Hogyan bukott meg Szlobodan Milosevics?

1. Az alkotmánymódosítás

2000 tavaszán és nyarán már mindenki a lehetséges választásokról beszélt Szerbiában, de biztosat még senki sem tudott. Csak találgatások voltak, mert elvileg a mandátumok még nem jártak le, viszont mindenki érezte, hogy megérett az idő egy újabb fordulóra.

Vuk Draskovics, Szerbia és Montenegró államszövetségének jelenlegi külügyminisztere, aki ellen a Milosevics rezsim ideje alatt kétszer is merényletet kíséreltek meg a legfelsőbb állami vezetés megbízásából a titkosszolgálati szervek (egyszer az Ibar folyó völgyében húzódó autóúton, másodszor pedig montenegrói nyaralójában; s ha őt magát nem is, sógorát, aki ugyancsak magas beosztást töltött be a pártjában, sikerült megölniük) 2000 július 9-én még csak az akkoriban legnagyobbnak tartott szerbiai ellenzéki párt, a Szerb Megújhodási Mozgalom (SZMM) elnökeként nyilatkozva mondta el, hogy Szerbiában az adott pillanatban az alapvető feltételei sem voltak meg bármilyen szintű választásoknak, így a szövetségieknek sem. A montenegrói televíziónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: Szerbiában csak a demokratikus választások változtathatják meg a rendszert és dönthetik meg a rezsimet, ha pedig ez nem történik meg, akkor az valószínűleg a közös állam végét fogja jelenteni. Draskovics szavai szerint a 2000 nyarán adott körülmények között a választások a zimbabweihez „hasonlóak lennének”. „Ölnek, vernek és letartóztatnak, a végén pedig a rendőrség, vagy a rendőrség ellenőrzése alatt álló bűnözők és verőlegények megszámlálják a szavazatokat”, mondta az SZMM elnöke. „Tudom, hogy a nép döntő többsége a belgrádi rezsim ellen szavaz majd, de ezt senki nem fogja megtudni, mert ehelyett egy olyan választási eredményt tesznek majd közzé, amilyen nekik megfelel. Vagyis a jelenlegi szerbiai választási feltételek mellett nem lehet megváltoztatni sem a szövetségi képviselőházat, sem bármelyik képviselőházat Szerbiában", értékelte Draskovics az akkor fennálló helyzetet.

Arról, hogy az alkotmánymódosítások a közös állam végét jelenthetik, nemcsak Szerbiában, de a déli tagköztársaságban, Montenegróban is igen sokat beszéltek. Ott azonban az volt a legfőbb téma, hogy olyan megalázott helyzetben, amikor szövetségi választások szintjén az egész köztársaságot egyetlen választókörzetté silányították, érdemes-e részt venni bármilyen szövetségi szintű megmérettetésen. Milo Djukanovics, Montenegró köztársasági elnöke július 10-én kijelentette: a JSZK alkotmányának megváltoztatása után Montenegró nem vesz részt a szövetségi választásokon. A Beta hírügynökség jelentésben tudatta, hogy az elnök sajtótájékoztatóján „alkotmányos diverzió”-nak nevezte a július 6-án végrehajtott alkotmánymódosítást, amely „az ország alkotmányjogi rendszere ellen irányuló eddigi legdrasztikusabb és legveszélyesebb lépés”. Djukanovics szerint a történtek után tényként kezelhető, hogy az 1992-es alkotmánnyal létrehozott, a leggyakrabban csak Kis-Jugoszláviának nevezett Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) többé nem létezik, és hozzáfűzte, hogy az előállt körülmények között és az új alkotmány meghozatala után Montenegró nem fog részt venni a szövetségi szintű választásokon.

„Két egyenrangú állam, Szerbia és Montenegró föderális egysége helyett a jugoszláv nyilvánosságnak most egy unitarista állammodellt kínáltak fel, amely nem ismeri el Montenegró egyenrangúságát és államiságát, ugyanakkor lehetőséget teremt egy zárt rendszeren belüli diktatúra konzerválásához”, mondta Djukanovics.

Értékelése szerint az alkotmánymódosítás – amelyet „politikai és jogi erőszak”-nak nevezett – egyetlen célja az, hogy megőrizze Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök hatalmát. "Milosevics, sajnos, nem hagyott választási lehetőséget. A kérdést, az alkotmányjogi rendszer lerombolásának befejezése vagy Hága; uralkodás egy kollektív börtönben vagy bizonytalan végkimenetelű távozás a politikai színtérről, úgy válaszolta meg, ahogyan azt várni is lehetett – a jugoszláv államszövetség szétrombolásával", mondta Djukanovics.

A montenegrói köztársasági elnök értékelése szerint a szövetségi képviselőház döntése, melynek értelmében az eddigi köztársaságok tanácsa helyett közvetlen választások útján létrehoznak még egy polgárok tanácsát „megfosztja Montenegrót attól a jogától, hogy saját maga határozza meg azt a választási rendszert, amelynek alkalmazásával a legeredményesebben védheti államérdekeit a közösségen belül”.

Djukanovics szavai szerint az alkotmánymódosítást nem lehetett volna végrehajtani a képviselőházban, ha nincsenek ott „Milosevics montenegrói hívei”, akik viszont szerinte nem kerülhetik el a történelem ítélőszékét. „Nem a hátuk mögött történt a dolog, mindenről tudtak és mindenre rábólintottak, ami a több évszázados montenegrói államiság és a nemzet méltósága ellen irányult”.

A montenegrói parlamentnek azzal a döntésével kapcsolatban, mely szerint nem ismerik el a szövetségi alkotmány módosítását, Djukanovics megjegyezte, hogy ezzel a lépéssel Montenegró gyakorlatilag kilépett a JSZK alkotmányos rendszeréből, és létrehozta teljes értékű politikai jogalanyiságát. Az egyetlen nem tisztázott kérdés a Jugoszláv Katonaság kérdése, tette hozzá az elnök, aki szerint akkor "még nem érett meg a helyzet" arra, hogy Montenegró létrehozza saját honvédelmi minisztériumát.

„Ha ezt megtennénk, létrehoznánk a szuverén montenegrói államot, vagyis alapot adnánk azokhoz a vádakhoz, amelyekkel a montenegrói politikai színtér egy bizonyos része illet bennünket, és amely vádak szerint az államszövetségen belüli viszonyok átrendezéséről szóló montenegrói platformot csak puszta formalitásból dolgoztuk ki, közben pedig máris lépéseket teszünk Montenegró kiválása és önállósága érdekében”, mondta Djukanovics.

„Mi törvénytisztelők vagyunk és demokraták, és abban a pillanatban, amint úgy értékeljük, hogy arra szükség van, meg fogjuk szervezni a referendumot, amelyen Montenegró polgárai dönthetnek majd az állam jövendőbeli jogi státuszáról”, jelentette ki Montenegró köztársasági elnöke 2000. július 10-én.

Zoran Rakcsevics, a Montenegrói Szociáldemokrata Párt elnöke még aznap hozzáfűzte mindehhez, hogy szerinte várható, hogy az év őszén újabb feszültségek keletkeznek majd Szerbia és Montenegró viszonyában, és hogy a belgrádi hatalom a hadsereg bevetésével kísérli majd meg lebonyolítani a szövetségi választásokat. „Úgy érzem, a megpróbáltatások hónapjai következnek. Azt hiszem, ősszel tovább fog növekedni a feszültség, amikor majd megkísérlik a hadsereg segítségével lebonyolítani a szövetségi szintű választásokat mindkét képviselőház esetében, és a cél érdekében bevetik a hadsereg területünkön állomásozó egységeit is", mondta egyebek között Rakcsevics az Amerika Hangja rádióállomással folytatott beszélgetése során.

A szerbiai ellenzék megpróbálta felvenni a kapcsolatot a montenegrói köztársasági vezetéssel, amelyik Miloseviccsel szemben ugyancsak ellenzéket képviselt a szövetségi államon belül, s az ugyancsak ellenzékben lévő más, a déli tagköztársaság területén szerveződő politikai mozgalmakkal a közös választási fellépés érdekében. A szerbiai ellenzéki pártvezetők 2000. július 10-i belgrádi találkozójának részvevői úgy tervezték, hogy kialakítják közös álláspontjukat a szövetségi alkotmány módosításával és a küszöbön álló választásokkal kapcsolatban, jelentette be Momcsilo Trajkovics, a Szerb Ellenállási Mozgalom vezetője, aki egyben a találkozó házigazdája is volt. Az ülésen nem vettek részt a Szerb Megújhodási Mozgalom képviselői, mert Ognjen Pribicsevics, a párt elnökének tanácsadója szerint „semmilyen pozitív változás nem történt az országban”. A belgrádi B92 értesülése szerint még a találkozó előtt megbeszélést tartottak a Szövetség a Változásokért (SZV) vezetői is. Ennek témája a választásokon való részvétel, illetve azok esetleges bojkottja volt.

A Demokrata Párt elnökségének előző napi ülésén megállapították, hogy a JSZK alkotmányának megváltoztatása „teljesen szétrombolta a közös szerb-montenegrói államot”. A kiadott közlemény szerint a DP elnöksége a SZV ellenzéki tömörüléssel és az ellenzék többi részével való előzetes megbeszélések után tárgyalásokba kezd Montenegró vezetőségével annak érdekében, hogy „a két köztársaság demokratikus erői együttesen akadályozzák meg Montenegró kiűzését Jugoszláviából, valamint Szerbia megsemmisülését.” Zoran Djindjics, a Milosevics utáni, első demokratikusan megválasztott kormányfő, aki később merénylet áldozata lett, ekkor még a Demokrata Párt (DP) elnökeként július 10-én kijelentette, hogy az ellenzék csak a montenegrói kormánnyal való konzultációk és a választások kiírása után hozza meg döntését arra vonatkozóan, hogy részt vesz-e a szövetségi és az esetleges elnökválasztásokon. „Egyelőre nincs olyan határozott tényező, ami arra késztetne bennünket, hogy határozott igennel vagy nemmel válaszoljunk. A dolgunk az, hogy a terepen készítsük elő azt a hálózatot, amely elég erős lesz ahhoz, hogy ellenőrizze ezeket a választásokat, szavazásra buzdítsa az embereket, vagy – ha mégsem lesznek választások – elindítsa a tiltakozások hullámát”, mondta Djindjics az ellenzéki pártvezetők találkozója után. A DP elnöke hozzátette, hogy ha az ellenzék a választásokon való részvétel mellett dönt, akkor „elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy erőteljesen tudjon reagálni az esetleges választási csalásokra”. Egyben azt is bejelentette, hogy az ellenzéki vezetők következő találkozóját – melynek koordinátora ezúttal a Demokratikus Szerbiáért Mozgalom (DSZM) volt – már a következő hét elején megtartják. De ne szaladjunk még annyira előre…

Milosevics és rezsimje – leginkább a NATO 1999-es, Kis-Jugoszlávia elleni légicsapásai óta – ekkor már nemzetközi szempontból is szem előtt volt, fokozott figyelemmel kísérték minden lépését, illetve a vele szembekerülő politikai erők biztonságát és azok erejét, megerősödését (a montenegrói vezetésnek nyújtott hathatós támogatás, melynek részeként engedélyezték számára, hogy bevezesse hivatalos fizetőeszközként előbb a német márkát,majd a helyébe lépő eurót; s ide sorolhatjuk még Szerbia teljes izoláltságát is a különböző büntetőintézkedések és szankciók révén,melyek csak azért nem fejtették ki igazán a hatásukat, mert Milosevics mindenre csak legyintett… ehhez még a későbbiekben visszatérünk…) Podgorica eddig rendkívül konstruktív és józan módon reagált Belgrád provokációira és egyetlen meggondolatlan lépést sem tett, közölték július 10-én a Sense hírügynökséggel Havier Solana, az EU közös külpolitikai és biztonsági főmegbízottjának irodájában. Christina Galjak, Solana szóvivője szerint a helyzet a térségben továbbra is aggasztó, ugyanakkor hozzáfűzte, hogy Podgoricában mindaddig mindig jó visszhangra találtak a visszafogott magatartásra felszólító üzenetek, ezért szerinte „nincs ok azt feltételezni, hogy ez nem lesz így a jövőben is”. „Djukanovics elnök azzal is tisztában van, hogy a nemzetközi közösség nem támogatná Montenegró függetlenségét”, fűzte hozzá a szóvivő.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy megtörténhet-e, hogy Belgrád ezt a kijelentést esetleg egy erélyesebb fellépést is jóváhagyó üzenetként értelmezze, a szóvivő így válaszolt: „Tisztában vagyunk ezzel az esetleges veszéllyel is, hiszen egy olyan rezsimről van szó, amelyet egy háborús bűnökkel vádolt személy irányít. Ugyanakkor a mi szándékunk az, hogy a realitásokra mutassunk rá. Djukanovics elnök élvezi és élvezni fogja teljes támogatásunkat mindaddig, amíg Montenegró a reformok és a demokrácia útját járja, a függetlenség ötlete azonban nem fog kedvező visszhangra találni a nemzetközi közösségben.”