Jó szakma lett a takarítás

Takarítani mindenki tud – vélik sokan. Holott egy okleveles takarító manapság a kémiában ugyanúgy jártas, mint az eszköztechnológiában vagy a munka- és környezetvédelemben. Maga a szakma egyébként – bármily furcsa – hivatalosan csak 2005 márciusa óta létezik, akkor került be az Országos Képzési Jegyzékbe. Egy tanfolyam általában 400 órás, ami a gyakorlati időt is ideszámítva fél éves kurzust jelent.

"A takarítás szakmai rangja, társadalmi tekintélye ezzel ugyan növekedett, s a gombamód szaporodó irodák is dinamikusan fejlődő piacot jelentenek, ám mindez még korántsem garancia a biztos megélhetésre" – állítja Ács Pál, a Magyar tisztítás-technológiai Szövetség (MATISZ) titkára. Mint mondta, a takarítás árai eléggé nyomottak, a feketemunka aránya pedig az építőipar után itt a legmagasabb. „A napi takarítás tarifája jelenleg 5-6 forint körül van négyzetméterenként, holott az optimális ár 10 forint lenne" – mondta.

"Ez utóbbiból már nem csak a minimálbérnél magasabb fizetést lehetne kigazdálkodni, hanem fejlesztésre is futná.” A takarítás ugyanis nem csupán élőmunkát jelent, hanem befektetéssel is jár. Van olyan tisztítószer, amelyből öt liter 8000 forintba kerül, s a gépek sem olcsók. Egy úgynevezett gépesített gyalogseprű legalább 600 ezer forint, az ipari porszívó beszerzését 250 ezernél, a szőnyegtisztítóét 450 ezernél, az egytárcsás súrológépet 200 ezer forintnál olcsóbban nem lehet megúszni – állítja Benyuska László, egy irodai takarításra szakosodott cég vezetője.

Szerinte is nagy a piac, sokan akarnak belőle megélni, s ez automatikusan a szakma felhígulásával jár. „Nagyon nehéz manapság jó munkaerőt találni – panaszolta. – Nekem fél év, mire összejön egy állandó megbízás, ám egy hanyag munkás mindezt fél óra alatt tönkreteheti. Pedig az 500-600 forintos órabérek nem rosszak, egy biztonsági őr ennél jóval kevesebbért az életét kockáztatja.” Vidéken persze más a helyzet. Ott a takarítás órabére legfeljebb 350 forint – igaz, az elvárások sem annyira magasak.

Persze, takarítás és takarítás között is van különbség. Az irodákért fizetnek a legkevesebbet, de egy bankban akár 15 forintig is felmehet az ár négyzetméterenként. A társasházak külön piacot jelentenek: itt a terület mérete csak egy szempont a sok közül. Sokat számít az is, hogy hány emeletes az épület, van-e lift, honnét kell a vizet hozni – magyarázta Al-Subhein Gyöngyi, aki öt alkalmazottal csak lépcsőházakat vállal. Mint mondta, egy átlagos, négyemeletes ház kitakarítása 35 ezer forint, de ha ebből minden költséget levon, jó ha a harmada megmarad. „A párom agrármérnök, nekem külkereskedelmi diplomám van, mégis mindketten takarítunk – mondta. – Jelenleg ötven lépcsőház tartozik hozzánk, ebből úgy-ahogy meg lehet élni.”

A takarítás „magasiskoláját” a gyógyszergyárak, vagy orvosi műszereket előállító üzemek követelik. Itt akár a több ezer forintot is elérheti az órabér – igaz, a négyzetméterben számolt árak is hasonló nagyságrendűek. Ez azonban már csírátlanítási garanciával és speciális eszközök használatával is jár.

Szennyeződéskezelő menedzserek trükkös diplomái

A rendszerváltás idején volt vicc, hogy már a takarítónő is „szennyeződéskezelő menedzser”. A poén mára valósággá vált: több cég is kínál „nemzetközi” oklevelet és „felsőfokú” képesítést – ezek azonban szimpla átvágások. Állami elismertség ugyanis egyik mögött sincs. A jelenlegi legmagasabb szintű vizsgát az OKJ előírások alapján a Nemzeti Szakképzési Intézet előtt lehet tenni.

A megrendelői elvárások persze egyre magasabbak: van olyan iskola, amely ISO minőségbiztosítási rendszert követel a takarító cégtől, ennek a megszerzése azonban legalább másfél millió forint. Ezt a kisvállalkozások képtelenek kigazdálkodni. Őket sújtja az is, hogy némely külföldi tulajdonú cég inkább önköltség alatt vállal el munkákat, csak hogy piacot szerezzen.