Szex, pénz, képmutatás

Az igazat szólva nagyon úgy tűnik, hogy Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselője, államfőjelöltje és emblematikus figurája az elmúlt hónapokban kezd több mint kellemetlen helyzetbe kerülni. És nem csupán azért, mert az ellene folyó támadások nemhogy nem akarnak véget érni,  de egyre keményebbé és keményebbé válnak, és még csak nem is azért, mert a vele kapcsolatos botrányokra mind nehezebben képes elfogadható és hihető magyarázatot adni, mint inkább amiatt, mert azok a történetek, amelyek a hazai (szélső)jobboldal „nagyasszonyának” is titulált jogvédőről kiderültek, elsősorban Morvai hitelességét kérdőjelezik meg, márpedig az ilyesmi egy politikus esetében igen könnyen végzetes is lehet. No, persze, nem az olyan históriákra gondolok, mint amilyen az elég nagy port felvert kerékbilincs-sztori volt (jóllehet a nyilvánvaló mellébeszélés aligha tett jót a megítélésének), sőt, még csak nem is a valamikor vallott liberális elvek látványos megtagadására (amire szerintem soha nem került volna sor, ha az MSZP és az SZDSZ tovább egyengeti Morvai karrierjét), hanem azokra a kínos ügyekre, amelyekről legújabban hallhattunk. Ott van mindjárt az a jobbikos love story, amelyet az egyik internetes portál szellőztett meg, és amely a három lány édesanyjaként is ismert Morvai Krisztina, illetőleg az ugyancsak házasságban élő, ám három fiút gyermeket nevelő Gaudi-Nagy Tamás között szövődött a Civil Jogász Bizottságban végzett munka során,  majd teljesült be Torontóban, ahol a „konzervatív” politikusoknak szállást adó, amúgy magyar származású és mélyen vallásos házigazdák se köpni, se nyelni nem tudtak, amikor rájöttek, hogy az a Morvai, aki reggel asztali áldást és imát szorgalmazott, az éjszakát Gaudi-Nagy szobájában töltötte.  

Amiként nem nagyon jutottak szóhoz a már említett Civil Jogász Bizottság tagjai sem, amikor számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy míg ők többnyire aprópénzért vizsgálták a 2006 őszi rendőri fellépés hátterét, és próbálták megtalálni a felelősöket, addig Morvai Krisztina csupán 2007. februárja és decembere között – írd és mondd – kevés híján 7 millió forintot (!) vett fel kvázi munkadíjként a különben közadományokból fenntartott Október 23. Bizottság Alapítványtól, ami ugye, igazán nem tekinthető rossz órabérnek. Joggal kérdezhetik persze, hogy vajon mi kifogásolni valót találok abban, ha két, a tinédzser korból bizony már réges régen kinőtt ember úgymond szerelembe esik, avagy ha valaki nem önzetlenül, nem hivatásszeretetből dolgozgat egy bizottságban, hanem súlyos milliókért. Hát, normál esetben az ég világon semmit. Csakhogy itt „kissé” más a helyzet. Hiszen a magát „istenhívő és római katolikus”-ként bemutató Morvai, valamint Gaudi-Nagy személyében olyas valakikről van szó, akik számára állítólag igen fontos a házasság és a család szentsége (bár ezt a torontói románc fényében nem  könnyű elhinni), ami meg a Morvai által felvett milliókat illeti..., nos, ezzel se lenne különösebb bajom, ha az EP-képviselő asszony a honlapján nem éppen amiatt háborogna, hogy ma sajnálatos módon – idézem – „pénz- és profitközpontú gondolkodás uralkodik a világban, amely mindig mindenről azt kérdezi: mennyi pénzt, mennyi hasznot hoz”. Az is igaz, persze, hogy én már túlságosan meg sem lepődöm az effajta – és most finom leszek –„következetlenségeken”, ugyanis annyi, de annyi vizet prédikáló, ám bort iszogató politikus szaladozik a „pályán”, hogy eggyel-kettővel több már fel se tűnik. Csodálkozni legfeljebb azon csodálkozok, hogy az elvakult hívek még a legszembetűnőbb képmutatást is megkísérlik megmagyarázni. Na, dehát lelkük rajta.