Újabb muníciót ad a a kormánynak a kamatemelés

Alighanem véletlen egybeesés volt csupán, hogy a jegybank monetáris tanácsa épp aznap növelte – két év óta először és némi meglepetésre – irányadó kamatát negyed százalékponttal, hogy az Index arról írt: a kormány 3-ról 3,5 százalékra emeltetné az inflációs célt. A két hír azonban nagyon is összefügg egymással.

A tegnapi kamatemelés alighanem csak újabb muníciót adott a kormánynak ahhoz a törekvéséhez, hogy a monetáris politika eddigi irányán módosítani kell. A monetáris tanács tavaszra tervezett „elfoglalása” és az inflációs cél emelése ezt a célt szolgálná: a reálgazdaságra nehezedő pénzügyi szigor enyhítését. Csakhogy a terv valójában kontraproduktív lehet.

Tegyük félre most egy pillanatra azt az egyébként fontos szempontot, hogy a magasabb inflációs szint rossz a gazdaságnak. Az elmúlt években volt alkalmunk ezt megtapasztalni, hiszen tartósan soha nem sikerült még elérni a jegybank inflációs célját. De vajon mit nyernénk azzal, ha a célt most a valósághoz puhítjuk fel? Semmit.
Látni kell, hogy a monetáris politika alakításában az inflációs kilátások mellett a pénzügyi stabilitás szempontjai is szerepet játszanak.

A tegnapi kamatdöntés is jól mutatja ezt. Márpedig a forint gyengélkedése, az állampapírhozamok és a kockázati felárak emelkedése csak részben vezethető vissza a súlyosbodó európai adósságválságra: abban az egyre kiszámíthatatlanabb magyar gazdaságpolitika keze nyomát is fel lehet fedezni. Ha egy majdani monetáris tanács a kormány nyomására emelné az inflációs célt, azt bizonyosan negatívan értékelnék az állampapír-piaci befektetők, s ez tovább növelné az elvárt hozamokat. Ezt pedig semelyik monetáris tanács nem hagyhatná figyelmen kívül, legyen az bármilyen összetételű is. És ez lenne az utolsó dolog, amire a bizonytalan középtávú költségvetési kilátások mellett most szüksége lenne az országnak.

A jegyzethez tartozó cikk itt olvasható!