Áll a bál a szomszéddal, mert etetem a galambokat

Dicséretes, ha valaki gondoskodik a védtelen állatokról. Főleg olyan időkben, amikor azok nehezen találnak eleséget. Gondolnia kell viszont arra is, hogy a madarakkal való jótett másvalakinek a kárát okozhatja. Ezt a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában hangsúlyozták.

Ha az alsó lakót zavarja, hogy a fölötte lévő erkélyre enni járó galambok az ő balkonjára piszkítanak, akkor ez a kedves olvasónak felróható. Hiszen ő szoktatta oda az állatokat. Némi beleérző képességgel meg is értheti a szomszédot. Vajon ő örülne, ha ilyesmi miatt koszos lenne az erkélye? Főleg, ha netán kisgyerekei is vannak. Mert igaz az is, hogy a galambürülék betegségek forrása lehet. Nem véletlen, hogy Európa számos nagyvárosában megpróbálják visszaszorítani e madarak számát.
Az ügyvéd javaslata: a felek próbáljanak meg békésen megegyezni. A kedves olvasó kifizetheti a madárpiszok eltakarításának költségeit. Netán ő maga is vállalhatja a feladatot.

A jog mindig kiegyenlítődésre törekszik. Ez annyit tesz, hogy a sérelmet elszenvedő félnek joga van az elégtételhez a sérelemért. A jogi tanács azonban mindenképpen az, hogy rendezzék békésen az ügyet. Ez a helyzet nem bír el ügyvédet, azaz bíróságra kár lenne szaladni vele. A hasonló tyúkpereknél – azaz galambpereknél – súlyosabb ügyek tornyosulnak a jogi szakemberek előtt.

A helyzet tehát nem annyira a jogról, mint az emberi együttélésről szól. Emlékezzünk vissza, mennyit nevettünk Arany János Fülemüleper című versének marakodó szomszédain. Mi is hasonlóképpen nevetség tárgyává válhatunk.