„Becéző” szavak

Na, tessék, itt van – gondoltam magamban –, most aztán Orbán Viktor az összes kételkedőnek megmutatta, hogy bizony egy magyar politikus is képes fölülemelkedni a kicsinyes aktuálpolitikai megfontolásokon, s sutba vágni az önös pártérdekeket, ha egyszer a helyzet úgy kívánja. És hát, valljuk be őszintén, tényleg dícséretes dolog volt az a lobbizás, amelyet a Fidesz elnöke Brüsszelben folytatott a miniszterelnök javaslatainak a támogatásért, s amelynek során olyan formátumú vezetőket próbált megnyerni a célnak, mint mondjuk Nicolas Sarkozy francia elnök, avagy  Angela Merkel német kancellár, nem különben pedig, amikor újságírók előtt kijelentette, hogy ő és a pártja annak ellenére is felsorakozik a kormányfő három pontja mögé, hogy nem tudja, Gyurcsány Ferenc állja-e a szavát. Ám ha már itt tartunk, volt ennek a brüsszeli sajtótéjékoztatónak egy olyan momentuma is, amely – legalábbis nekem ez a véleményem – méltatlan a történet egészéhez, pláne meg egy ex kormányfőhöz..., függetlenül attól, hogy esetünkben egyfajta jópofáskodásról, intimpistáskodásról, avagy kifejezett rosszindulatról van-e szó. Mert ezeken kívül vajon mi más is motiválhatta az ellenzék vezérét akkor, amikor az újságírókkal nemcsak látogatásának az eredményeit tartotta fontosnak közölni, hanem azt is, hogy – és most hadd idézzek egy tudósításból – „Gyurcsány beceneve az EP-ben (...) „a hazug miniszterelnök”.  

No, már most, hogy mindez így van-e, vagy sem, azt nem áll módunkban ellenőrizni, lévén nem túl gyakran forgunk az EP-képviselők között, dehát fogadjuk el, hogy így van, elvégre – amint az közismert – Orbán Viktor még soha nem hazudott, másfelől meg az Európai Parlamentben is csak emberek ülnek, úgyhogy nagyon is el tudom képzelni, hogy különféle „eposzi jelzőket” aggatnak egymásra. Mindazonáltal a legtöbben közülük nem egyszerűen csak politikusok, hanem úriemberek is, ezért aztán soha az életben nem engednének meg maguknak olyan otrombaságot, hogy egy sajtókonferencián a politikai riválisaik vélt vagy valós becenevével „viccelődjenek”. Már csak azért sem, mert a Lajtától nyugatabbra az ilyesmi nagyon könnyen azt eredményezheti, hogy az ember véglegesen „kiírja” magát a szalonképes politikusok táborából. Idehaza a jelek szerint ez is belefér, amiként az is, hogy a magyar jobb- és baloldal képviselői ne csupán idehaza „ekézzék” egymást múlhatatlan szorgalommal, hanem külföldön is (nem utolsó sorban éppen Brüsszelben), elérve ezzel azt, hogy egy ideje a mi hülyeségünkön röhög fél Európa. És ha mindez talán  nincs is annyira fontos, mint az, hogy hogyan szólítják Gyurcsányt a háta mögött, engem mégis jobban érdekel. (Bár..., egymás közt szólva, arra azért is kíváncsi lennék, vajon mi lehet Orbán brüsszeli beceneve.)