A Da Vinci-kód - filmkritika

A bestseller sikerét meglovagoló moziváltozat hűen követi a könyv alapvetéseit. Legfontosabb közlendője: Jézus Krisztus és Mária Magdolna házasok voltak, vagy legalábbis szeretők, kislányuk is született, leszármazottjaik pedig ma is köztünk élnek. Mindezt Dan Brown Leonardo Da Vinci művein keresztül igyekszik bizonyítani, feltételezve a reneszánsz zseniről, hogy birtokában volt ennek az információnak és a Mona Lisán, a Sziklás Madonnán és Az utolsó vacsorán keresztül üzent az utókornak.

[caption id="" align="alignleft" width="280"] Tom Hanks és Audrey Tautou, a Louvreban
[/caption]A második alapgondolat: a kisgyermekkel kiegészült szent család vérvonalának védelmére titkos társaság alakult, az egyház pedig kétezer éve minden eszközzel igyekszik felkutatni és örökre elnémítani őket. Ez utóbbi nem vet jó fényt a katolikus egyházra, amelyet egy hatalmi érdekeit védő, maffiaszerű szervezettséggel rendelkező és még a gyilkolástól sem visszariadó, szélsőséges szektával hoz összefüggésbe a szerző.

A bűnügyi ponyvairodalom tengeréből Dan Brown könyve izgalmas kérdésfelvetésével tudott kiemelkedni. Az író több száz oldalon keresztül fejegeti a Szent Grál és Mária Magdolna, a templomosok és a Leonardo vezette titkos védelmezők közötti bonyolult összefüggéseket, amelyeket a krimi fordulataival tett olvasmányossá. A könyvet egy egyszerű trükk miatt nehéz letenni, amit minden kezdő regényíró és szappanopera-dramaturg ismer: a fejezetek, epizódok mindig a legizgalmasabb résznél érnek véget. Felépítése miatt kifejezetten jó forgatókönyv-alapanyag.

Miután olyan sztárok tucatját sikerült leszerződtetni, akikért külön-külön is érdemes a vászon elé ülni (Tom Hanks, Audrey Tautou, Jean Reno, Paul Bettany, Sir Ian McKellen, Alfred Molina), csak egyetlen nehézséggel kellett az alkotóknak szembenézniük: a szövevényes sztori megértéséhez hosszas magyarázatok szükségesek. A film nem ad arra lehetőséget, amire a könyv, nevezetesen, hogy Langdon professzor (Tom Hanks) ötpercenként akadémiai székfoglalót tartson. Ezért végiggondolt forgatókönyv és ügyes rendezés helyett gagyi dokumentumfilm-szerű részekkel törik meg a napjainkban játszó cselekményt. Kínosan szájbarágós, ahogy odalökik elénk a makett-Jeruzsálem elfoglalását, a haldokló Nagy Konstantin császár megkeresztelését. A Da Vinci-kód filmváltozatában tehát teljesen elsikkad, vagy még rosszabb, nevetségessé válik az izgalmas alapvetés. A krimi-szál felerősödik, de az, hogy hogyan kergeti végig Párizson egy ellenszenves nyomozó (Jean Reno) a szimbólumkutatót és a legyilkolt Louvre-őr unokáját (Audrey Tautou), már a regényben sem volt annyira érdekes.