Rendőrhalál

Az a tény, hogy a rendőrség semmiféle kézzelfogható eredményt nem tud felmutatni az olyan ügyekben, mint a Teve utcai rendőrpalota elleni támadás, avagy az elmúlt időszak Molotov-koktélos akciói, jószerivel eltörpül ahhoz képest, hogy a testület – a jelek szerint – a saját kollégáit is képtelen megvédeni. Mert bár a szakmával kétségkívül együtt jár a veszély, s akik e hivatást választják, tudják és vállalják is mindezt, ám az értelmetlen halál nincs és nem is lehet benne a „kalapban”. Márpedig annak a 36 éves fiatal rendőrnek a tragédiáját, akit hétfőn éjjel lőtt agyon egy részeg férfi Esztergomban, jómagam (s bizonyára nem vagyok ezzel egyedül) az értelmetlen halálok közé sorolom. Teszem ezt amiatt, mert meggyőződésem, hogy az ottani drámai végkifejlet elkerülhető lett volna. Ha... Ha a magyar rendőrség nem kizárólag a szlogenek szintjén lenne képes a megújulásra, hanem a szakmát illetően is, s ha nem csupán az időről időre bekövetkező, sajnálatos történések után döbbenne rá, mit is kellene tennie.

Ugye, senkit sem szükséges emlékeztetni arra, hogy a rendőrség milyen szánalmas teljesítményt nyújtott a Magyar Televízió székházának 2006 őszi ostromakor, hogy aztán később több esetben is – mintegy átesve a ló túloldalára – agresszivitással próbálja kiköszörülni a csorbát. Jó, jó, én is tudom, hogy mind a szerencsétlenkedést, mind a brutalitást a rendőrök tapasztalatlanságával magyarázták (utóvégre korábban tényleg nem voltak komolyabb utcai megmozdulások), de ami akkor elfogadható volt, az az esztergomi eseményeknél aligha az. Vagy meg tudná mondani valaki, hogy miért csak a mai napon, a két kisgyermeket maga után hagyó, korábban a vám- és pénzügyőrségnél dolgozó (tehát a rendőri szakmát éppen hogy elkezdő) fiatal zászlós halála után rendelte el az országos rendőrfőkapitány egy új, az eddiginél szigorúbb és hatásosabb intézkedéstaktika oktatását és bevezetését? Esetleg csak most jöttek rá, hogy immáron nálunk is veszélyesebb lett a világ? S hogy ma már idehaza is sokaknál lehet fegyver, közöttük jó néhány olyannál is, aki habozás nélkül használja azt? Vagy: Mór példája nem bizonyította meggyőzően, hogy minden helyzetre fel kell készülni? És vajon – hogy egy még frissebb történetet említsek – a Győr-Moson-Sopron megyei Téten alig egy hónapja hasba lőtt rendőr esete miért nem volt elég ahhoz, hogy meghozzák azokat a döntéseket, amelyeket most meghoztak?

Persze, nem vitatom a rendőri vezetők jó szándékát, csakhát annál azért sokkalta több kell. Mondjuk az, hogy a megújulásról való sok-sok beszédet, az öncélú jelszógyártást, az önfényezést végre felváltsa a már annyiszor megígért profizmus. Mert kizárólag az garantálhatja a mainál eredményesebb munkát, akárcsak a felesleges áldozatok elkerülését.