Valentin napi reklámblokk

Reménykedjünk, hogy az egykor formabontónak számító Presszó című film alkotójának és az újonnan megalakult a forgatókönyvírói egyesület elnökének nem tellett több időbe a fantáziamentes fércmű megalkotása. Mert a 9 és fél randi bizony már a forgatókönyvnél megbicsaklik. Bár címében az emberi kapcsolatok bugyrait feltáró Adrian Lyne-filmre, a 9 és fél hétre hajaz, Sas Tamás filmje valójában a legegyszerűbb romantikus vígjátékokat kopírozza, azaz kiszámítható és közhelyes. Az éltanulók alaposságát hiába keressük a másolatban. A 9 és fél randiban egymást követik a durva vágási hibák és az ízléstelen szponzorhirdetések, a háttérben pedig monoton folyamatossággal búg a fülünkbe a „nemmondommeg-milyen” rádió.

Mindez azonban nem töri meg a sztorit – mert olyan speciel nincs. Jobb-rosszabb gegeket láthatunk 9 és fél randi álruhájába bújtatva. A történet szerint Debreczeni Dávid egy megcsömörlött fiatal író, aki három éve képtelen volt összedobni egy regényt. A kiadója ultimátum elé állítja. Tíz szingli nővel kell randiznia, majd az élményeit könyvben publikálni. Ha nem sikerül határidőre megírnia a kötetet, szerződést bontanak vele. A Valentin-napra időzített mese végén természetesen happy endet láthatunk, Dunával, naplementével és távoli totálképpel. Utóbbinak nagy előnye, hogy így kevésbé feltűnő, ha a főszereplők - mint a film során oly sokszor - lopva a kamerába néznek.