Charlie: Másképp ugyanúgy

[caption id="" align="alignleft" width="200"] Charlie első trombitáját ajánlotta fel a készülő Magyar Rock Múzeumnak – fotó: Kallus György
[/caption]– Állítólag életműve csúcsának tartja új lemezét. Nem rossz reklámfogás…

– Szó sincs reklámfogásról, nemhogy a pályám csúcsa ez az album, de meggyőződésem, hogy az eddigi legjobb magyar nagylemezt hoztuk össze. Tíz éve dolgozom ezekkel a zenészekkel, csináltam velük dzsesszt, souldzsesszt, funky-soul dzsesszt. Előbb adtam ki albumot ezekből a műfajokból, mint Joe Cocker, Rod Stewart. Sikerült megcáfolnom, hogy nálunk rétegműfaj a dzsessz, hiszen rengeteget eladtunk e lemezekből. A Másképp ugyanúgy című új albumom visszatérés e gyökerekhez.

– Miközben egyszer úgy jellemezte magát: pop-rock ember vagyok.

– Popfigura vagyok abban az értelemben, hogy a látszat ellenére vannak öltönyeim is, fel tudok öltözni egy fogadásra, ha ez a kívánalom. Alapvetően azonban megmaradtam pólós, farmernadrágos, tornacipős zenésznek. Ma már kevesen tudják, hogy amikor elkezdtem, Led Zeppelint és Deep Purple-t énekeltem. Változatlanul a rock and roll stílust és életfilozófiát vallom.

– Sosem volt bulvárhős, botrányfigura, máig megmaradt hiteles előadónak. Mivel sikerült ezt elérnie?

– Talán azzal, hogy mindig tisztességes voltam. Az újságírókkal is.

– Hogy érzi magát művészemberként mai világunkban?

– Szeretkezni kellene, nem háborúzni, hogy idézzem a hippivilág filozófiáját. Számomra az a fontos, hogy ugyanazt a minőséget nyújtsam a lemezeken és a koncertszínpadokon. Remélem, ez a minőség a közönség szerint is visszaköszön majd az új albumról, amelyre egyébként Ákos fiam három szerzeménye is felkerült. Saját zenekara van, zenészként igyekszik érvényesülni, annak ellenére, hogy mindig is igyekeztem lebeszélni erről a pályáról.

– Jövőre ön is tisztes kort tudhat magáénak, miért baj, hogy közel esett az alma a fájához?

– Ez persze majd elválik, ami biztos, jövőre, a 60. a születésnapomon csodakoncertet csinálunk, addig is most decemberig a színházakat járom majd ezzel az új anyaggal.

– Nem is olyan régen első rockzenészként ajánlott kegytárgyat a készülő Magyar Rock Múzeumnak. A trombitáját kínálta a gyűjteménybe.

– Kevesen tudják, hogy trombitásként kezdtem a zenészpályát, ezért is kedves számomra ez a hangszer, amit valóban felajánlottam a múzeumnak. Fogalmam sincs, mi van vele, hol őrzik, lehet, hogy ha nem történik semmi, kénytelen leszek visszakérni.