Le a hanukával!

Amikor semmi röhejes sem történik ebben az országban – amire azért csak nagyon ritkán van példa –, akkor a Budaházy György és Toroczkai László alkotta páros (amely lassan-lassan olyan lesz, mint Stan és Pan) azonnal  gondoskodik arról, hogy legyen okunk némi vidámságra. Most például azzal a tervükkel sikerült meglehetősen széles körben derültséget kelteniük, hogy egy tüntetést jelentettek be a fővárosi Dohány utca zsinagóga elé..., amely tiltakozás a Hősök terén megrendezendő hanuka ellen irányult volna. „Volna” – mondom –, ám a feltételes mód ezúttal nem annyira az akcióra vonatkozik (mert azt szerintem Budaházyék így is, úgy is megtartják), mint inkább a tervezett helyszínre, már amennyiben a rendőrség a Dohány utcába nem engedélyezett semmiféle demonstrációt. Megjegyzem, a hatóságnak az az indoklása, miszerint Toroczkaiék azért nem ugrándozhatnak a zsinagóga környékén, mivel „a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”, nem kevésbé nevetséges, mint a Fidesz és a Kereszténydemokrata Népárt e témában kiadott közleménye, amely – túl azon, hogy „hivatásos tüntetésszervezők”-nek aposztrofálja Budaházyékat – azzal érvel az akció ellen, hogy „nem szabad a vallási közösségek szent helyeit politikai csatározások színterévé tenni”, mert „akár az esztergomi bazilika, akár a debreceni nagytemplom, akár más templom vagy vallási kegyhely méltóságának megsértése joggal botránkoztat meg (...) minden jóakaratú, hívő és nem hívő embert”. Ami persze, teljes mértékben igaz, csakhát itt nem elsősorban a helyszín szerencsétlen megválasztásáról van szó, hanem magáról a hanuka elleni tüntetésről, amely nagyjából olyan, mintha valaki a Mikulás ügyében szánná rá magát a fellépésre.

A „casus belli” megtalálása mellesleg Budaházyéknak is komoly fejtörést okozhatott (olyasmivel mégsem állhattak elő, hogy na, már megint nincs rajtuk sapka, miután a vallásukat gyakorló zsidókon van), mígnem aztán ráleltek a frankóra, mondván, megismerkedtek a hanuka ünnep történelmi lényegével, s rájöttek, hogy „ez tulajdonképpen egy győzelmi tor megülése a legyőzöttek felett”. No, már most, ha el is tekintünk attól, hogy világszerte egy csomó ünnep – a franciák július 14-éjétől kezdve a törökök augusztus 30-áján keresztül az oroszok győzelmi május 9-éjéig – egyfajta „győzelmi tor megülése a legyőzöttek felett”, akkor is kérdéses, hogy Budaházyékat vajon miért is idegesíti a Makkabeusoknak a szíriai görögök fölött Kr. e. 165-ben aratott győzelme, valamint a Júdeát kormányzó görög uralkodó, IV. Antiochosz által megszentségtelenített jeruzsálemi szentély megtisztítása és újbóli felszentelése (hanuka=felszentelés)..., ezek ellen tiltakozni ugyanis éppen akkora ostobaságra vall, mintha néhányan azon az alapon akarnák „likvidálni” a húsvétot, hogy tudniillik egy zsidó származású fiatalember katonák általi megfeszítésén igazán nincs mit megünnepelni. Persze, több mint valószínűnek tartom, hogy az immár elválaszthatatlanak tűnő páros tagjait nem is annyira a hanukagyertyák rituális meggyújtása zavarja, mint inkább az a tény, hogy már viszonylag régen sikerült valami jó kis utcai balhét összeütniük (provokálniuk). És erre most látták elérkezettnek az időt.  Hadd tegyem hozzá mindjárt, a lehető legjobbkor..., elvégre a béke és a szeretet ünnepe közeledik.