Új szezon, régi kivonulás

Hát, akkor megint egy olyan ügy, amelyről minimum kétféleképpen vélekednek ebben az országban (és nem feltétlenül politikai alapon), s amelyik időről időre előkerül. Most például annak okán, hogy az országgyűlés – a nyári szünetet követően – ismét elkezdte a munkáját. Mert az új „szezon” alkalmából a Fidesz-KDNP frakciószövetség bejelentette, hogy nem változtatnak az eddigi gyakorlaton, s a továbbiakban is kivonulnak majd az ülésteremből, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek előre bejelentett felszólalása van. És valóban, mielőtt a kormányfő az első ülésen beszélni kezdett volna, a két párt tagiai (Semjén Zsolt és Navracsics Tibor kivételével) elhagyták a helyszínt.

Nos, a már megszokott akcióval kapcsolatban két, érdekes vélemény is napvilágot látott. Navracsics Tibor úgy fogalmazott, hogy frakciójuk a jövőben sem akarja legitimálni Gyurcsány Ferencet, ugyanis méltatlannak tartják arra a  pozícióra, amit betölt. Hogy miért? Egyrészt az őszödi beszéd miatt, másrészt azért, mert szerintük kifogásolható, hogy a kormányfő egy olyan rezidenciában lakik, amelyet zsidó tulajdonosától először a nyilasok, majd a kommunisták vettek el, később pedig annak az Apró Antalnak volt a lakhelye, aki többedmagával az 1956-os forradalmat vérbe fojtotta. Ezzel szemben Boross Péter, az MDF politikusa, egykori miniszterelnök azon a véleményen van, hogy a két ellenzéki párt teátrális jelenete az első alkalommal még csak-csak kifejez valamit, később azonban monotonná, unalmassá, jelentéktelenné válik, ráadásul négy esztendőn keresztül semmiképpen nem művelhető sikeresen.

Azt gondolom, Boross Péternek igaza van. Természetesen a Fidesz és a KDNP parlamenti képviselői akkor és annyiszor vonulnak ki, amikor és ahányszor akarnak, de erre már az égvilágon senki sem kapja fel a fejét, tehát hatásos eszköznek aligha nevezhető. A Gyurcsány-rezidenciáról nagyon nehéz mit mondani (Navracsics meg is megjegyezte, hogy egyesek szerint ez bizonyára pitiáner dolog), de ha a Fidesz frakcióvezetője szerint ez „bántja a demokráciát”, ám legyen, hiszen biztosan vannak, akik erről hozzá hasonlóan vélekednek. Ami meg a „nem akarjuk legitimálni a kormányfőt” kijelentést illeti... Ez ugyan jól hangzik, dehát – mint tudjuk – a világon egyetlen miniszterelnököt sem az tesz legitimmé vagy illegitimmé, hogy a beszédeit hajlandó-e végighallgatni az ellenzék vagy sem.

Egyébként – Boross Péterhez hasonlóan  – magam is úgy látom, a ciklus végéig igen nehéz lesz konzekvensen (és főleg sikeresen) végigcsinálni a kivonulásokat, amelyek már most sem hoznak lázba senkit. Persze, az is igaz, hogy minél inkább belenavigálja magát a két ellenzéki párt ebbe a történetbe, annál nehezebb lesz kijönni belőle. Már legalábbis presztízsveszteség nélkül. Jómagam különben a kezdetektől fogva nem aszerint közelítettem meg az ügyet, hogy mennyire is tekinthető pragmatikusnak a Fidesz-KDNP rituáléja. Engem sokkal inkább az  izgatott, vajon mit gondolnak a választók arról, hogy országgyűlési képviselők – még ha csak időlegesen is – minden további nélkül otthagyják a munkahelyüket. Vagy arról, hogy az érintett honatyák akkor is megdolgoznak-e a tőlünk kapott fizetéséért, amikor éppen nem dolgoznak. Dehát ezekre a kérdésekre mindenki válaszoljön önmaga. Én már megtettem.