Magyar Guinness-rekord született

(Amellett, hogy van egy tippem…) Nem tudom, kinek az ötlete volt, az együttesen belül ki találta ki, hogy a Sziámi döntse meg a világon a leghosszabb koncertet adó együttes Guinness-rekordját, abban azonban egészen biztos vagyok, hogy menet közben a színpadon állók közül többen és többször is elátkozták azt a pillanatot, amikor nagyvonalúan (vagy inkább könnyelműen?) rábólintottak erre. Talán még az ötletgazda is…

Amikor a tudósító pénteken délután öt óra tájban megérkezett a Gödör Klubba, a Sziámi együttes tagjai (Müller Péter Sziámi - szólóének, szövegek; Gasner János - gitárok, billentyű, ének; Havas Miklós – basszusgitár; Horváth Bálint – billentyű; Dési Tamás – dobok; Záhonyi Enikő – ének; Szalai Anesz – ének) már a tizenkettedik óránál tartottak. Pénteken hajnalban léptek ugyanis színpadra azzal az eltökélt szándékkal, hogy onnan aztán két napig le sem teszik a lábukat. [caption id="" align="aligncenter" width="300"] Őt már nem kell bemutatni - s mégis: Müller Péter Sziámi
[/caption]

A Guinness-szabályzat meglehetősen szigorú, s ha a feltételek közül nem teljesül mindegyik hiánytalanul, akkor kútba esett az egész rekorddöntési kísérlet. Ezért hát nagyon feszes időrend szerint, szinte kicentizve zajlott az egész rendezvény. Két zeneszám között legfeljebb 30 másodperces lehet a szünet, ugyanazok a zeneszámok csak négyóránként ismétlődhetnek, s minimum tíz olyan nézőnek mindvégig jelen kell lennie, aki ébren is van. A legnehezebbek ilyen szempontból talán a hajnalok és a reggelek, amikor a leginkább fogja el az embert az álmosság, s olyankor tör rá az ásítozás.

Nagyon ügyesek voltak a szervezők olyan szempontból is, hogy gondoskodtak „törzsközönségről”: hetekkel a rendezvény előtt meghirdették, hogy jelentkezni lehet a törzscsapatba, aminek az volt az egyik legfőbb feltétele, hogy a kandidátus gondoskodott váltótársról önmaga számára. Csak akkor hagyhatta el a nézőteret, csak akkor mehetett haza aludni, ha a váltótársa megérkezett. Az első harminc ilyen jelentkező pedig ingyen vehetett részt a háromnapos rendezvényen. [caption id="" align="aligncenter" width="410"] A kísérőrendezvények keretében főleg képzőművészek alkottak a Gödör Klubban
[/caption]

A másik feltétel is, miszerint nem nagyon szabad számokat ismételni, kifejezetten könnyen teljesült. Hiszen Müller Péter Sziámi már évtizedek óta a pályán van különböző formációkkal (URH, Kontroll Csoport, Sziámi-Tao és egyebek…), így alkotói opusából akár a jelenlegi rekorddöntés időtartamánál többszörösen hosszabb program is összeállítható. A fiatal erőkkel felfrissített jelenlegi felállás tavaly nyáron, a Sziget Fesztiválon még nem nagyon tudna a régi, legendás zeneszámokat. Az INSOMNIA egyik legnagyobb pozitívuma, hogy ennek a vállalkozásnak a hozadékaként most mindezeket begyakorolták. Igaz, néha ugyan olvasni kellett a szöveget, de erre is volt egy kiváló megoldás, hiszen Müller Péter Sziámi Dal-Szöveg-Könyv című kötete épp a tavalyi Szigetre jelent meg, így tehát egy helyre gyűjtve kéznél volt minden… Ennek köszönhető például, hogy sok-sok év után újra volt Besúgók és provokátorok, Ismeretlen katona, felcsendültek a méltánytalanul mellőzött Illa berek című album dalai, volt Belépek egy helyre, és sok-sok év után ismét leshettük, hogy vajon melyik lesz az a kanyar, ahol az ifjú vállalkozó „kirepül a francba”… Ezt azonban „még a sors se döntötte el”, így mi sem tudunk kielégítő választ adni a kérdésre.

Egy-egy ilyen maratoni rendezvénnyel kapcsolatban azért hadd mondjuk el, hogy nem elsősorban a zenei minőség a legfontosabb, hanem az állóképesség: a Guinness-szabályzat is úgy fogalmazz, hogy az együttesnek „elfogadható szinten” kell játszania. Hogy ez mit jelent, annak eldöntése nagyjából már az ízlés kérdésköre. Panaszra persze nincs okunk, hiszen a Sziámi együttes legfáradtabb pillanataiban sem adta az elfogadhatóság szintje alá, mégis: egyes dalok meglehetősen furcsa „felfogásban” hangzottak el, önmaguk eredetijével nem nagyon találták a beszélő viszonyt…

Megmondom őszintén (no és akkor itt lehet most megmosolyogni…), nekem sok esetben a Deep Purple együttes jutott az eszembe, még ha a zenei műfaj, amelyiket, ugye, Müllerék képviselik, nem is túl sok elhajlást mutat a hard rock felé. A Deep Purple teremtette meg ugyanis azt a gyönyörű hagyományt, hogy a stúdióalbumokon 4-5 perces „szüzséként” összefoglalt dalokat, gitárszólókkal és egyéb show-elemekkel felturbózva élőben akár 25-30 percen át is játszották. Sok-sok szép emlékű koncertalbum tanúskodik erről… Az INSOMNIA keretében a Sziámi együttes is ezt az utat járta. Az egyébként teljesen szokványos terjedelmű dalokat olykor fél óránál is tovább játszották, s bizony ezek sokszor egészen jazzesen szóltak. Egy apró kis trükknek is tekinthetjük ezt, amivel igyekeztek egyrészt a saját dolgukat is megkönnyíteni, másrészt pedig a Giunness-féle feltételeket is kielégíteni. Kiváló klubhangulatot sikerült ezzel teremteni, új megközelítésben, új felfogásban, ugyanakkor nagyon „életszerűen” és hatásosan alakultak át a régről egészen másként ismert szerzemények. [caption id="" align="aligncenter" width="410"] Itt még teljes létszámban színpadon a zenekar
[/caption]

Egy 48 órás megakoncert eseményeit persze nem lehet egy rövid tudósításban összefoglalni. Amikor a tudósító először kerekedett fel, hogy hazamenjen aludni, valamikor szombaton hajnalban, olyan három óra magasságában, az együttes még teljes létszámban állt a színpadon. Két órával később azonban Záhonyi Enikő kidőlt, kiszállt a rekordkísérletből. A Guinness-rekordok könyvének szabályzata szerint ki lehet szállni a buliból, lényeg azonban, hogy nem kapcsolódhat be senki a projektumba. Ha pedig valaki egyszer kiesett, már ő sem térhet vissza többé… Így történhetett meg, hogy Enikő, miután – gondolom – kialudta magát, és szombaton délután visszatért, már csak a nézőtérről buzdíthatta zenésztársait. No, de kérem szépen, az vesse rá az első követ, aki már állt egyhuzamban huszonnégy órát a színpadon, és nyugodt lélekkel rá merné mondani, hogy bírta volna még… Mert Enikő ennyit teljesített, minden elismerést megérdemel ő is.

Szombaton délután esett ki a buliból Dési Tamás dobos, akit előbb még megpróbáltak fellocsolni zenésztársai, de végül is nem sikerült talpra állítani. Így összesen ötfős legénységgel fejezte be maratoni koncertjét a Sziámi együttes. A már sokszor említett Guinness-szabályzatnak ez még megfelel: csak annyit kötöttek ki ezzel kapcsolatban, hogy legalább négy személynek kell a színpadon maradnia koncert végéig...

Gondolom, most és még néhány napig mindannyian alszanak, de aki elmulasztotta a helyszínen, vasárnap hajnali öt után, akkor sem késett le semmiről, ha az ébredésük után gratulál nekik a valóban emberfeletti teljesítményükhöz.