A tandíj itt a kérdés?

A népszavazás kérdéseiről hétfőnként közölt sorozatunk mostani, harmadik részében a tandíjról Hiller István és Pokorni Zoltán fejti ki nézeteit.

Hiller István (MSZP)

Ha önnek 180 ezer forint lenne a fizetése, két gyermekének tudná biztosítani a diplomát?
Úgy alakítottuk ki a fejlesztési-képzési hozzájárulást (FER) és az új hallgatói juttatási rendszert, hogy csökkentsük a szociális helyzetből adódó hátrányokat. Hogy minden tehetséges fiatal diplomát szerezhessen családi és szociális hátterétől függetlenül. Világosan kettéválasztottuk a szociális helyzetet és a tanulmányi eredményt. Ki merem jelenteni: az a fiatal, aki felkészült, jól tanul, meg tudja valósítani a terveit.

A tandíj politikai kérdéssé vált, nyilatkozta legutóbb. Hogyan lehetne a vitákat ismét szakmai keretek közé terelni?
Kezdetektől szakmai keretekben gondolkodtunk. Ezért létrehoztuk a Felsőoktatási Kerekasztalt, ahol közösen kidolgoztuk a hallgatói juttatások rendszerét. Ezt minden részvevő aláírta, a rektorok, a szakszervezetek, az MTA, a doktoranduszok szövetsége, a hallgatói önkormányzatok is. Hogy a HÖOK ellenezte a tandíjat? Igaz, de a teljes körű finanszírozási szisztémát – ugye ez foglalja magába a tandíjat is – elfogadta, aláírta az erről szóló megállapodást. Nemrég újra azt kértem a résztvevőktől, válasszák ketté a szakmaiságot és a politikát. Egyetértettek ebben.
 
De feltétlenül szükség van a tandíjra? Mi a garancia az oktatás jobb minőségére?
Nálunk a tandíjból származó bevétel teljes egészében az intézményeknél marad. Egy fillért sem kap belőle az állam. Az összeg felét tanulmányi ösztöndíjakra, a többit minőségi fejlesztésre kell fordítani. Kötelezően. A FER  és az emelt összegű hallgatói juttatások rendszere elismeri és jutalmazza a kimagasló teljesítményt.
 
Miért csak a jól teljesítők 15 százaléka mentesülhet majd a tandíj alól?
Nemcsak a 15 százalék mentesül. A hátrányos helyzetű tanulóknak, a gyermekgondozáson lévő kismamáknak, esetleg „kispapáknak", vagy akik gyermekgondozási segélyben, díjban, gyermeknevelési támogatásban részesülnek – nem kell tandíjat fizetniük. A 15 százalék tehát ezen felül értendő.

A szeptembertől havi 10 ezer forinttal megemelt diákhitel mellett mivel lehetne a szegényebbek törekvő gyermekeit még segíteni?
Megjegyezném: ha a népszavazás netán eltörli a tandíjat, az nem érinti a költségvetési támogatást. Sikerült elérnünk – és én ezt személyesen is nagy eredménynek tudom be –, hogy 2008-tól törvényben garantáljuk: a felsőoktatás költségvetési támogatása évente növekedjen. Míg tavaly 214 milliárd forint volt, 2010-re 241 milliárdra emelkedik. Idén már 226 milliárd forint. Mindezt a tandíj még külön bevételként kiegészíti. A legrosszabb körülmények közt élőknek nem kell tandíjat fizetniük. A leginkább rászorulók pedig a korábbinál nagyobb összegű, garantált szociális juttatásra számíthatnak. A szociális források jelentősen nőnek, 5,6-6,5 milliárdról 10,7 milliárd forintra. Vagyis a jó tanuló, a rászoruló hallgató havonta akár 40-50 ezer forint támogatást is kaphat. Lehetőséget teremtettünk arra is, hogy már az első félévben iskolakezdő támogatást,  rendszeres szociális ösztöndíjat kaphassanak. Vagy akár egyszeri szociális támogatást. Vegyük mind emellé a teljesítményalapú támogatásokat is: tanulmányi, köztársasági, szakmai, tudományos ösztöndíj, satöbbi. Ráadásul 2005 óta külön program támogatja a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokat: a Katapult mentorprogram. Az esélyegyenlőség biztosítása az egyik legfontosabb társadalmi cél és program. Aki szegényebb családból érkezik, és jól, jobban tanul, több pénzt kap ösztöndíj formájában, mint eddig. Aki vagyonos családból jön, de nem jól tanul, nem teljesít, az pedig fizet. Különben az új szisztéma azt is lehetővé teszi, hogy a jól teljesítő, költségtérítéses hallgatók egy része átkerülhet az államilag finanszírozott kategóriába. Mindezt helyesnek és igazságosnak tartom. Kiállok mellette.

Névjegy
Hiller István (oktatási és kulturális miniszter)

1964. május 7-én született Sopronban. Az ELTE történelem-latin szakán végzett 1988-ban. PhD tudományos fokozatot szerzett. 2001-től egyetemi docens. 
1989-ben az MSZP alapítója. 2004-2006. a párt elnöke.
Pesterzsébet-Soroksár (Budapest 29. vk.) egyéni országgyűlési képviselője 2002 óta. Kulturális miniszter 2003-2005-ben. 2006. június 9-től oktatási és kulturális miniszter.
Nős, két fiú gyermeke van.

Pokorni Zoltán(Fidesz)

Mit tanácsolna gyermekének, költségtérítéses formában tanuljon, mert ott jobb minőséget kap a pénzéért, vagy maradjon állami képzésben?
A kérdés azt feltételezi, hogy ma a költségtérítéses képzések minősége jobb, mint az államilag támogatottaké. Ez – jónéhány ok miatt – nem igaz. Mi olyan felsőoktatást szeretnék, ahol két hasonlóan tehetséges és szándékú fiatal hasonló esélyekkel tudjon továbbtanulni függetlenül lakhelyétől, szülei végzettségétől, anyagi helyzetétől. A közoktatásban kell megteremteni a lehetőséget, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek is eséllyel induljanak a felsőoktatásban. Annak idején ezért hoztuk létre az Arany János programot, amit ugyan nem szüntettek meg, de nem is bővítették. Pedig a siker egyértelmű, a programban résztvevő diákok több mint 80 százaléka sikeres felvételi vizsgát tett. A mostani kormány adminisztratív intézkedésekkel próbálkozik (ilyen például pontkedvezmény), mi az elvégzett munkában hiszünk, ami tudjuk, pénzbe kerül.

„Miért kellene a társadalom minden tagjának fizetnie azért, hogy ingyen tanulhasson a diák?”- ez a legtöbbször elhangzó érv a tandíj mellett. Mit válaszolna erre?
Miért nem csak az fizet a közvilágításért, aki igénybe veszi? Miért nem csak az fizeti a rendőrséget, akihez betörnek? Az oktatás finanszírozásában azért vesz részt mindenki, mert mindenkinek érdeke, hogy hozzáférhető legyen a közoktatás, és minél magasabb legyen a képzettségi szint egy országban. Azért is kell a közösség hozzájárulása, mert a tehetség nem a szülők anyagi lehetőségei alapján adatik meg, és nem engedhetjük meg azt, hogy tehetség elkallódjok, mert nem tudja megfizetni tanulmányainak költségét. Aki diplomát szerez ugyan valóban többet keres majd, de több adót is fizet, nem szorul segélyre, mert nem lesz munkanélküli, több értéket termel. Így élete során többszörösen visszafizeti tanulásának költségeit, vagyis mindannyiunknak hasznot termel.

Összefoglalná a három legfontosabb érvet, amiért a Fidesz elveti a tandíjat?
Egyrészt ellehetetleníti azok tanulását, és ezzel felemelkedésének a lehetőségét, akinek szülei ezt nem tudják fizetni. Jelentősen csökkenti a tanulási kedvet – tavaly 30 százalékkal csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma –, s ezzel tovább nő lemaradásunk képzettség terén a fejlett országokhoz képest. Ha kevesebb a magas képzettségű fiatal munkavállaló, annak súlyos gazdasági következményei lesznek rövid időn belül, s ennek árát közösen kell megfizetnünk.

Ön szerint milyen eszközökkel lehetne jobban ösztönözni a jól teljesítő diákokat, s hogyan lehetne "büntetni a lébecolókat”?
Azzal egyetértek, hogy az állami támogatást feltételekhez, teljesítményhez kell kötni. Sajnos a Gyurcsány-kormány nem ebbe az irányba halad. Az általunk bevezett diákhitel eredeti konstrukciója ösztönözte a gyors előrehaladást, sajnos ezen elemét az előző kormány eltörölte. A tandíj erre nem alkalmas eszköz, nincs hatása a minőségre.  

Nagy baj, ha nem képez a rendszer olyan sok diplomás munkanélkülit?
Nemzetközi vizsgálatok bizonyítják, hogy Magyarországon megéri diplomát szerezni. Részben a jövedelem, részben az alacsony munkanélküliségi kockázat miatt. A diplomás munkanélküliek aránya harmada-negyede a nem diplomás munkanélküliekének. Nagy bajnak vélem, hogy a kormány elriasztja a felsőoktatástól a tanulni vágyó fiatalokat.

Többletforrások kellenének, vagy a nagyobb állami szerepvállalás az üdvözítő megoldás?
A mai kor tanulás iránti követelménye hatalmas oktatási piacot nyitott meg belföldön és külföldön is. Ez komoly bevételi lehetőséget jelent a felsőoktatási intézmények számára, számos intézménynek már most is jelentős bevétel a külföldi hallgatók képzése. Ma a felsőoktatás állami ráfordításai körülbelül a GDP 1 százalékát teszi ki, ami megfelel a fejlett országok átlagának. Ezt kellene tartani, a gazdasági teljesítményét növelésével, így több jutna a felsőoktatásra is. Sajnos a növekedésben, és az oktatási ráfordítások tekintetében is sereghajtók vagyunk Európában, ami az oktatás színvonalán is látszik. Finnország vagy Észtország példája azt mutatja, érdemes befektetni az oktatásba, hiszen ennek társadalmi és gazdasági hasznosulása meglehetősen gyors. Az oktatás támogatása az állam jól felfogott érdeke, olyan beruházás, ami garantáltan megtérül.

névjegy:
Pokorni Zoltán (Fidesz frakcióvezető-helyettes)

Született: 1962. január 10-én Budapesten
Tanár, politikus, országgyűlési képviselő
Oktatási miniszter (1998-2001)
A Fidesz elnöke (2001-2002)
Budapest XII. kerületének polgármestere
Az Országgyűlés Oktatási- és tudományos bizottságának tagja
Nős, négy fiúgyermek édesapja