Egy kis tolvajozás

Noha az elmúlt esztendők alatt bőven volt alkalmunk hozzászokni ahhoz, hogy kormánypártiak és ellenzékiek időről időre miként taposnak bele a másik becsületébe (ha ugyan van még értelme ennek a szónak), mégsem igazán lélekemelő azt látni és hallani, hogy az első vonalbeli politikusaink milyen hétköznapi természetességgel tolvajozzák le egymást. Azt, hogy mindez egyáltalán nem túlzás, semmi sem példázza jobban, mint a Fidesz-elnök, valamint a pénzügyminiszter „ünnepi” pengeváltása, amely polémia segítségével egyébként valóban hű képet alkothatunk a magyarországi politikai kultúráról. A nyitó lépést ezúttal Orbán Viktor tette meg, aki az egyik napilap karácsonyi számában közölt interjújában nem csupán arról beszélt, hogy a hazánk által a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) felvett hitel ügyét erre alkalmas időben alapos történeti és elméleti elemzésnek kell alávetni, hanem azon véleményének is hangot adott, hogy a szocialista párt ezt a pénzt választási célokra fordítja majd („...minden forrást arra használnak, hogy egy hazugságkampány üzemanyagaként szavazatokat vásároljanak rajta”). Hát, ami azt illeti, az ellenzéki vezér feltételezése rendesen kiakaszhattatta a kormányzatot, ugyanis a Fidesz-elnök vádjairól megkérdezett Veress János nem elégedett meg az ismert szólás citálásával, miszerint „ki mint él, úgy ítél”..., mindezt megtoldotta azzal a megjegyzéssel, hogy tudniillik „ha Orbán Viktornak lehetősége lenne rá, biztosan ellopná ezt a pénzt”.

Nos, miután nincs az a jóindulat, amellyel a fentebb idézett kijelentéseket politikailag korrektnek, netán elegánsnak vagy mondjuk szellemesnek lehetne titulálni, így nem áll szándékomban a felek között igazságot tenni, mindazonáltal azt gondolom, ezúttal inkább Veress Jánosnak kellett (illett) volna csendben maradnia. És nem azért, hogy a legnagyobb ellenzéki párt első embere újra és újra elismételhesse azokat a gondolatait, amelyeket most, illetve tavaly ősszel mondott („ma a Magyarországra érkező pénzek nagy részét ellopják”), és amelyeket akkor sem támasztott alá a világon semmivel. Nem. Sokkal inkább azért, mert ez idő szerint nem a Fidesz valamikori országgyűlési képviselőjét vádolja a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettével, nem a Fidesz embereinek kell „(köz)pénzlenyúlási” ügyben Kecskemétre bírósági tárgyalásokra járniuk, és mert nem az Orbán-kormány prominensei tudhatták a kedves ismerőseik között azt a – szebb reményekre jogosító – fiatalembert, akit Zuschlag Jánosnak hívnak, és aki mostanában nagy valószínűséggel nem ilyen-olyan pályázati pénzeken töri a fejét, hanem azon, hogy vajon hány esztendős is lesz a pici gyereke, amikorra ő kijön a börtönből. Egyszóval Veress János helyében én inkább bölcsen hallgattam volna. Igaz, nem is vagyok politikus.