Egy kutya és egy eb

A Fidesz az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) fordul – jelentette be Répássy Róbert –, mert alkotmánysértőnek tartja a kormány közpénzből folytatott népszavazási kampányát. A nagyobbik ellenzéki párt frakcióvezető-helyettese szerint ugyanis a kabinetnek semlegesnek kellene maradnia, azaz nem lenne szabad beavatkozni a népszavazás folyamatába. Az ugyan tény, hogy tájékoztatnia kell az embereket, mindez azonban nem jelenthet állásfoglalást. Ráadásul – tette hozzá Répássy – erősen kilóg a lóláb, hogy abban a kormányban, amely a saját bevallása szerint is elmulasztotta a választók felvilágosítását, a velük való párbeszédet, éppen most, a referendum előtt támad fel a tájékoztatási kedv, méghozzá úgy kétmilliárd forint értékben. (Az egészségügyi tárca 400 milliót költ ilyen célokra, a Miniszterelnöki Hivatal Új Magyarország című kiadványának két száma közel 300 millióba került, míg ugyancsak a MeH 1,1 milliárdot fordít médiavásárlásra, illetve nyomdai költségekre.)

No, már most, tökéletesen igaza van Répássynak. Magam is azt gondolom, elég nagy pofátlanság, amikor a kormányok (az amúgy valóban kötelező tájékoztatásnak feltüntetve a dolgot) közpénzekből finanszíroznak tulajdonképpeni pártkampányokat. Tegyük gyorsan hozzá: a mindenkori kormányok. Mert most, amikor olvastam Répássy eszmefuttatását, deja vu érzésem támadt, s nem is véletlenül. Ugye, emlékeznek még arra, amikor a szocialista-liberális ellenzék azzal támadta a Fidesz-FKgP koalíciót, hogy az általa létrehozott Országimázs Központ (amelynek működését ennek okán is folyamatos botrányok kísérték) közpénzekből kormány- és pártpropagandát végez. S ha már az előbb számokat említettünk, nézzünk néhányat régebbről is: 2000 júliusától kéthavonta megjelenik a Millenniumi országjáró című, ingyenes újság, lapszámonként 128 millió forintért, 2002 májusában napvilágot lát a mindenkihez eljuttatott millenniumi füzetecske 150 millióért, 2001 decemberében Országgyűlési Beszámoló címen egész oldalas hirdetések a napilapokban 38 millióért, és így tovább. Az akkori ellenzék szerint 2000 és 2002 között – a nyilvánosság kizárásával – mintegy 13,5 milliárdot költöttek el, amely összeg döntő hányadát a Fidesz kampányai körül bábáskodók használták fel.

Gondolom, az magától értetődik, hogy az MSZP–SZDSZ koalíció kampánytrükkjei semmi szín alatt sem indokolhatóak az Orbán–Torgyán-kabinet kísértetiesen hasonló eljárásaival (vagy megfordítva), hiszen morálisan mindkét csapat „bűvészkedése” megkérdőjelezhető (egyik kutya, másik eb). Jogilag kissé más a helyzet, hiszen az OVB 2002-ben úgy foglalt állást (éppen a Fidesz-hatalom ténykedése kapcsán), hogy az állami szervek feladatainak ellátása – és ilyen a tájékoztatási kötelezettség is – nem minősíthető kampánycselekménynek. Hogy ezzel az OVB rögtön nyitott egy kiskaput, az nem kérdés (mert hát hol a határ a tájékoztatás és a propaganda között?), miként az is borítékolható, hogy ezt a lehetőséget valamennyi kormány kihasználja majd. Ha tiltakozik az ellenzék, ha nem.