2008.10.23. 04:17
Viszontlátná ötvenhatos rokonait
Egyik olvasónk nem tudja, mi van az ’56-ban külföldre menekült hozzátartozóival. Ő is egy azok közül, aki szeretne rokonai nyomára bukkanni. Mi a módja, hová fordulhat az ügyben?
Van segítség: közeli rokon felkutatását vállalja a Magyar Vöröskereszt – mondták el a szervezet keresőszolgálatánál. Azokat az eltűnt személyeket kötelesek megkeresni, akiket a kérelmező a II. világháború, az 1956-os forradalom vagy a hidegháború évei alatt „tévesztett szem elől”.
Levelet kell írni a szervezetnek, amelyben közöljük a keresett rokon személyi adatait, és azt, hogy tudomásunk szerint melyik országban tartózkodik. A Magyar Vöröskereszt felveszi a kapcsolatot az adott országbeli társszervezettel, amely helyben keresi az illetőt (például ottani telefonkönyvben, nyilvántartásokban). Mérlegelik az olyan esetet is, amikor valaki távolabbi hozzátartozót szeretne megtalálni. Az erős érzelmi szükséglet, a szenvedés, amit az illető hiánya okoz, indokolhatja a segítséget. (Olyankor például, ha valakinek mindenkije meghalt, és ez az egyetlen rokona maradt a világon. Az ilyen helyzet kiszolgáltatottsággal, a magány kínzó érzésével járhat.)
Ha rá tudjuk szánni a szükséges összeget, magán-keresőszolgálatokat szintén megbízhatunk a feladattal.
Mindenképpen legyünk türelmesek: a keresés akár évekig tarthat!
Más a helyzet, ha még azt sem tudjuk, rokonunk melyik országban él. Ilyenkor bajosan bízunk meg bármilyen szervezetet, hogy bukkanjon a nyomára. A magán-keresőszolgálatnak az az előnye meglehet, hogy ők más eszközöket is bevetnek, és adott esetben mélyebbre áshatnak, mint a Vöröskereszt. Magándetektívek szintén vállalhatnak ilyesmit. Ez is egy szakma: egy ember felkutatásának megvannak a módszerei. Elvégre mindenki hagy maga után nyomokat.
