Kóka „erős gyanúja”

Hol van már az az idő (holott csak néhány nap telt el azóta), amikor Kóka János, az SZDSZ első embere mindenféle perrel fenyegette meg azokat, akik – szerinte bizonyítékok nélkül – szavazási manipulációt emlegettek az egy esztendővel ezelőtti elnökválasztás kapcsán. Aztán előkerült egy jelenléti ív, megszólalt egy-két ember, és az addig igen magabiztosnak tűnő pártvezető nem csupán elbizonytalanodott, hanem gyakorlatilag elismerte a vádakat. Noha az erről szóló sajtótájákoztatón finoman fogalmazott, mondván a liberális pártban „erős a gyanú”, hogy a tavalyi elnökválasztáson és tisztújításon szabálytalanságok történtek, az általa aláírt közleményének az a kitétele, miszerint „jelenleg annyi látszik, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyes küldöttei nem szabályosan vettek részt a választáson, és nem szabályos keretek között szavaztak”, teljesen egyértelművé teszi a dolgot. A kérdés egyébként szerintem ma már korántsem az, voksoltak-e „dublőrök” annak idején, hanem az, vajon ki vagy kik tudtak a sumákolásról, s hogy lesz-e annyi vér a vizsgálatot végzők pucájában, hogy nem kenik majd el a felelősség dolgát.

Azt, hogy Kóka János most azt mondja, „...ha bármilyen kétség felmerül, kész vagyok újra ringbe szállni, és újra megmérettetni magam”, érthetőnek és indokoltnak is tartom, csak kissé elsietettnek, elvégre azért először azt kellene tudni, mi is történt pontosan 2007. március 31-én. Bár a már említett közlemény némileg mintha kissé elébe menne a jövőbeli vizsgálatnak („A baj az, hogy azt sem tudjuk pontosan, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye küldöttei közül ténylegesen kik vettek részt a szavazáson és kik nem. A megyei küldöttek kiválasztása, regisztrálása megyei szintű felelősség, a párt vezetői már csak ezért sem ismerhetnek részleteket az ügyről.”), azért remélhető, hogy az igaz felelősök helyett nem újra dublőrökkel kell megelégednie a közvéleménynek. Még akkor sem, ha ez a szerfölött kínos ügy esetleg tovább amortizálja a már amúgy is roppant nehéz helyzetben lévő liberális pártot.

Azt természetesen nem vitatom, amit az SZDSZ néhány politikusa állít, hogy tudniillik a botrányt valakik gondosan a népszavazási kampány legkellős közepére időzítették, dehát ez mégiscsak részletkérdés, utóvégre sehova sem lehetett volna időzíteni..., ha nem lett volna mit. Hogy a valamikor szebb napokat megélt párt vesszőfutása meddig tart még, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy azok a gondolatok, amelyeket tavaly júliusban, Kóka gazdasági minisztériumból való távozásának híre kapcsán írtam („A kabinetbe már aligha vezet vissza út, s ha a párt bukik az európai parlamenti, illetve az országgyűlési képviselői választásokon, nagyjából-egészéből véget is ér nem túlságosan hosszú politikusi karrierje”), ma is érvényesek. A különbség legfeljebb annyi, hogy az általam említett végkifejlet immáron bármikor bekövetkezhet.