Szlovák szellemidézés

Miközben idehaza a pártok egymás gyalázásával vannak elfoglalva, a szlovák parlament tegnap határozatban szentesítette a felvidéki magyarok és a németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. A javaslatot egyébként – amelyet a Ján Slota által vezetett, nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) indítványozott – az összes szlovák képviselő megszavazta, míg a Magyar Koalíció Pártja ellene foglalt állást. Hogy vajon miért volt szükség napjainkban azon dekrétumok érinthetetlenségének a kimondására, amelyek alapján a háborút követően a Csehszlovákiában élő magyarokat és németeket megfosztották állampolgárságuktól, kitelepítették, esetleg kényszermunkára hurcolták? Nos, Slotáék szerint azért, mert a szlovákiai magyar politikusok és némely magyar szervezetek időről időre kísérletet tesznek a Benes-féle dekrétumok felülbírálására.

Megmondom őszintén, döbbenetes, ami történt. Az, hogy három esztendővel Szlovákia uniós csatlakozását követően megerősítik a kollektív bűnösség elvét. Mert voltaképpen erről van szó, hiába állítanák ennek az ellenkezőjét, s hiába biggyesztettek bele a határozatba egy ezt elutasító, tagadó mondatot. És valószínűleg ez utóbbit sem a jószándék motiválta, hanem az a tény, hogy az Európai Unió számára deklaráltan elfogadhatatlan a kollektív bűnösség elve. Hogy a szlovák politikusok ezzel úgy hat évtizednyit mentek vissza az időben, az nem kérdés, miként az sem, hogy ezzel sokunk szemében kiírták magukat azok táborából, akikkel  tárgyalni lehet. Ám ezeknél sokkal fontosabb, vajon van-e hazánknak bármiféle lehetősége arra, hogy a magyar véleményt megértesse és elfogadtassa Európa civilizáltabb felével.

Az odáig rendben van, hogy a miniszterelnök a szlovák kormányfő tudomására hozta, Magyarország számára csalódás a határozat, amely egy cseppet sem járul hozzá (sőt) a két ország közötti kapcsolatok javításához. Miként az is, amit Sólyom László államfő mondott, hogy tudniilik hazánk elfogadhatatlannak, érthetetlennek tartja, éppen ezért visszautasítja a szlovák parlament vonatkozó határozatát. Meggyőződésem szerint a soron következő lépésnek immár annak kellene lennie, hogy az unión belül is megkísérlünk támogatókat felsorakoztatni az álláspontunk mellett. Ez – ismerve a háború lezárását követő eseményekkel kapcsolatos érzelmeket – nem lesz könnyű, de nem is reménytelen. Annál is inkább, mert néhány európai parlamenti képviselő (köztük néppártiak és szocialisták), már akkor tiltakozott a „szégyenteljes pozsonyi határozat” ellen, amikor azt még el sem fogadták.

Bár jó jel, de önmagában kevés, hogy az öt magyar parlamenti párt EP-képviselői ma közös nyilatkozatban ítélték el a Benes-dekrétumok megerősítését. Ebből ugyanis a szlovák politika aligha ért. Azt kellene tehát világossá tenni a számukra (mondjuk egy EP-határozat formájában), hogy Európa sem most, sem a jövőben nem kér az egyre inkább elharapódzó, szélsőséges szlovák nacionalizmusból.