Politika, Móricz, pereputty

Bár halvány fogalmam sincs, tesz-e jogi lépéseket Kontrát Károly fideszes országgyűlési képviselő, belügyi államtitkár amiatt, hogy az egyik lap az ő friss diplomás leányának, a Köztársasági Elnöki Hivatalban a felterjesztési osztályt vezető Kontrát Nórának tulajdonította azt a helyesírási, stilisztikai és tartalmi melléfogásoktól hemzsegő dolgozatot, amely miatt az államfőn és csapatán röhögött a fél ország (az atya-honatya cáfolata annak dacára sem volt igazán meggyőző, hogy valakit állítólag már kirúgtak a KEH-ből), annyi bizonyos, hogy az atyafiság ma se okoz sokkal kevesebb fejfájást a magyar közélet szereplőinek, mint okozott akkor, amikor a Rokonok című nagyszerű mű megszületett. Mert noha azóta közel nyolc évtized telt el, a helyzet nagyon sokat nem változott. És hogy mennyire nem, azt nemcsak Kontrát Nóra esete mutatja (aki fiatal diplomásként nyilván nem azért lett egyből osztályvezető a Sándor-palotában, merthogy Kontrát Károly lánya, hanem mert nála tehetségesebb „versenyző” égen-földön nem akadt), de még nem csak is Móricz mindmáig érvényes gondolatai – „Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik, vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul” –, hanem az az igen tanulságos sztori, amely Schmitt Pál unokaöccsével, Schmitt Pál Péterrel esett meg, akit Varga Mihály államtitkár mindössze néhány napja  nevezett ki a miniszterelnökség állományába kormánytisztviselőnek. Ám a történet számomra nem azért izgalmas, mert az „emberek emberének” a pereputtya került kormányzati pozícióba (utóvégre biztosra vehető, hogy az ő esetében ugyanúgy kizárólag a rátermettség játszott szerepet, mint a Kontrát-lánynál), mint inkább amiatt a frappáns kis közlemény miatt, amit Schmitt Pál Péter egy korábbi „kinevezése” apropóján kiadott. 

Amikor ugyanis a „kis” Schmittről – hetekkel a mostani kinevezése előtt – azt írták az újságok, hogy nagy valószínűséggel ő lesz a Magyar Posta új vezérigazgatója, az érintett egy önérzetes közleményben utasította vissza a média feltételezéseit, modván, „a személyemet érintő hamis beszámoló nemcsak légbőlkapott, hanem azt a hamis látszatot kelti, hogy a Fidesz is olyan párt, mint az MSZP, vagyis a rokoni kapcsolatok és nem a szakmai hozzáértés alapján kerülnek felelős vezetői posztra az emberek. Emellett – a rokoni szálak emlegetésével – nagybátyámat is belekeverik ebbe az olcsó, átlátszó és hamis játékba, nyilvánvalóan a felelős beosztásban lévő politikus lejáratásának a szándékával”. Amely mondatok ugyan nagyon jól hangzanak, csak a történtek fényében eléggé röhejesek. Hamis látszat...? Meg hogy a Fideszben, az MSZP-vel szemben, nem a rokoni kapcsolatok dominálnak, hanem a szakmai hozzáértés? Ugyan, kérem, ki az, aki ezt a hülye dumát beveszi? No, és ha így van, most miért nem ad ki semmilyen közleményt az újdonsült kormánytisztviselő? Miért hallgat, ahelyett, hogy újra kikérné magának a csúnya feltételezéseket, netán elmesélné nekünk villámkarrierje valódi történetét? Ami pedig a nagybácsi „lejáratását” illeti, nos, ennél viccesebbet akarva sem írhatott volna az unokaöcsi..., elvégre miért kellene másnak lejáratnia az államfőt, ha mindezt naponta megteszi Schmitt Pál saját maga. Különben meg az egészről azt gondolom, hogy az ilyen móriczi esetek többet ártanak a hatalomnak, mint bármi más. Hiszen mondhatja azt a Fidesz reggeltől napestig, hogy egy új világ kezdődött, ha közben az emberek azt látják, hogy itt is, ott is inkább a régi folytatódik.