Athén téli arca

Athénban tombolt a mediterrán tél. Nem tévedés, túrám során a viharos széllökések Budapestet idézték, hideg volt és a Nap csak nagynéha „nézett” ki a felhőhabok közül. Igaz, a kövér égitest mihelyst megmutatta magát, a tenger nyomban égszínkékre színeződött. Mintha Poszeidón tengeristen és hites felesége Amphitrité maga felelt volna Zeusznak, mintha színjátékot játszottak volna, önfeledten.

Szóval, a mediterrán tél(!) is szép. Bár egy kicsit furcsa, már-már bizarr élmény az Athén mellett fellelhető Sounio hegyvidékére rövidnadrágos, didergő német turisták társaságában felcaplatni. Hiába, sokan másra készültek, mást vártak. Ám a látvány ez esetben is mindenért kárpótol(t). Poszeidón temploma ugyanis meredek szirtekre és a nagy kékségre tekint. És attól különleges, hogy odafent nincs pavilonos áruda. Csak lejjebb találni egy kávézót és egy szuvenír boltot. A görögök őrzik titkaikat, tisztelik őseiket. Óvatosan haladnak a korral. Akárhová nem építenek plazát, lakóparkot.

Az olimpia ugyanakkor megtette jótékony hatását. Beljebb, Athén „testében” már többsávos utak és HÉV, avagy sebesvonat, közeleg – figyelem – javarészt a földfelszínen. A görögök úgy fest, nem fúrnak bármi áron óriáslyukakat, ahol a metró költségesebb, ott száguld a gyorsvasút, s nem ritkán még a magaslatokba is eljut, a zsúfolt útkereszteződések felett átívelő hidakon. Bevásárlóközpontokból sincs hiány. De a legtöbb a helyén van. És nem a belváros szívében, uram bocsá’ a történelmi emlékek alatt, mellett, felett. Újra rágom: Athén élhető, kellemes város, amelyben a tél sem tehet kárt.

Szabó Zoltán Attila -->