13 dühös ember

Vérmérséklettől és pártállástól függően természetesen igen sokféleképpen lehet minősíteni a szocialista többségű gyöngyösi képviselő-testület azon döntését, amellyel valamennyi önkormányzati tisztségükből visszahívta a Fidesz-frakció tagjait, de hogy elegánsnak, korrektnek és racionálisnak nem, az bizonyos. És ez a megállapítás még akkor is messzemenően helytálló, ha az „ítélettel” nyilvánvalóan példát statuálni akaró tizenhárom MSZP-s képviselő („13 dühös ember”) esetleg úgy gondolná, helyesen, sőt, igazságosan cselekedett. Mert ha azzal az állítással kétségkívül nehéz is vitába szállni, hogy az ellenzék az india Apollo Tyres ügyében mutatott magatartásával (amelynek az okai egészen a mai napig nem tisztázottak) „nagyon komoly károkat okozott a városnak”, akkor sincs magyarázat arra a kicsinyes és faragatlan megoldásra, amely bár megfelelhet a demokrácia írott szabályainak, de hogy a szelleméhez semmi köze, arra mérget vehetünk. Arra azonban már kevésbé, hogy a verdiktet kimondó szocialistáknak bármiféle lelkiismeret-furdalásuk lenne, jóllehet a város polgármesterének szavai („...szokatlan lépés, de a gyöngyösiek túlnyomó többségénél szerintünk mindez támogatásra talál majd”) sok mindenről árulkodnak, csak éppen acélos önbizalomról, no, meg a fideszeseket kiebrudaló határozat helyességébe vetett töretlen hitről nem. Ami amúgy érthető, hiszen viszonylag kevés ésszel is könnyen belátható, hogy a szocialisták eljárása nagyon veszélyes precedenst teremthet.

Mert bár a magyar politikában a bosszúállás (mint a döntéseket komolyan befolyásoló motívum) eddig is komoly szerepet játszott, a mostanihoz  hasonló megtorló akciókra – szerencsére – csak igen ritkán került sor. A „tizenhármak” lépése különben nemcsak amiatt kifogásolható, mert teljes hidegvérrel számolja föl azt a törékeny konszenzust, amely a települési önkormányzatok többségében még úgy ahogy fellelhető, hanem azért is, mert a fideszesek kirugdosásával az ellenzék ellenőrző szerepét is ellehetetleníti. Ami pedig a dolog elvi részét illeti..., hangozzék bármilyen furcsán is, amit mondok, annak megítélése, hogy tudniillik a gyöngyösi ellenzék okozott-e valamilyen kárt az Apollo Tyres-projekt „megtorpedózásával”, vagy sem, messze nem a mátraalji várost irányító szocialisták dolga, csakúgy, mint az esetleges „büntetés” kiszabása (ezt gondolni több mint súlyos szereptévesztés), hanem a választóké, akik 2010-ben majd „ítéletet” hoznak. És ha már fentebb a polgármester mondatait említettem, hadd idézzem most a gyöngyösi képviselő-testület liberális tagját, aki – nyilvánvalóan az Apollo-beruházás meghiúsulására célozva – azt mondta, hosszú évek munkája lesz, mire a befektetők elfelejtik, hogy Gyöngyös „nem a hülyék szigete Európa közepén”. Nos, ez valóban így van. Más kérdés, hogy a felejtést az ilyen leszámolásos történetek nem igazán gyorsítják meg.