Hiányzik a locsogás luxusa

[caption id="" align="alignleft" width="465"] Divinyi Réka: Egyedül írok, de nem érzem magamat se kevesebbnek, se elnyomottnak, mert az ötletelésben a rendező is részt vesz - FOTÓ: KERÉK ÁGNES
[/caption]– A Valami Amerikát 2001-ben több mint ötszázezer néző látta. Mit szólt, amikor felkérték, hogy írja meg a folytatást?
– Gondolkodási időt kértem. Persze nagyon örültem, mert szerettem az első részt, de folytatást írni mindig kockázatos.  Szerencsére Gábornak volt mersze áthelyezni a történetet egy másik közegbe és kitaláltunk néhány új karaktert is. Így a második rész, bár hű marad az első hangvételéhez, mégis teljesen más.

– Mire kellett a legjobban ügyelnie az írás közben?
– Például arra, hogy ne menjünk el a bohózat irányába, és a realitás talaján maradjunk. Így amikor bűnözőket mutatunk a filmben, a lehető legnagyobb hitelességre törekedtünk, nem akartuk eltúlozni a maffiózó jellemvonásait. Figyelni kellett arra is, hogy csak olyan karakter szerepeljen a második részben, akinek valóban van helye a főcselekményben. Csak azért, mert az első részben benne volt, nem akartunk szerepeltetni senkit.

– Mindig párban dolgozik a rendezővel. Miért?
– Nekem ez vált be. Szeretek közösen agyalni valakivel a történeten. Ha már az elején együtt dolgozunk a rendezővel, akkor a végén biztosan olyan könyvet kap, amelyet a sajátjának érez. És így legtöbbször nekem sincs az az érzésem, hogy a film teljesen más lett, mint ahogy azt elképzeltem.

– Nem is akar egyedül írni?
– Írni egyedül írok, de nem érzem magamat se kevesebbnek, se elnyomottnak, mert az ötletelésben a rendező is részt vesz. Ez nem magányos munka, olyan emberekkel vagyok együtt, akiket kedvelek és akikkel inspiráljuk egymást. A filmkészítés arról szól, hogy mindenki – az operatőr, a vágó, a színész és a világosító is – hozzáteszi a magáét. Csapatmunka minden értelemben. Ha ezt nem élvezném, akkor valószínűleg regényt írnék.

– És nem akar regényt írni?
–Gondolkozom rajta. Van is egy ötletem, és kíváncsi vagyok, meg tudnám-e írni. A film „szövegszegény” műfaj, a dialóg inkább csak kiegészíti a képeket. A regény ennek pont az ellenkezője. Tobzódás a szövegben. A filmeknél gyakran jó alaposan meg kell húzni a szöveget, ezért jó lenne egyszer megengedni magamnak a locsogás luxusát. Szeretek a szavakkal játszani.

– Konkrét játékokra gondol? Szeret például betűkirakózni?
– Nagyon. A férjemmel mindig nagy csatákat vívunk.

– Ki nyer?
– Legtöbbször én. De ez szakmai ártalom. Szeretek mondatokon gondolkozni, hálás vagyok, ha hallok egy jó dialógust. Feldobja a napomat.

– Hol hall ilyeneket? Az utcán?
– Ott is. Vagy filmekben. Előfordul, hogy hallok olyan szófordulatokat, amely nekem sose jutna eszembe. Ezeket igyekszem később beépíteni a munkáimba.

– Hogy került a pályára?
– Színházdramaturgként végeztem a Színművészeti Egyetemen. Színházban dolgoztam dramaturgként, majd különböző tévéműsorokban íróként és szerkesztőként. Aztán találkoztam Goda Krisztával. Elmondta, hogy van egy filmötlete, mi lenne, ha ezen együtt dolgoznánk.

– Ez volt a Csak szex és más semmi?
– Igen. Azt gondoltam, hogy jó kaland lesz. Remek kezdés volt, mindenki ilyenről álmodik. Több mint 400 ezren nézték meg, és ezután már a dolgok automatikusan követték egymást. Ekkor már tudtam, ez az, amit igazából szeretek csinálni!

Névjegy:

Divinyi Réka a Színház-és Filmművészeti Egyetemen 2000-ben szerzett színházi dramaturg - esztéta diplomát. Az egyetem alatt a Szerencsi fel! című TV film írója, valamint a Barátok közt című sorozat forgatókönyvírója volt. 2005-ben Goda Krisztinával megírta a Csak szex és más semmi című vígjáték forgatókönyvét. 2006-ban a 37. Magyar Filmszemle zsűrije nekik ítélte a Legjobb Forgatókönyvírónak járó díjat. További filmjei: Argó, Szabadság szerelem, Tibor vagyok, de hódítani akarok, Lora, Kaméleon. Férjnél van és egy kisfiú boldog anyukája.