2009.11.06. 11:31
Oszkó: Ekkorát változott a világ egy év alatt?
Az előző kormányt tavaly októberben, novemberben sokan bírálták a Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Unióval és a Világbankkal megkötött közel 20 milliárd eurós finanszírozási csomag miatt. Időközben azonban – úgy tűnik – sokat tanultunk az effajta megállapodások gazdasági és pénzügyi stabilitást segítő jellemzőiről – írja a Világgazdaságban Oszkó Péter pénzügyminiszter.
A legutolsó felülvizsgálat során, szeptemberben ugyanis, amikor bebizonyosodott, hogy Magyarország a pénzügyi piacokról is tudja finanszírozni államadósságát, és nincs szüksége, hogy lehívja az esedékessé váló 1,4 milliárd eurós részletet, ehelyett inkább abban állapodott meg, hogy további 6 hónappal meghosszabbítja a megállapodás keretében a fennmaradó részletek lehívásának időszakát, már érdemben nem bírálták a kormány döntését.
Sőt, a legváltozatosabb hátterű és kötődésű szakértőktől egyenesen olyan javaslatok hallhatók, hogy a következő kormány is kössön megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal, az ország pénzügyi biztonságának megtartása érdekében. Ekkorát változott volna a világ egy év alatt vagy csupán egyfajta tanulási, érési folyamatnak lehetünk tanúi?
Kétségtelen, a pénzügyi válság hatására pénzügyi kultúránk sokat fejlődött. A korábban megváltoztathatatlannak hitt igazságok sorra megdőltek. A globális pénzügyi krízis a világot, és így Magyarországot is váratlanul és felkészületlenül érte. Akkori tudásukkal nem sokan számoltak azzal, hogy egy olyan nagynevű befektetési intézmény, mint a Lehman Brothers csődbe jut, és még kevésbé, hogy annak eredményeként már nemcsak befektetők, hanem a nemzetközi pénzpiacokon és a bankközi piacokon hitelezők is elvesztik pénzük jó részét.
Ez sokkolta a világot, s nyilvánvalóvá vált, bármi megtörténhet. A pénzpiacokon a bizalmatlanság, a félelem, a tanácstalanság lett úrrá. A hitelezők elzárták a finanszírozási forrásokat, elsőként azoknál, akiknél az áltagosnál nagyobb kockázatokat láttak. Magyarország ebbe a csoportba tartozott. A jelentős eladósodottság, a magas devizakitettség és a 2006 óta folytatott kiigazítás következtében a növekedés lelassult. E tényezők együttesen azt jelentették a piacnak, hogy kockázatos a további finanszírozhatóság.
Ebben a helyzetben nem volt kérdéses, hogy a bizonytalanná és olykor hisztérikussá váló piaci szereplők mellett a kiszámítható, ésszerű keretek között tartható szerződéses rendszerben működő nemzetközi intézmények segíthetik ki az országot finanszírozási szükségletei rendezésében.
