Takács: Fel kell hagyni a szemérmességgel

A rendőri hibák a felkészületlenségből adódnak – állítja az igazságügyi és rendvédelmi tárca vezetője. Takács Albert ezért úgy véli, fel kell hagyni azzal a szemlélettel, hogy a magyar rendőrnek nincs szüksége csapaterős kiképzésre, illetve a tömegoszlatáshoz szükséges eszközökre.

– A Nemzeti Nyomozó Irodától kiszivárogtatott államtitkok állítólag a rendőrségen belüli hatalmi harcokat jelzik. Ön is így látja?

– Azt, hogy a konkrét ügy mögött milyen szándékok állnak, jelenleg nehéz megmondani. Ezért most még arra sem tudok válaszolni, hogy a kérdéses iratok nyilvánosságra hozatala kinek az érdekét szolgálhatta. Egy biztos: az illető bűncselekményt követett el, és ezzel kapcsolatban el is indult egy vizsgálat. Ha kiderül, hogy a titokvédelmi rendszer hiányos, annak is lesznek következményei. Az én felelősségem az, hogy képben legyek a fejleményeket illetően, illetve hogy ne simítsák el indokolatlanul az ügyet, hanem derüljön ki az igazság.

– Az ORFK helyettes szóvivőjének indoklás nélküli menesztése állítólag összefügg az iratlopási üggyel. Igaz ez?

– Nehéz helyzetbe hoz... A személyi döntések esetében az indoklás nélküli felmentés lehetőségét éppen azért találta ki a jogalkotó, hogy megakadályozható legyen a bizalmas jellegű információk kiszivárgása. Ha elmondanám, hogy mi állt a menesztés hátterében, abból messzemenő következtetéseket lehetne levonni.

– Rendben, de azért maradjunk a rendvédelmi szerveknél. Jövő évtől csatlakozunk a schengeni határrendészeti rendszerhez, s ezzel összefüggésben zajlik a rendőrség és a határőrség összevonása. Ez nem veti fel a két szervezet emberei közti rivalizálás veszélyét? A rendőrségnek lesz határőrsége, vagy a határőrségnek rendőrsége?

– Egyik definíció sem lenne pontos. Egy olyan új, 45 ezer embert számláló testület jön létre, amelynek talán jobb lett volna egy nyelvész bevonásával teljesen új nevet adni. Azzal ugyanis, hogy hazánk és a schengeni térség többi országa közötti határok január elsejétől nem szorulnak ellenőrzésre, rengeteg rendészeti feladat megszűnik és egy csomó új keletkezik. Nem arról van szó, hogy a két szervezet integrációjával a határőrség másodlagos szerepbe kényszerülne. Ahogy a rendőrségen belül most is vannak specializálódott részlegek, úgy jönnek majd létre a határrendészeti feladatokat ellátó belső egységek. Ezek pedig az állomány teljes jogú tagjai lesznek. Ha lesz is rivalizálás, az legfeljebb szakmai lehet, és mint ilyen, valamennyiünk érdekét fogja szolgálni.

– Hány határőrt kell elküldeni az összevonás miatt?
– Alapelvünk, hogy mindenkire szükség van, legfeljebb nem abban a feladatkörben, mint amelyben eddig dolgozott. Ezért az integrációval összefüggésben senkitől nem kell megválnunk. Bizonyos párhuzamos pozíciókat meg kellett szüntetni, de ezt is meg tudtuk oldani átszervezéssel.

– Sokak szerint a schengeni csatlakozás csak afféle drága látszatintézkedés. Milyen jelentősége lesz ennek azon kívül, hogy a jövő évtől már lassítanunk sem kell az osztrák vagy a szlovák határon?

– Rengeteg gyakorlati hasznát fogjuk érezni, főként a biztonságunkkal összefüggő területeken. Bekapcsolódunk ugyanis egy olyan egységes információs rendszerbe, amely nagy mértékben megnöveli a felderítő munka hatékonyságát. Mondok egy példát: sokkal könnyebb lesz megtalálni egy ellopott gépjárművet, hiszen az európai adatbázis gyakorlatilag minden rendészeti feladatot ellátó munkatársunk számára elérhetővé válik. A határrendészeti feladatok sem korlátozódnak az egy ponton történő okmányellenőrzésre, hiszen mobil járőreink az ország egész területén végezhetnek majd szúrópróbaszerű, úgynevezett mélységi vizsgálatokat. Ezzel együtt az unió külső határaivá váló szakaszokon meg kellett erősítenünk a védelmi rendszert, hiszen a belső határok eltűnése azt is jelenti, hogy aki bejut, az már szabadon mozoghat.

– Váltsunk témát. Sokak szerint forró, tüntetésekkel tarkított őszünk lesz. A rendvédelmi szervek hogyan készülnek?

– Ma már teljesen világos, hogy nem helytálló az a fajta szemérmesség, mely szerint a rendőrségnek nincs szüksége sem csapaterős kiképzésre, sem pedig az ehhez szükséges eszközökre. A múltbeli problémák éppen ebből a helytelen szemléletből adódtak. Ha ugyanis az állomány nincs felkészülve egy esetleges zavargás kezelésére, akkor óhatatlanul is történnek hibák. Mára ezen túlléptünk: a feladatok egyértelműek, és az is világos, hogy ezek végrehajtásához milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre. A felkészüléshez természetesen a számonkérhető intézkedési és cselekvési terv is hozzátartozik, mint ahogy az irányítási szintek és az ezzel összefüggő felelősség kérdése is előre tisztázott.

– Ez így elmondva jól hangzik, de az embernek néha az az érzése, mintha a rendbontók egy lépéssel mindig a rendőrök előtt járnának.

– Ez a benyomás azért alakulhat ki, mert a rendőrség alapvetően reagáló szervezet. Mi előre senkiről sem feltételezhetjük, hogy törvényellenes akcióra készül. Sejtések, homályos gyanakvások, megérzések nem irányíthatják a munkánkat. Amíg egy engedélyezett demonstráció jogszerű keretek között szerveződik, illetve zajlik, mi legfeljebb biztosíthatjuk a terepet, és ügyelünk a rend betartására.

– Az utóbbi hónapokban több olyan ügy is volt, amelyek kapcsán sokan az állampolgári bizalom megingásáról beszéltek. Ez legalább olyan veszélyes, mint a szélsőségek randalírozása. Ennek a helyzetnek a kezelésére van valamilyen elképzelésük?

– A rendőrség munkájában rengeteg pozitív elem van, csak erről keveset beszélünk. Tudom, hogy a közvéleményt leginkább a zaftos botrányok érdeklik, de úgy vélem, a jövőben azt is láthatóvá kell majd tennünk, ami a rendvédelem munkájában szerethető.

– Ez azonban nem csak kommunikáció kérdése, tenni is kell érte. Ráadásul a rendőri hozzáállás olykor nem is csupán az egyéni hozzáálláson múlik. Nyugaton például csak akkor állít meg egy egyenruhás, ha konkrét oka van rá. Nálunk ezt a rendőr bárkivel megteheti. Ezen nem kellene változtatni?

– Azt, hogy ki miért válhat gyanússá, jogilag nagyon nehéz meghatározni. Utólag persze lehet látni, hogy megalapozott volt-e az intézkedés, vagy csak rendőri „szívatás” zajlott, de ugye akkor már késő. A döntő momentum szerintem ebben az esetben mindig a parancsnokok hozzáállása. Egy járőr ugyanis soha nem elszigetelten intézkedik, arról az elöljáróinak mindig tudnia kell. Márpedig megfelelően kontrollált körülmények között azért csak feltűnik, ha valaki kizárólag szőke és miniszoknyás autósokat állít meg...

– A rendőrségről mégis az a kép alakult ki, hogy kívülről védett, belülről pedig öntörvényű.

– Ezt magam is érzékelem, de nem ez a helyzet. Ezért ezen a képen változtatni kell, mégpedig sürgősen.

– A jelenlegi rendőri fizetéseket tekintve reális cél a minőségibb munka követelménye?

– Úgy gondolom, igen. A fizetés ugyanis csak az egyik eleme a rendőri hivatás vonzóvá tételének. A pedagógusok és a nővérek sem a rohamos meggazdagodás miatt maradnak a pályán. Persze, fontos, hogy mennyi van a borítékban, de az értelmes munka ígérete is csábító lehet. Meg lehet nézni, hogy Milánóban a Dóm téren milyen büszkén feszítenek a carabinierik. Ez nem csak azért van így, mert többet keresnek a magyar kollégáiknál. Tisztában vannak a feladatuk fontosságával, tudják, hogy megbecsülik őket és a munkájuk külsőségei is növelik az önbizalmukat. Nem titkolom: én is ezt szeretném elérni.

– A miniszterelnök kérésére ön öt nap alatt kidolgozott egy javaslatcsomagot arra, hogy miként lehet a jövőben hatékonyan fellépni a kuruc.info, illetve a hasonló hangnemű portálok ellen. A tervezett intézkedések állítólag a jogrendszer felforgatása nélkül kínálnak megoldást. Bár amíg a kormányfő nem véleményezte az anyagot, ön konkrétumokról nem nyilatkozik, de az ötletek jellegéről, irányáról mondana valamit?

– Nincs kifejezett jogalkotói szándék arra, hogy újabb magatartásformákat kriminalizáljunk, de a törvény előírásainak minden eddiginél következetesebben érvényt kívánunk szerezni. Az alkotmány ugyanis egyértelműen fogalmaz: „az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni”. Ugyanakkor leszögezi, hogy „politikai célt szolgáló fegyveres szervezet (...) nem hozható létre”. Az egyesülési jog gyakorlása nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy kizárólagos birtoklására, nem valósíthat meg bűncselekményt, és nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
 
– A Magyar Gárda megalakulása kapcsán ön úgy nyilatkozott: a szabadságjogokat tartalmazó magyar jogszabályokból hiányzik az alkotmányos demokrácia egészséges önvédelme. De vajon lehet-e törvényekkel körülbástyázva biztosítani, hogy egy szervezet deklarált céljai egybeesnek-e a valóságosakkal?

- Egy alkotmányos demokráciában az ember méltósága, az emberek egyenlősége szent dolog kell, hogy legyen. Aki embert megaláz, aki embert kirekeszt, az az alkotmányos demokráciára emel kezet, és arcul csapja mindazokat, akik magukat demokratáknak vallják. Én biztos vagyok abban, hogy ennek az alkotmányos demokráciának az ereje, a higgadtsága ennél sokkal nagyobb megpróbáltatásokat is ki fog bírni, túl fog élni, de érdemes ezekre a jelenségekre odafigyelni, érdemes észbe kapni, mert minden csöndben kezdődik. Mi pedig nem lehetünk csöndben.

Jogászdoktori diplomát 1979-ben szerzett Szegeden, szociológusit pedig 1985-ben a budapesti ELTE-n. Az állam- és jogtudományok kandidátusa 1993-tól, szakterülete az alkotmányjog-közigazgatási jog.

Pályája során dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, két évig (1986-87) a Minisztertanács Titkárságán.

Több egyetemen tanít, 1990-től az Államigazgatási Főiskola tanszékvezető tanára.

2001-től hat éven át EU-szaktanácsadóként az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese.

2007 júniusában a kormányfő javaslatára a köztársasági elnök igazságügyi és rendészeti miniszterré nevezte ki.

Publikációi: mintegy 80 jegyzet, könyvrészlet, folyóirat-tanulmány – magyarul, németül, angolul és oroszul.

Nős, Flóra lánya 15 éves.

Hobbija a zenehallgatás – műfajtól függetlenül.

Jogászdoktori diplomát 1979-ben szerzett Szegeden, szociológusit pedig 1985-ben a budapesti ELTE-n. Az állam- és jogtudományok kandidátusa 1993-tól, szakterülete az alkotmányjog-közigazgatási jog.

Pályája során dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, két évig (1986-87) a Minisztertanács Titkárságán.

Több egyetemen tanít, 1990-től az Államigazgatási Főiskola tanszékvezető tanára.

2001-től hat éven át EU-szaktanácsadóként az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese.

2007 júniusában a kormányfő javaslatára a köztársasági elnök igazságügyi és rendészeti miniszterré nevezte ki.

Publikációi: mintegy 80 jegyzet, könyvrészlet, folyóirat-tanulmány – magyarul, németül, angolul és oroszul.

Nős, Flóra lánya 15 éves.

Hobbija a zenehallgatás – műfajtól függetlenül. -->