Az osztrák politika nácibarát fenegyereke

Nos, Ausztriában a legutóbbi parlamenti választásokon leadott szavazatok majdnem 11 százalékát. Ehhez, persze, az is komolyan hozzájárult, kinek az agyából pattant ki az ötlet: Jörg Haider aktuális sziporkáját Jörg Haider meggyőzőereje tette logikussá, mint annyi más elgondolást – a nácik szerepének átértelmezésétől az EU és a külföldiek démonizálásáig.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] A világ Ausztriáról alkotott képét is megváltoztatta – negatívabbra.
FOTÓ: KALLUS GYÖRGY
[/caption]Az 58 éves Haider kivételes tehetségű politikus volt, aki nem csak az osztrák politikai élet hagyományos berendezkedését írta át azzal, hogy harmadik erőként befurakodott a balközép-jobbközép unott kettőse mellé, de a világ Ausztriáról alkotott képét is megváltoztatta – negatívabbra. Az osztrák politika fenegyereke szó szerint az anyatejjel szívta magába a szélsőjobboldali eszméket: szülei mindketten aktív tagjai voltak a náci pártnak, az NSDAP-nak, vagyonát pedig egy menekülő olasz zsidótól kétes körülmények között, 1941-ben vásárolt földterületet megörökölve szerezte.

Ennyi azonban nem lett volna elég üstökösszerűen felívelő karrierjéhez. Az osztályelső, később a jogi egyetemet elvégző Haider 29 évesen lett a szövetségi parlament tagja a Szabadságpárt (FPÖ) képviselőjeként. Hét évvel később már az 1955 óta vegetáló FPÖ élére küzdötte fel magát, hogy a különféle eszméket egyesítő pártot egy irányba vigye tovább: a saját, szürkének aligha nevezhető agyszüleményei felé. A karintiai karrierjét ezzel párhuzamosan építgető, 1989-től már a tartomány élén álló Haider hamar hírnevet szerzett magának: 1991-ben azért volt kénytelen lemondani, mert Bécs foglalkoztatáspolitikájához képest példaértékűnek nevezte a nácikét. A következő években, amikor éppen nem a bevándorlókkal szembeni félelmeket erősítette, többször is a Harmadik Birodalom védelmére kelt – aztán rendre bocsánatot kért, ami ellenfeleit nem győzte meg, hívei pedig elengedték a fülük mellett.

Mindez az ezredfordulóra meghozta gyümölcsét: 1999-ben Haider ismét elfoglalhatta Karintia kormányzói székét, 2000-ben pedig a Szabadságpárt 27 százalékot ért el a parlamenti választásokon, megkerülhetetlen tényezővé vált, és a konzervatív Néppárt koalíciós partnerévé. Európa kikelt magából, az unió szüneteltette kapcsolatait Ausztriával. Az elszigetelés nagyjából annyira volt eredményes, mint Haider öt évvel korábbi, Ausztria uniós csatlakozása elleni kampánya: semennyire. A pártelnök azonban, leginkább a külföldi tiltakozás lecsillapítására, leköszönt. A Szabadságpárt ennek ellenére maradt, ami a megelőző 14 évben volt: Haider egyszemélyes, demagóg, idegengyűlölő, nácibarát aranyköpésekből álló show-ja.

A párton belüli csetepaték nyomán azonban az ő varázsa is megkopott a választók szemében, így 2005-re elérkezett a szakítás az akkor már a nővére által vezetett FPÖ-vel. Haider híveivel megalapította a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) nevű pártot, amely a következő évben már a voksok 4, idén pedig 11 százalékát szerezte meg. Haider szombati halála után egyesek már a két párt újraegyesülését rebesgetik. Fenyegető perspektíva, hiszen az acsarkodó ellenfelek együtt majdnem 30 százalékos népszerűséget tudhatnak maguknak, ami megint csak megkerülhetetlenné teszi a szélsőjobbot Ausztriában. Más kérdés, hogy Jörg Haider nélkül mennyire tudnak élni ezzel.