A megerőszakolt rendőrök esete

Fogalmam sincs, hogy mi is az igazság az öt rendőr által állítólag megerőszakolt fiatal lány ügyében, de az, ami mostanság zajlik e súlyos bűncselekmény kapcsán, számomra igencsak elfogadhatatlan. Hovatovább már azt kell hinnünk, hogy akadt egy számító, aljas, szexéhes nő, aki éjszaka direkt azért szambázott a Múzeum körúton, hogy ott lecsaphasson a gyanútlanul szolgálatot teljesítő rendőrökre. Fondorlatos módon beférkőzött a bizalmukba (meg a kocsijukba), elcsalta őket egy mellékutcába, ott rögvest rájuk ugrott, s sikerült is közülük kettőt megerőszakolnia. Ezután még nemcsak hazavitette magát, hanem rá is tukmált az egyenruhásokra némi pénzt.

Nos, nagyjából ez az a történet, ami kirajzolódik előttünk, ha az elmúlt napok különféle nyilatkozatait hallgatjuk. Természetesen megértem, hogy a gyanúsítottak ügyvédejei csak a dolgukat teszik, s hogy a legfőbb szövetségest a nyilvánosságban keresik, de azért nem ártana, ha mindezt visszafogottabban tennék.

Ugye, emlékeznek arra, hogy kezdetben azt kürtölték világgá, védenceik minden további nélkül alávetik magukat a hazugságvizsgálatnak – ma az a helyzet, hogy az ötből erre csak egy vállalkozik. Aztán említhetném az egyikük által a tévébe becipelt menyasszonyt, aki elmondta, nem tudja elképzelni rendőr barátjáról azt, amivel gyanúsítják, mivel neki öt hónapig udvarolt, mielőtt szexuális kapcsolatuk lett volna (sőt, virágot is vitt neki). És akkor ez mit bizonyít? Semmit. Bizonyára hallották már Henri-Desiré Landru nevét. Nos, ez az úr az I. világháború idején élt, igazi mintaférj volt, négy gyermek szerető édeasapja. Csupán annyi hibája volt, hogy szeretett gyilkolni: több mint tíz nőt ölt meg és fosztott ki, mígnem 1919-ben elfogták, majd 1921-ben kivégezték. Hát, ennyit a virágcsokrok és más, effélék jelentőségéről.

Aztán ott van a klinikai szakpszichológusi vélemény, amelyből az egyik ügyvédnő azt emelte ki, hogy Zsanett vallomása „életszerűtlen”, ezért rögvest meg is állapította: az erőszakos közösülés gyanúja fokozatosan gyengül. Miközben más szakértők azt állítják, pont ez az életszerűtlenség hitelesíti a lány által elmesélteket, hiszen ha hazudna, akkor klappolna igazán minden a sztoriban.

Mindezek azért érdekesek, mert azt mutatják, a tárgyalótermi küzdelmet hovatovább nálunk is megelőzik azok a kommunikációs csaták, amelyeknek a célja – kimondva-kimondatlanul  – a közvélemény és (ezt persze, csak halkan teszem hozzá) a bíróság befolyásolása. De még ezzel sem lenne baj, csak ízléssel, mértéktartással, etikusan kellene csinálni. Mert ez most sokszor hibádzik.