Quimby-vendégsereg a Csodaországban

A Quimby non-stop, ráadásul összművészeti, különféle érzékekre ható, különleges produkcióval készül a nulladik napi Csodaországra. Ennek része több külföldi vendégzenekar/fellépő is, melyek 17.00-tól melegítenek be Kiss Tibiék előtt. Lássuk, kik is ők!

Firewater (USA)
Az 1995-ben amerikai Firewater a valahol a világzene és a karcos rock határvidékén járja saját(os) útját, nem is véletlen, hogy magát a world punk címkével illeti. Zenéjükben többek közt punk, rock, jazz, észak-amerikai folk, kabaré, cigányzene, klezmer, ska és kelet-európai népzene olvad össze különleges egységgé.

The Urban Voodoo Machine (UK)
Viszki-áztatta cigány blues – így hirdeti magát a legnagyobb közösségi oldalon a norvégiai születésű Paul-Ronney Angel vezette londoni zenekar, a  The Urban Voodoo Machine, s, ha kételyeink lennének, azzal kapcsolatban, hogy ez bizony tényleg egy különleges zenészkollektíva, hatásaik között olyan mindenféle művészek neveit sorolják, mint Nick Cave, Tom Waits, a Clash, Django Reinhart, Robert Johnson, az AC/DC vagy a Buena Vista Social Club. A legendás koncertbanda hírében álló csapat eddig két nagylemezt jegyez.

King Automatic (F)
A kilencvenes évek közepe óta aktív King Automatic francia és egyszemélyes – egy egyszemélyes zenegép, egy poszt-modern csimm-bumm cirkusz, egy egzotikus zenei koktél, benne többek közt jamaikai rocksteady, rhythm and blues, bebop és nyugat-afrikai törzsi dobok. A kilencvenes évek közepén francia punkzenekarokban kezdte pályafutását, aztán a kétezres évek elején lépett szólópályára, e pillanatig három szólóalbumot jegyez – a színpadon valóban egyszemélyes zenekar, billentyűsök, gitár valamint dobok és ütőhangszerek hangjait keveri egymásra.

Ian Siegal (UK)
Ne fukarkodjunk a dicsérő jelzőkkel: a dalszerző-gitáros-énekes angol Ian Siegal a kontinens egyik legkiválóbb, díjakkal is jól ellátott blueszenésze – akár azt is mondhatnánk, hogy Tom Waits európai helytartója, de inkább ne mondjunk ilyet; részben, mert ettől talán ő is felkapná a vizet, másfelől, mert szerintünk sem ennyire leegyszerűsíthető a sokoldalú angol zenész művészete. Pályafutásának külön magyaros ízt ad, hogy tagja (egyik frontembere) a Tom Waits-feldolgozásokat játszó Braindogs zenekarnak – az együttesben ismert hazai muzsikusok, Kiss Tibor, Varga Livius, Frenk és Varga Laca és a Quimby-napon ugyancsak fellépő osztrák énekes-gitáros, Ripoff Raskolnikov a társai.

Ripoff Raskolnikov (A)
Az osztrák, de már akár tiszteletbeli magyarnak is tekinthető Ripoff Raskolnikov – a Quimby régi jó barátja - kiváló blues-gitáros és rendkívül termékeny énekes-dalszerző, s kétségkívül az európai blues-élet egyik legegyedibb figurája. A nevét részben Dosztojevszkijtől kölcsönző Raskolnikov is nagyra becsüli a klasszikusok munkásságát - ami azonban megkülönbözteti legtöbb kollégájától: ő nem akarja imitálni vagy másolni a nagyok zenéjét. Sőt, az általánosságban véve vett "blues-zene" határain belül sem kíván megmaradni. Egyszerre hasonlít a blues-óriásokhoz, és az olyan kategóriák felett álló dalnokokhoz, mint Bob Dylan vagy Tom Waits. A színpadon többnyire szólóban vagy duóban zenél, de zenekarával is jár turnézni (zongora: Nagy Szabolcs; dob: Gyenge Lajos, basszusgitár: Varga Laca) – e kiváló magyar zenészek működtek közre egyébként nagysikerű 2006-os albumán is, az Everything Is Temporary-n illetve a 2010-es Lost and Found lemezen is. Igazi duplacsavar, hogy Ripoff feldolgozta a Quimby Most múlik pontosan című dalát.

Big John and the Vienna Soul Society (USA-A)
Az öttagú bécsi amerikai-osztrák formáció, a Vienna Soul Society, modern, james brownos és a Motown-korszak legszebb hagyományait hordozó grúvi funk-soulban utazik, frontján a tengerentúlról „importált” Big John Whitfielddel. Mottójuk: Get up, dress funky and dance – és ez általában így is van; nem múlhat el koncertjük tombolós, ugrálós bulizás nélkül. Miért ne lenne ez a Szigeten is így?

Rájátszás (H)
Az elmúlt néhány évben nyerő párosításnak ígérkezik a könnyűzene és a határműfajok, vagy más művészeti ágak házasítása. Ha a sanzon és jazz + popzene = Budapest Bár, valamint hiphop + költészet = slampoetry, akkor költészet + popzene = Rájátszás. A Rájátszás projektben kortárs költők és írók közösködnek az izgalmasabb hazai popzenei (lánykori nevén: alternatív) színtér emblematikus figuráival – így áll egy színpadon többek közt Szálinger Balázs és Szűcs Krisztán, Beck Zoltán és Háy János, Kollár-Klemencz László és Grecsó Krisztán vagy Erdős Virág. Már meglévő popdalok zenéire húznak rá dalszövegként verseket, s versekhez születnek új zenék – izgalmas, kreatív kaland ez, szó se róla.