Drága az ügyvéd, de félek, elveszítem az ügyet

Gyakran felvetődik a kérdés: fogadjunk-e ügyvédet egy-egy jogvitához, avagy sem? Olvasóink közül sokan fordulnak hozzánk panaszaikkal. Mi szakértőink segítségével útmutatást adhatunk. Ám ez nem azonos a konkrét ügyben való konkrét, szakszerű segítséggel. Erre csak maga a jogász képes.

A fenti esetben látszólag tiszta a helyzet. Igen ám, de mi van, ha a másik fél köti az ebet a karóhoz, és perre viszi a dolgot? Még ha nincs is esélye a sikerre, tegyük fel magunknak a kérdést: akarunk-e pereskedni, netán éveken keresztül? Ráadásul úgy, hogy még a perköltség, illetve annak egy része megfizetésének réme is ott lebeg a fejünk fölött. Márpedig az manapság nem két fillér.

Óvatosságból tehát ajánlatos ügyvédet fogadni – mondták a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában. Sokan sajnos csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor már rosszul áll a szénájuk. (Megszületett egy számukra kedvezőtlen végzés vagy első fokú ítélet.) Pedig akkor kellene, amikor még tiszta lappal indulhatnak. Egy vesztésre hajló pozícióból a legdörzsöltebb jogásznak is nehezebb visszatornásznia az ügyet. Jogi segítség nélkül jogi ügyet intézni hasonlít ahhoz, mintha hang nélkül állnánk ki az operába énekelni.

Hogy sokba kerül? Nos, a szakértelmet meg kell fizetni. Ez különösen megéri olyan helyzetben, amelyben többet veszíthetünk a réven, mint amennyit nyerünk a vámon. Bármennyire nyeregben érezzük magunkat, a másik fél mindig előrukkolhat olyasvalamivel, amire mi nem számíthatunk. Hivatkozhat például tanúkra, akik az ő igazát támasztják alá.