Előre a lopperti úton?

Általában is mérhetetlen öröm, ha valaki egy páratlan karrier előtt álló ifjú ember cselekedeteiről írhat, és kétszeresen az, ha az illető történetesen a földije, mint nekem az az Oroján Sándor, aki noha Kézdivásárhelyen látta meg a napvilágot 27 esztendővel ezelőtt, most már hosszabb ideje Heves megyeinek vallhatja magát. És noha hősünknek e rendkívül rövidke életút alatt is igen szép pályát sikerült befutnia (15 éves korától a Fidelitas tagja, 16-tól már a Fideszé is, a Fidelitas Országos Választmányának alelnöke, a Heves Megyei Közgyűlés tagja, és még nagyon hosszan sorolhatnám), az  országos ismertséget és az igazán komoly karrier lehetőségét mégsem ez vagy az a tisztsége hozta el a számára, hanem az a blogbejegyzés, ami a plágiumbotrány kitörése után alig néhány nappal Egerbe látogató Schmitt Pál előtti tisztelgés gyanánt született, s amiben az innen-onnan összelopott kisdoktori kapcsán a többi között olyasmiket lehetett olvasni, hogy „ki az, aki nem puskázott a suliban”, meg hogy „tegyük a szívünkre a kezünket: valóban olyan nagy bűn, hogy egy sporttörténetből húsz éve írt kisdoktori akár nagyban megegyezik egy korábban, más nyelven írt tanulmánnyal?”  És bár jómagam úgy hittem, ezt a teljesítményt egyszerűen képtelenség lesz überelni, be kell vallanom: tévedtem. Méghozzá nem is kicsit. Oroján ugyanis egy újabb blogbejegyzéssel lepte meg a nagyérdeműt, amelynek az igazi pikantériáját korántsem az olyan mondatok adják, miszerint „nem gondolom, hogy egy 20 éve írt kisdoktori nem megfelelősége miatt bárkit is meg kellene hurcolni”, illetve, hogy a lemondás helyett „maradni, PhD-t szerezni, visszaszerezni intézményének a méltóságát, elviselni a nyomást embertpróbáló feladat lesz (...) és egy újabb alkalom a példamutatásra kitartásból, akaraterőből”, hanem hogy a Schmitt emberi tartását dicsőítő eszmefuttatások csak pár órával a volt államfő lemondása előtt születtek, ami azt mutatja, hősünk politikai szimata még nem kellően kifinomult. Más kérdés, hogy a tökéletesítésére lesz módja bőven.

Igen, úgy vélem, lesz módja bőven, hiszen ahogy azt az elmúlt esztendők folyamán láthattuk, az ilyen elképesztően lelkes és öntudatos, az aktuális irányvonalra remekül ráérző fiatalembereket, akik a Nagy Cél érdekében minden további nélkül hajlandóak magukból bohócot csinálni, a Fideszben (is) busásan meg szokták jutalmazni. Hogy mindez mennyire így van, azt – többek között – Loppert Dániel mesébe illő története bizonyítja. A sztori  még 2002-ben indult, amikor is az akkor mindössze 19 esztendős Loppert Kapolcson a Művészetek Völgyébe ellátogató Medgyessy „D-209-es” Péter miniszterelnököt háromszor is lehazaárulózta, amely tett nemcsak a hazai jobboldal aktuális hősévé avatta, de a későbbi pályáját is megalapozta. A nevezetes ordibálást követően után ugyanis villámgyorsan a Fidesz tagja, majd Rogán Antal személyi titkára lett. Innen egyenes út vezetett a Fidesz Ifjúsági Tagozatának elnöki posztjáig, a 2010-es választási győzelem után pedig a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (született: Nemzeti Autópálya Rt.) kommunikációs igazgatói székéig. Ami számomra csak azért érdekes, mert bizonyos vagyok abban, hogy Oroján Sándor előmenetele hasonlóan szép és töretlen lesz. Ám a történetben nem igazán Loppert avagy Oroján személye az izgalmas, hanem az a politika, amely már a legfiatalabbaknál sem a valódi, a tényleg elismerésre méltó teljesítményt, hanem a feltétlen hűséget, a mindent, még a józan észt is háttérbe szorító lojalitást díjazza. Ami nemcsak pedagógiailag elhibázott dolog, de a semmiért jutalmazottak személyiségét is torzítja. Remélem, nem ez a célja.