Orbán ölelése

Nem tudom, hogy az ilyen évértékelő beszédek kapcsán miért motoszkál az emberben az az érzés, hogy az egyes pártoknak eszük ágában sincs az elhangzottakra reagálni, s csupán felmondják az unalomig ismert „leckét”, de tény, hogy Orbán Viktor tegnapi, SYMA csarnokbeli produkciójának „túloldali” visszhangja is amolyan előre bemagolt (mondhatni: iskolás) szövegeket hozott. Arról már nem is szólva, hogy – csodák csodájára – a Fidesz-elnök által elmondottakban valamennyi politikai erő megtalálta azt a motívumot, amely saját népszavazási kampmányának legfőbb gondolata. Így lett aztán Orbán beszéde az MSZP olvasatában a maradiság, a múlt minden áron való megőrzésének egyfajta szimbóluma, a liberálisok pedig egyenesen a kertek alatt lopakodó szocializmus rémét vették észre benne. De elégedett volt az MDF is, amely természetesen igazolva látta azt az állítását, hogy nincs itt másról szó, mint puszta hatalmi harcról. A szövetséges, vagyis a KDNP számos dícsérő jelzőjének felsorolásától most eltekintenék, noha az is igaz, hogy az Orbán-beszéd „tág ölelés”-nek való aposztrofálásával a kereszténydemokraták jártak a legközelebb a valósághoz.

Igen, merthogy a Fidesz első embere ezúttal nem csupán szerfölött befogadónak tűnt, hanem feltűnően kerülte akár a legkisebb konfrontációt is, így aztán nyomát sem lelhettük azoknak a sajátosságoknak, amelyek korábbi szónoklatait jellemezték. Nem voltak képek és mindenféle szimbólumok, nem hallhattunk tréfás anekdótákat és dakota vicceket, s Orbán kínosan ügyelt arra is, hogy még csak véletlenül se hazugozza le a kormányt, vonja kétségbe annak legitimitását, vagy helyezze kilátásba a népszavazást követő bukását. Hogy miért tűntek el mindazok a jellegzetességek, amelyeket az elmúlt esztendők évértékelőiben (szám szerint kilencben) mindig megtalálhattunk, s hogy miért állt előttünk egy szelídebbnek, halkabbnak, visszafogottabbnak tűnő Orbán Viktor? Nos, azért, mert világos volt a számára, hogy csakis egy középre húzó, sokak számára pozitív üzeneteket hordozó beszéddel vihet oda az urnákhoz olyanokat is, akik nem a jobboldali tábor tagjai, s akiket egész biztosan elriasztana egy durvább hangnem, netán a Gyurcsány-kabinet referendumot követő menesztésének célként való megjelölése.

Orbán nagy taktikus. Meg persze, abszolút tisztában van azzal is (hiszen néhány nappal ezelőtt ő maga mondta), hogy a „bűvös” 2 millió 11 ezer „igen” csakis úgy jöhet össze, ha a nem pártelkötelezettek, sőt, a baloldaliak egy részét is képes lesz maga mellé állítani. És ez a beszéd alapvetően ezt a célt szolgálta. Hogy milyen eredménnyel, az március 9-én kiderül.