Közös védelem Európában

A keleti blokkban végbement történelmi változások, a Varsói Szerződés 1991-es felbomlása illetve a kétpólusú világrend megszűnése után már érezhető volt, hogy a közös európai érdek előbb-utóbb megköveteli az egységes védelem kialakítását. Az 1992-ben aláírt maastrichti szerződés már kiemelten kezelte az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikáját, ugyanakkor felvetődött a NATO-hoz fűződő viszony dilemmája is. Ez a mai napig végigkíséri az EU katonai és biztonságpolitikai kérdéseit. Célként az említett területeken az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével történő harmonizációt jelölték meg. A munka ennek szellemében vette kezdetét a Nyugat-európai Unióban (NYEU), melynek első kézzel fogható eredménye az 1992-es petersburgi megállapodás volt, amelyben a tagállamok vállalták a humanitárius segítségnyújtással, a békefenntartással, illetve a válsákezeléssel összefüggő feladatok teljesítését. Ekkor kezdett el formálódni az európai uniós hadtest felállításának gondolata.
1999-ben a kölni tanácsülésen a katonai képességek fejlesztésére szólították fel az uniót. A tagállamok képviselői úgy döntöttek, hogy az EU közös biztonság- és védelempolitikája a katonai szövetséggel együttesen, arra támaszkodva valósuljon meg. A NATO „cserébe” 1999-ben határozatot hozott arról, hogy eszközeit és képességeit rendelkezésre bocsátja az EU-vezetésű válságkezelő műveletekhez. Ezt követően egy Helsinkiben rendezett tanácskozás adott lehetőséget arra, hogy a tagállamok egy új európai haderő felállításán gondolkozzanak, ami már rendelkezne a Koszovóban hiányolt képességekkel. (Koszovó súlyos fiaskó volt az Európai Unió számára, a NATO-nak át kellett vennie a kezdeményező szerepet a béke fentartása illetve visszaállítása érdekében egy olyan konfliktusban, amelynek megoldása alapvetően az EU feladata lett volna. Ennek legfőbb oka az volt, hogy katonai szempontból az unió jelentős hiányosságokkal küzdött, leginkább a felderítés és az együttműködés terén.)

A felajánlási konferenciára 2000-ben került, az akkor már meglévő hatvanezer fős eurohadtest mellé nagyjából 100 ezer katonát, 400 repülőt, valamint 100 hadihajót bocsátottak az EU rendelkezésére. A közös európai hadtest felállítását eredetileg 2006-ra tervezték, ezt azonban Helsinkiben 2010-re tolták ki. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő lapunknak azt mondja, az európai hadtestet nem úgy kell elképzelni, mint egy állandó, mindig készenlétben álló haderőt. Válságkezelő műveletnek lehetne inkább nevezni, ami felajánlásokból áll. Azaz, egy adott misszióra minden tagállam felajánl bizonyos képességeket (stratégiai célra, hírszerző tevékenységre, stb.), de ez nem jelent közös európai védelmet. Eddig három olyan művelet volt, amelyben katonai erővel is részt vettek a tagállamok: Macedóniában, Boszniában, illetve Kongóban. Puskás Andrea a Honvédelmi Minisztérium brüsszeli kiküldöttje azt mondja, a katonai válságkezelés, persze mindig a fogadó ország beleegyezésével, vagy ENSZ felkérésre történik. „A NATO-t inkább csak katonai szervezetként tartják számon, mivel az EU összetettebb válaszra képes, többek között humanitárius segélyt és hosszú távú fejlesztést is ad, így jobban szereteik.” Lézetik egy úgynevezett katalógus, amelyben összefoglalták, mely tagállam milyen képességeket tudna vállalni egy esetleges válság esetén. A „képességtár” azonban nem kötelez semmire, mert az adott válságnál mindenki eldönti, mire van pénze, és mennyire akar részt venni a kezelésben. Magyarország valamilyen formában mind a három misszióhoz hozzájárult, Boszniában, ami a magyar biztonságpolitika szempontjából kiemelten fontos területnek számít, száz fős alakulattal vettünk részt.

Gyors, pontos, megbízható

Egy 1999-es Helsinkiben született tanácsi döntés értelmében az EU-nak2003-ra egy 60 napon belül telepíthető, hatvanezer fős, válságkezelésre alkalmas katonai erőt kellett kiállítania. Ez rendelkezik a megfelelő vezetési, irányítási, felderítési, valamint különböző harctámogatási képességekkel, logisztikai ellátással, továbbá a szükséges légi és haditengerészeti egységekkel. Az egység gyorsan bevethető és önfenntartó: legalább egy éven keresztül képes magát bárhol életben tartani.

Dreissiger Ágnes Gyors, pontos, megbízható Egy 1999-es Helsinkiben született tanácsi döntés értelmében az EU-nak2003-ra egy 60 napon belül telepíthető, hatvanezer fős, válságkezelésre alkalmas katonai erőt kellett kiállítania. Ez rendelkezik a megfelelő vezetési, irányítási, felderítési, valamint különböző harctámogatási képességekkel, logisztikai ellátással, továbbá a szükséges légi és haditengerészeti egységekkel. Az egység gyorsan bevethető és önfenntartó: legalább egy éven keresztül képes magát bárhol életben tartani. -->