„Nem bírok belenyugodni”

Nem szabadulhat idén a körmendi gyerekgyilkosság miatt elítélt

Tánczos Gábor. A napokban 27. életévét betöltő fiatalember azt mondja:

akkor is be fogja bizonyítani ártatlanságát, ha csak 2011-ben kerül ki

a börtönből.

Elutasították a fogház-kérelmét, nem kerülhet idén szabadlábra. Csalódott?

Az indoklásban igen. Azért utasították el a kérelmemet, mert nem

ismertem el a bűncselekményt, nem tanúsítottam megbánást. Mást nem

tudtak felhozni ellenem, csak ezt. De mit ismerjek el, ha nem követtem

el bűcselekményt?

Kedvezménnyel 2008-ban, e nélkül 2011-ben szabadulhat. Ismét

felmerülhet a kérdés, hogy megbánta-e a történteket. Mi mond ha ezen

múlik, hogy 2008 vagy 2011?

Múljon ezen. Akkor nem kell! Nekem ne mondják meg, hogy válasszak

két rossz közül. Ha elismerem, kimehetek. De olyat, amit nem követtem

el, hadd ne ismerjek már el! Akkor nem érdekel semmilyen kedvezmény!

Tőlem elvettek mindent! Ha valaki rossz ember és nem jó a magaviselete,

nem kap kedvezményt. De nálam ezzel nem volt gond, mégse kaptam meg.

Ön jó ember?

Ezt úgy értettem, betartom a szabályokat, megfelelek a

feltételeknek. Én erre gondolok, amikor jó embernek tartom magam.

Tanúnak is azért jelentkeztem, hogy segítsek.

2008-ban vagy 2011-ben kiszabadul, de mi lesz utána?

Kérdés, hogy adnak-e esélyt. Hogy hány éves leszek, ha kikerülök. A

kor nem mindegy. Ha előbb kapok esélyt, tudom mihez kezdenék, hova

fordulnék. Vannak segítőim külföldön, mert ebben az országban értik

hogy kell egy embert tönkretenni. Ha csak 2011-ben szabadulhatok, az

igazságon kívül más már nem érdekel.

Kideríteni az igazságot?

Legalább azt a részét bebizonyítani, hogy nem én voltam a gyilkos.

És tudja bizonyítani?

Tulajdonképpen nem nekem kellene, hanem a hatóságoknak.

Ha a hatóságok oldaláról nézem: a gyilkos megvan, elfogtuk, elítélték, most tölti a büntetését...

Körmenden és a környékén nagyon sokaknak van elképzelése, sejtése

arról, akár több variáció is, hogy ki volt a gyilkos. De ki tudhatja,

hiszen nem vizsgálják. A hatóságok ezt mondják: mi megtettük a

dolgunkat.

Az emberek arra kíváncsiak, ki ölte meg Zsófit és a jogerős

ítélet alapján Tánczos Gábor neve mellé fűzödött, hogy körmendi

gyerekgyilkos...

Nincs ellenem bizonyíték. Ujjlenyomat, füllenyomat, hajszál, semmi

se stimmel. Egyetlen közvetett bizonyítékot tudtak felhozni ellenem, a

hibás bűnjelkezelést. Azt mondták, hogy az áldozat és az én ruhámon

mikronyom kereszteződések voltak. Tehát találkoztak a ruháink. Zsófi,

az édesapja és az én ruhámat, a rendőrségi tanúk szerint egy zsákban,

ömlesztve szállították a fővárosba. A szakértő azt vallotta: soha ennyi

anyagkereszteződést még nem látott életében. A szakértő szerint például

véresnek kellett volna lennem, nem voltam véres.

És a beismerő vallomások?

Öt vallomás volt, köszönőviszonyban sincsenek egymással. Mindig is

úgy alakultak a vallomásaim, ahogy megérkezett egy-egy szakértői

vélemény. Ha az egyik szerint cserép volt az elkövetési eszköz, akkor

azt mondtam. Ha kés, akkor kés. Végül éllel bíró tárgy lett belőle. Az

emberek csak azt nézik, hogy van vallomás. De azt senki se nézi, hogy

keletkeztek azok a vallomások. A rendőrök ellen panaszt tettem, amiért

kikényszerítették a vallomásaimat. Ezt a grafológus szakértők is

alátámasztották. Végül a bíróság bizonyítottság hiányában megszűntette

ellenük az eljárást.

Még mindig nagy az érdeklődés a Tánczos-ügy iránt, a

fogház-kérelem elutasításáról szinte valamennyi újság és híradó

beszámolt. Miért nem merült feledésbe?

A Tánczos-ügy nem csak egy a sok közül. Ráadásul az emberek is tudják, hogy talán nem mindenben stimmel a feltárása.

Ettől még nem lesz meg a tettes...

Mi igyekezni fogunk, hogy meglegyen. Én a bíróságon is megmondtam, imádkozzanak, hogy előbb találják meg, mint mi.

Miért is?

Komoly presztízsveszteség lenne sokaknak. Nem vetne rájuk jó fényt.

És mi lenne, ha megtalálná a tettest? Besétál a rendőrségre?

Nem én egyedül, hanem mi. Én és a segítőim. Mert ez biztos, hogy a

nyilvánosság előtt zajlana. Egyedül nem mennék, legalább egy kamera

elkísérne.

Arra a rendőrségre, amely meggyanúsította?

Ha valaki tudja ki az elkövető, a rendőrségnek kell jelezni, nem?

Bízik a hatóságban, vagy inkább azért tenne így, mert jogkövető?

Bizalmam a magyar rendőrségben nincs. De így kell tenni.

Említette, hogy külföldre akar menni. Miért?

Nem csak emiatt az ügy miatt. Nem menekülök el, erre már korábban is

gondoltam. Az ügy csak rátett egy lapáttal. A történtek után viszont

senki se dicsekedne azzal, hogy konkrétan hova menne. Maradjunk

annyiban, hogy megvan a helyem.

Ezért tanul nyelvet?

Nem. Próbálom szinten tartani a tudásomat, amit már korábban

megszereztem. Sajnos itt nincs kivel beszélgetni, rossz, hogy csak a

könyvekből tanulhatok. Angolul, németül, olaszul tanulok, belekóstoltam

a szerb-horvátba és még az oroszt se felejtettem el. Az ügy kirobbanása

előtt még a spanyolt is elkezdtem.

Hogyan telnek a hétköznapjai?

Nyelvtanulással. Újságokat, könyveket olvasok. Ezen túl mindig csak

az ügy jár a fejemben. Engem hajt a vérem. Nem bírok belenyugodni ebbe

a minősíthetetlen eljárásba.

Hogyan viseli a börtönt?

Egy külföldi csoport megkeresett, hogy filmet szeretnének forgatni

az ügyről. Ha kimegyek, megcsináljuk. Kendőzetlenül, akkor talán sok

mindenre fény derül.

Sokan hisznek az Ön verziójában, de nagyon sokan nem?. Hogyan fogadják majd otthon?

Amit eddig otthonnak neveztem, ott csak annyit tartózkodnék, ami

feltétlenül muszáj. Egy perccel se tovább. Addig meg csak kibírom.

Ebben az országban annyira tönkretettek, hogy képtelen lennék maradni.

Ahogy lehet menni, megyek.

Az mit jelent, hogy rendeződnek a dolgok?

Ha elkezdődik a kutatás az igazi elkövető után.

Voltak, akik elfordultak Öntől?

Nem. Sőt, még többen lettek. Az országból, de még külföldről is

jöttek-jönnek a levelek. Itt az a lényeg, hogy el kellett ítélni

valakit. Az, hogy ez én voltam, az véletlen.

A körmendi gyerekgyilkosság

1998 április 1-én, brutális kegyetlenséggel otthonában megnyilkolták a 11 éves H. Zsófiát. Torkát fültől fülig elvágták. A lakásból nem tűnt el semmi. Néhány nappal később Tánczos tanúként jelentkezett a rendőrségen, hogy tud segíteni a nyomozásban, mert hallott valamit aznap délután az áldozati lakásból, amikor barátjához ment látogatóba, ugyan abba a lépcsőházba. A tanú egyre gyanúsabb lett, ellentmondásokba keveredett, így 3 héttel a gyilkosság után őrizetbe vették. 2002 februárjában, a többször megismételt elsőfokú tárgyalások után, végül jogerősen 13 év börtönre ítélték. Az ügy azért vet fel még ma is kételyeket, mert az ítélet alapján Tánczos Gábor mindössze tíz perc alatt ölte meg H. Zsófiát, tűntette el a nyomokat, öltözött át és ment fel az egy emelettel feljebb levő lakásba a barátjához, aki semmit se vett észre rajta.