A vezér még nem búcsúzik

[caption id="" align="alignleft" width="220"] Castro teljhatalmát öccsére, Raulra ruházta át
[/caption]Fidel Castro államfőként örült még a január végi parlamenti választások sikerének (95 százalékos részvétel mellett többek között őt magát is képviselővé választották), az új parlament vasárnapi alakuló ülését azonban már nem üdvözli. És, ami talán ennél is szomorúság számára, 2009 januárjában, ötven évvel a forradalom győzelme és hatalomra lépése után már nem fog országa élén állni. A vasárnapi ülésen elkerülhetetlenül újabb öt évre bíznák meg a 81 (más források szerint 82) éves diktátort a kubai államtanács vezetésével, ám – mint azt pártja hivatalos lapjának, a Granmának írott üzenetében közölte – ezt már nem tudja vállalni.

 Fidel Castro megszokott uniformisát több mint másfél éve váltotta fel a piros melegítő, a pulpituson tartott maratoni beszédek helyét pedig egy hasonlóan hosszú kórházi kezelés. Miután 2006 nyarán egy gyomorvérzést követően ideiglenesen öccsére, Raúlra ruházta át államfői és pártvezetői jogkörét, csak ágyánál készült fotókon volt látható – többnyire leghűbb szövetségese és tanítványa, Hugo Chávez venezuelai elnök társaságában. Egészségi állapotáról pontos információ azóta sem szivárgott ki, sőt, az is felmerült, él-e egyáltalán. Egyetlen forrásként így a világ kénytelen elfogadni a Granmában megjelent levelet, amely(ben) a vezér egészségi állapotának megromlásával indokolja a visszalépést. Távolról sincs szó azonban távozásról: „az ellenséggel folytatott harc” közepette Castro nem hagyja magára Kubát, ám a jövőben csak elmélkedéssel „az ideák harcosaként” küzd tovább népe boldogulásáért.

 Castro már decemberben felvetette: nem ragaszkodik a hatalomhoz, nem állja el az utat a fiatalabbak elől. Ez egyelőre leginkább saját, 76 éves öccsét jelentheti, akit a Kubai Kommunista Párt több mint tíz éve nevezett meg hivatalos utódként. Raúl a hadsereg és a rendőrség első embereként vette át másfél éve a párt és az állam vezetését. Előtte azonban alig jelent meg a nyilvánosság előtt, bátyja karizmája, szónoki képességei is hiányoznak belőle, de már kora miatt is vélhetően csak átmeneti megoldásnak tekintik majd. A vasárnapi választáson így szóba kerülhet még Carlos Lage Dávila neve is. Az 56 éves alelnököt, aki a kilencvenes évek elején még tanácsadóként indította el a kubai gazdasági, majd energiareformot, sokan Kuba tényleges miniszterelnökének tartják. Ennél is fontosabb azonban, hogy a túlzás nélkül makacsnak nevezhető Castróval szemben Lage hajlandó párbeszédet folytatni nyugati vezetőkkel is. Kérdés, azok szóba állnak-e majd vele. Főleg, hogy a kubai rendszer védelmezőjeként egyelőre kevéssé tűnik úgy, hogy ő lenne az a vezér, akiben a remélt demokratikus átmenet garanciáját látják. Ehhez mindenesetre tegnap George W. Bush amerikai elnöktől Gordon Brown brit kormányfőn át Göncz Kinga magyar külügyminiszterig mindenki segítséget ígért.

1953. július 26-án Fidel Castro egy 165 főből álló csapat élén megostromolja a Moncada-laktanyát. Társai felét megölik, a többieket letartóztatják. Fidelt, aki a tárgyaláson ötórás védőbeszédet tart, 15 évre ítélik.

1955. május 15. Batista szabadon engedi az elítélteket. Fidel és testvére, Raúl Mexikóba megy, itt ismerkednek meg az argentin Che Guevarával.

1956. november 25. Castro 82 emberrel a Granma (Nagyi) nevű motoros fedélzetén indul Batista megdöntésére. A kormányerők szétverik őket. A 15 fősre apadt felkelősereg gerillaharcba kezd.

1958. április 1. Az egyre népszerűbb Castro „totális háborút” hirdet a Batista-rezsim ellen.

1959. január 1. Batista elmenekül, másnap Fidel erői elfoglalják Havannát, majd Santiago de Cubát. Február 16-án Fidel Castro miniszterelnök lesz. Elsőre polgári demokratikus átmenetet hirdet meg.

1961. január A marxista-leninista programot hirdető, immár a Kubai Szocialista Forradalom Egységpártja főtitkári címét is betöltő Fidel az államosítások miatt konfliktusba kerül az Egyesült Államokkal, a CIA többször próbálja megölni Castrót.

1961. április 15. Az USA bombázza Havannát. Két nappal később a Disznó-öbölnél 1300 kubai menekült kísérel meg partraszállást a CIA támogatásával.

1962. február Washington kereskedelmi embargót rendel el Kuba ellen. Castro a szovjetek támogatását kéri, akik rakétákat telepítenek az országba. Célpont Amerika. A háborúval fenyegető válság végén a szovjetek visszakoznak.

A hetvenes években több afrikai forradalmat támogat az ország. A gazdaság hajtóereje ekkor a szovjet tömb által felvásárolt cukor.

A nyolcvanas évek végén, a szocialista világrend összeomlása után a Castro-rezsim elszigetelődik, a szovjet támogatás elmaradása súlyos gazdasági válságot okoz. Fidel azonban – főleg az ellenzék elnyomásával – megőrzi hatalmát.

A kilencvenes években kubaiak tízezrei menekülnek el, Miamiba emigrál Castro lánya is.

2006. július 31-én bejelentik: Castro betegsége miatt ideiglenesen öccsének adja át a hatalmat. A közlemény szerint a vezérnek „néhány hét pihenésre van szüksége”.

1953. július 26-án Fidel Castro egy 165 főből álló csapat élén megostromolja a Moncada-laktanyát. Társai felét megölik, a többieket letartóztatják. Fidelt, aki a tárgyaláson ötórás védőbeszédet tart, 15 évre ítélik.

1955. május 15. Batista szabadon engedi az elítélteket. Fidel és testvére, Raúl Mexikóba megy, itt ismerkednek meg az argentin Che Guevarával.

1956. november 25. Castro 82 emberrel a Granma (Nagyi) nevű motoros fedélzetén indul Batista megdöntésére. A kormányerők szétverik őket. A 15 fősre apadt felkelősereg gerillaharcba kezd.

1958. április 1. Az egyre népszerűbb Castro „totális háborút” hirdet a Batista-rezsim ellen.

1959. január 1. Batista elmenekül, másnap Fidel erői elfoglalják Havannát, majd Santiago de Cubát. Február 16-án Fidel Castro miniszterelnök lesz. Elsőre polgári demokratikus átmenetet hirdet meg.

1961. január A marxista-leninista programot hirdető, immár a Kubai Szocialista Forradalom Egységpártja főtitkári címét is betöltő Fidel az államosítások miatt konfliktusba kerül az Egyesült Államokkal, a CIA többször próbálja megölni Castrót.

1961. április 15. Az USA bombázza Havannát. Két nappal később a Disznó-öbölnél 1300 kubai menekült kísérel meg partraszállást a CIA támogatásával.

1962. február Washington kereskedelmi embargót rendel el Kuba ellen. Castro a szovjetek támogatását kéri, akik rakétákat telepítenek az országba. Célpont Amerika. A háborúval fenyegető válság végén a szovjetek visszakoznak.

A hetvenes években több afrikai forradalmat támogat az ország. A gazdaság hajtóereje ekkor a szovjet tömb által felvásárolt cukor.

A nyolcvanas évek végén, a szocialista világrend összeomlása után a Castro-rezsim elszigetelődik, a szovjet támogatás elmaradása súlyos gazdasági válságot okoz. Fidel azonban – főleg az ellenzék elnyomásával – megőrzi hatalmát.

A kilencvenes években kubaiak tízezrei menekülnek el, Miamiba emigrál Castro lánya is.

2006. július 31-én bejelentik: Castro betegsége miatt ideiglenesen öccsének adja át a hatalmat. A közlemény szerint a vezérnek „néhány hét pihenésre van szüksége”. Castro teljhatalmát öccsére, Raulra ruházta át -->