Gyarmat akarunk lenni?!

Noha számomra minden bizonnyal nagy élvezetet jelentettek volna azok a megbeszélések, amelyekre a Békemenetet és Békemenet 2.0-ás verzióját szervező Civil Összefogás Fórumának elnöke, Csizmadia László, illetve az IMF magyarországi „helytartója”, Irina Ivascsenko között került volna sor, a tárgyalásokból – sajnálatos módon – nem lett semmi, miután Csizmadia Lászlóék azon tervéhez, hogy tudniillik a helyszínen egy sajtónyilatkozatot kellene kiadni, Ivascsenko asszony nem volt hajlandó hozzájárulni. Ezért aztán a Nemzetközi Valutaalap hazai képviseletének a vezetője kénytelen lesz csupán arra a nyílt levélre hagyatkozni, amelyben az átlagosnál (és a szükségesnél?) sokkalta aktívabb civilek a Magyarország és az IMF közötti hitelmegállapodási tárgyalások mielőbbi megkezdését sürgetik. A „Semmit rólunk nélkülünk!” mottó jegyében született nyílt levélről Csizmadia László a köztévében tegnap reggel elmondta, azzal mindenekelőtt a tárgyalások azonnali megindulását szeretnék elérni, és persze, jelezni, hogy hazánkat most már nem lenne szabad tovább alázni. Ahogyan az az elnök szavaiból kiderült, a CÖF csak egy biztonságot adó és mindkét fél számára kedvező hitelt tudna támogatni (azt várják az IMF-től, hogy az „normális gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi tárgyalásokat folytat hazánkkal”, továbbá, hogy a „kölcsönös előnyök alapján egyeznek meg a feltételekben”), nem pedig  egy olyat, amelyet az Európai Unió és az IMF úgymond magas kamatokkal szeretne „megfűszerezni”. Nos, bár a kormánypárti „civilek” dolgozatával nincs különösebb gondom (elvégre mindenki annak és akkor ír, akinek és amikor akar), Csizmadiáék ügybuzgalmát nem csupán nevetségesnek, de meglehetősen ellentmondásosnak is tartom.

Ha mondjuk rosszindulatú lennék, akár azt is hihetném, Csizmadiáék ilyen körmönfont módon szeretnének a miniszterelnöktől megszabadulni – noha nem könnyű eldönteni, annak az Orbán Viktornak kell-e hinnünk, aki azzal fenyegetőzött, ha az IMF jön, ő megy, avagy annak, amelyik hónapok óta kihegyezett pennával várja az asztalánál a valutaalap tárgyalódelegációját –, ám miután nem vagyok az, igyekszem a számomra még érthetetlenebb motívumokra koncentrálni. Megkérdezhetném többek között, miért sietnek annyira a nagy békemenetelések idején még kis hazánk függetlenségéért aggódó civilek Magyarországot gyarmati sorba taszajtani (elvégre nem is oly régen azt hallottuk a Bencsik–Bayer–Csizmadia „triumvirátustól”, hogy az „aljasmocskoskizsákmányoló karvalytőkétől” hitelt felvenni nem jelent egyebet, mint a gyarmati népek keserű kenyerét enni), avagy például azt, ha az országnak valójában nincs is szüksége az IMF pénzére – ahogyan a kormány egyes tagjai állítják –, miért kell a minél gyorsabb megállapodás érdekében a Kövér Lászlótól hallott érvekre emlékeztető levelet írni. (Mint az ismert, a köztársasági elnöki poszt egyik várományosa a Le Monde-nak adott minapi interjújában a többi között azt mondta, „ha az IMF Nigériának avagy Csádnak tud kölcsönt nyújtani, úgy Magyarországnak is kell adni”.) Nagy kérdés persze, vajon lehet-e ettől a civilnek álcázott párthadseregtől logikus lépéseket várni, ha az olykor-olykor (szabadság)harcoló, máskor viszont simán behódoló Orbán-kormány politikájában sem lehet jószerivel semmilyen következetességet felfedezni. Hacsak nem arról van szó, hogy ezzel a folymatos idétlenkedéssel akarjuk az IMF-et teljesen összezavarni.