Termálvízből zúg a Hajrá, magyarok

Ha ez a pekingi forgalom fele, milyen lehetett az egész? – kérdezik az első Pekingbe érő magyarok, amikor a belvárosi dugóban araszolnak. Kétségtelen, hogy ezen a napon csak páratlan rendszámú autók közlekednek, és jól látható, hogy a tavalyi állapotokhoz képest egyes sugárutak szinte üresek. De Peking mégsem változott meg gyökeresen: dugó, hihetetlen szmogos pára, mozgalmi feliratok, és lelkes kínai tömegek az utcán. Nincs új a nap alatt – mondhatnánk, de a nap régóta csak sejtelmes ígéret valahol a tömény gőz felett.

[caption id="" align="aligncenter" width="400"] A magyar pólóválogatottra úgy néztek a Tiltott Városban, mintha új faj született volna
[/caption]

A Tienanmen térre csak csomagellenőrzés után lehet bejutni, ott pedig interjút készíteni csak előzetes bejelentés után, kísérővel lehet. Ennek oka, hogy néhány napja a külföldi újságírók nagy örömére tüntetés tört ki azok szervezésében, akiket az olimpia miatt kitelepítettek. Mára ilyesmi már nem fordulhat elő. A városban 300 ezer térfigyelő kamera őrzi a rendszer biztonságát, a világ legnagyobb terén pedig csak az örömittas kínaiak fotózzák egymást a visszaszámláló óra előtt.

Ottjártunkor hirtelen mégis riadalom támadt, és megafonos biztonsági emberek kezdték el terelni a tömeget a Tiltott Város központi teréről kifelé. Az egykori császári székhelyről állítólag az új-zélandi kormányfő kedvéért zavarták ki a népet, közöttük a teljes magyar vízilabda-válogatottat, akik pedig kiváló látványosságot nyújtottak a tömegből két fejjel kiemelkedő alkatukkal és dizájnos egyenszerelésükkel. A kínaiak meg is kérdezték – mintha egy új fajjal ismerkednének –, ki ezek a fiatalemberek. A válasz hallatán pedig „Ááá, waterpolo!” – felkiáltással tettek úgy, mintha tudnák, melyik sportág is az.

Hát igen, a Nagy Népi Angoltanulás nem lesz a párt legsikeresebb programja. A taxisofőrök ugyanúgy nem értik az oké vagy a hotel szavakat, mint egy éve, a mindenhol nyüzsgő önkéntesek pedig inkább csak megnehezítik az életet. De mit is tehetnének, ha például az egyik első Pekingbe érkező magyar újságíró számlájáról az sms szerint leveszi a pénzt a bankautomata, de bankjegyet egyáltalán nem ad ki?

A világ egyik legfontosabb turisztikai látványosságánál, a Nagy Falnál minden üzlet és shop bezárt, még vízhez sem lehet jutni. Amikor ott jártunk, az utcai kerékpárverseny célját építették, a kamerákat üzemelték be, de hamis órákat, vörös csillagos sapkákat már nem árultak. Viszont felvirágozták a Nagy Falat.

Kína igyekszik a jó arcát mutatni a világnak. Példát statuáló bírósági döntésekkel betiltották például az utcai köpködést. Pedig ennek Pekingben létezett egy krákogással kifejlesztett változata, ezt most hatezer forintnak megfelelő összeggel sújtják. A sorban állás helyetti tolongás, különösen a vonatpályaudvaron azonban egyelőre marad, bár állítólag mostantól minden hónap 11-én tartanak majd egy „Álljunk sorba önkéntesen” napot.

A belvárosból eltüntették az ÁNTSZ rémálmait, az utcai kifőzdéket, és a hamisított márkákat is csak pult alól árulják (no nem mintha ne lehetne bármilyen Rolex-utánzathoz háromezer forintnyi összegért hozzájutni). És mintha az  utcák is elnéptelenedtek volna. A 13-18 milliós metropoliszból hazamentek mindazok, akik csak ideiglenes engedéllyel éltek és dolgoztak a fővárosban, másokat pedig mintha nem engednének be.

A magyarok viszont lassan benépesítik a rendelkezésükre bocsátott helyet. „Üdvözöljük Longmai-ban” felirat fogadja mindazokat, akik szervezett úton érkeznek Pekingbe. Illetve az vitatott, hogy Longmai egyáltalán még Peking-e, mintegy 50 kilométerre lehet a belvárostól. A Pegazus, a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos utaztatója egy vidéki hőforrásszállót szerzett meg a magyarok elszállásolására. Akik kifizették az utat (programtól és tartózkodási időtől függően, akár egymillióba is kerülhetett egy pekingi út), kellemes környezetben, és kissé megkopott fényű, de kényelmes szálloda és üdülőtelep előnyeit élvezhetik.

Kovács Kokó István olimpiai bajnok is csak a távolságot fájlalja, de a szolgáltatásokkal elégedett. A Magyar Szurkolói Klub többi régi olimpiai bajnoka is örül: már lett víz a szobájukban. A klub nem más, mint a telep közepén, a rózsakert előtti füvön berendezett terasz, hatalmas kivetítővel, étel- és italpultokkal, ahol a versenyeket régi olimpiai bajnokok kommentálják. Sőt, jelenlegi magyar olimpikonok is várhatók az olimpiai faluból. Ezerhétszáz magyar fog itt megfordulni az olimpia alatt, de sehonnan sem szól majd hitelesebben a Hajrá, magyarok” mint a termálmedence felől.

Roburral 24 ezer kilométert

Örömmel jelenthetjük, hogy már megérkezett ide a veterán motorosok és roburosok csapata.  Ők néhány napja az egyik termálmedencében tartózkodnak, és helyi sörökkel vigasztalják magukat, ráadásul egy olyan műanyag térplasztika társaságában, amely öt mezítelen kínai hölgyet ábrázol fürdőzés közben. Érthető, hogy pihenésre vágynak, hiszen a két muzeális Pannóniát hajtó paksi fiatalember, valamint a péceliek, akik egy felújított Robur teherautóvál vágtak neki a Budapest–Peking távnak (24 ezer kilométer), kissé elfáradtak.

Kalandjaikról annyit, hogy járműveik jelenleg egy mongol vámáruraktárban vannak, a határtól pedig kénytelenek voltak menetrend szerinti busszal idejönni. Elmondásuk szerint ez volt az út legveszélyesebb része, a kínai sofőr többször elaludt, illetve kétes előzésekbe kezdett, gyakran a kettőt egyszerre. Egy ízben el kellett hagyniuk Oroszország területét, hogy Kazahsztánban megújítsák lejáró vízumaikat, és így tovább.