Félek, hogy az örökségem nagy részét elviszi az illeték

Az öröklési illeték az egyik legvitatottabb adónem a törvényhozásban is. Ma már elterjedt szóval „haláladóként” is emlegetik, amelyről némelyeknek még a törvényhozásban is az a véleményük, hogy el kellene törölni. Ezzel szemben egy, a múlt század húszas éveiben íródott jogi szöveg szerint például az államnak ezt a lehetőséget is meg kell ragadnia, hogy bevételre tegyen szert.

Az illeték mértéke attól függ, mennyire közeli hozzátartozója volt az örökös az örökhagyónak. Ezt a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában mondták el. Az első csoportba az egyenes ági rokonok tartoznak: a gyermek, a házastárs és a szülő. A másodikba az oldalágiak, a harmadikba pedig az annál távolabbi rokonok, ismerősök.
A legközelebbi rokonok fizetik a legkevesebbet. Nem lakás céljára szolgáló hagyatéknál 18 milliós értékhatárig 11 százalékot, afölött 15-öt. Lakás céljára szolgáló hagyaték esetében az illeték mértéke kisebb. Tizennyolc millióig 2,5 százalék, attól fölfelé 6 százalék.

Az oldalági örökös a nem lakás céljára való hagyaték után 18 milliós értékhatárig 15 százalékot, afölött 21 százalékot fizet. Lakásnál 18 millióig 6 százalék, annál értékesebb ingatlannál 8 százalék az illeték. A harmadik csoport tagjainak kell a legtöbb illetéket leróniuk. Ha a hagyaték nem lakás, 18 millió forintig 21 százalékot, 18 millió fölött a hagyaték értékének 30 százaléka a mérték. Lakásnál 18 millióig 8 százalékot, attól fölfelé 12 százalékot kell fizetniük.

Ingóságok után 300 ezer forintos értékhatár fölött kell csak illetéket leróni.