Új örökségek az UNESCO listáján

A csíksomlyói búcsút négy éve, 2012-ben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális miniszter kezdeményezésére terjesztették fel először az UNESCO-listára. Ezután nem sokkal azonban az Ungureanu-kormány megbukott, a Victor Ponta által vezetett kormány pedig nem foglalkozott a kezdeményezéssel. 2014-ben, amikor az RMDSZ ismét bekerült a Ponta-kormányba, Kelemen Hunor, kulturális miniszterként, ismételten beterjesztette a kezdeményezést. Az UNESCO illetékes bizottsága 2016 júniusában formai szempontból befogadhatónak is értékelte a pályázatot.

„AZ UNESCO nem értékel, ez úgy értendő, hogy közösségek által a saját örökségükként elismert, állandóan újrateremtődő, generációról generációra átadott tudás, készség, kifejezési, forma és gyakorlat tekintendő szellemi kulturális örökségnek – mondta Csonka Takács Eszter, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának elnöke. – A csíksomlyói pünkösdi zarándoklat pályázatát visszaadásra javasolták, fontos azonban, hogy nem elutasításra. A döntési tervezet azt javasolta az államnak, hogy a következő jelölési ciklusban nyújtsa be újra, ez egy automatikus formulája az ilyen típusú döntésnek. Tehát a lehetőség megvan rá a jövőben.”

A Kodály-módszer újabb elismerése

Sikerrel járt azonban a magyar pályázat. Felvette a népzene Kodály-módszer szerinti megőrzését az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára az ENSZ-szervezet.

„A népzenei örökség Kodály-koncepció általi megőrzése a jó megőrzési gyakorlatok regiszterébe került be, mint az egyezmény célkitűzéseit és elveit legjobban tükröző megőrzési program – mondta Csonka Takács Eszter. – A Kodály-módszer, tehát egy olyan modellértékű megőrzési programnak tekinthető, amely a népzenei örökség gyűjtésének, archiválásának, oktatási rendszerbe való beépítésének bárhol megvalósítható programja. Fontos, hogy a világ minden részén alkalmazható módszerről legyen szó. A Kodály-módszer szerencsére már sok helyen ismert és alkalmazott, köszönhetően többek között a Nemzetközi Kodály Társaság és a kecskeméti Kodály Intézet tevékenységének. De fontos számunkra, hogy ezáltal még ismertebbé válik, és a célunk szerint Magyarországon is újra közismert és elterjedt oktatási gyakorlat lesz.”

A busók voltak az elsők, nekik bejött

A télűző-tavaszköszöntő, termékenységet varázsló busó népszokás volt az első, ami Magyarországról felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. A busók, szőrével kifordított bundában, szalmával kitömött gatyában és fűzfából faragott, állatvérrel festett álarcokban ijesztgetik a telet a 18. század óta Mohácson.

„A hagyomány életben tartása mellett főleg marketingcélja volt, hogy pályáztunk a világörökségi listára – mondta Szekó József, Mohács polgármestere. – A reményeinket valóra váltotta ez az elismerés, sokkal többen érdeklődnek azóta a busójárás és a hagyomány után. A turizmusban egyre nagyobb a harc a vendégekért, ez a lista pedig nagyon rangos, nem szerepel rajta túl sok attrakció, így a legtöbb turistáknak szóló kiadványban megemlítenek bennünket. Létrehoztunk azóta egy múzeumot is, busó udvar néven, ami egész évben látogatható, és magára a felvonulásra is egyre több busó öltözik be, tavaly több mint 1100-an voltak.”

„Híre volt korábban is ennek a hagyománynak, de mióta a világörökségi listán is szerepel, sokkal nagyobb az érdeklődés irántunk – mondta Jaksics György, az egyik legrégebbi busócsoport vezetője. – Jelenleg közel ötven csoport működik, főleg baráti alapon. Rengeteg külföldi farsangi fesztiválra hívnak bennünket azóta, és úgy reklámoznak bennünket, mint a világörökségi listán szereplő hagyományt. Tele a naptárunk, már 2019-re is van felkérésünk egy svájci fesztiválra, és a hagyomány, valamint a faragott maszkjaink iránt is egyre nagyobb az érdeklődés.”

A kékfestés lehet a következő

Csonka Takács Eszter azt mondta: folyamatban vannak további felterjesztések, amelyek elsősorban más országokkal közös, úgynevezett multinacionális jelölések lesznek, mint amilyen a solymászat volt. Ez a közös örökség gondolatán és gyakorlatán alapul. A legelőrehaladottabb állapotban a kékfestés hagyományának felterjesztése van, öt ország közreműködésével.

A csíksomlyói búcsú

A csíksomlyói búcsú a székelyek 1567-ben kezdődött, katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. A pünkösdi búcsún, Magyarországról is minden évben több mint százezer ember vesz részt. A csíksomlyói völgyben a zarándokok hite és jóérzése szintetizálódik, és egy olyan erős kisugárzást hoz létre, amihez fogható közösségi élménnyel a magyarság talán nem is találkozhat máshol. Ez Közép-Európa legnagyobb búcsúja.

UNESCO szellemi kulturális örökség listájának magyar tagjai

Busójárás Mohácson

Farsang végi maszkos télűző népszokás. A mohácsi és környékbeli balkáni népcsoport, a sokácok hagyománya. Bár legendák és mondák szerint az eredete a török korba nyúlik vissza, amikor a maskarások a törököket ijesztették el Mohácsról, valójában később, a 18. század végén kezdődött.

Matyó népművészet és hímzéskultúra

A matyó hímzés 200 éves múltra tekint vissza, amikor Mezőkövesden elterjedt a piros-kék fonallal, cipés-madaras hímzés. A 19. században már többféle motívumot hímeztek az asszonyok, köztük a pünkösdi rózsát, amely matyó rózsaként vált a legismertebb és legjellegzetesebb motívummá.

A solymászat

Ezeréves múltra visszatekintő ősi vadászati forma, a magyar történelem része. Eredetileg a táplálékszerzést szolgálta, mint vadászati módszer. Világszerte hatvan országban űzik, némi különbségtől eltekintve a módszerek mindenhol azonosak.

A táncházmódszer

Az 1970-es években Budapesten kibontakozott mozgalom a folklórkutatás, -oktatás, közművelődés és művészi tevékenységek együttműködéséből, a szellemi kulturális örökség értékeinek közvetítésére jött létre. Elemeit közvetlenül a helyi közösségek élő gyakorlatából és archív forrásból meríti.

A népzenei örökség Kodály-koncepció szerinti megőrzése

Kodály Zoltán zeneszerző, zenepedagógus és kutató által kigondolt, a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott zenetanulási módszer, amely már kisgyermekkortól nevel a zene szeretetére, értésére.

„Erőszakosan beavatkozni, nem lenne illendő”
　
Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke sajnálja, hogy a Kodály-módszer sikeréről elvonta a figyelmet a csíksomlyói pályázat körül kialakult vita, de drukkol annak, hogy a kiegészítések után sikerrel járjon a pünkösdi búcsú ügye.
　
– Komoly visszhangot váltott ki itthon is, hogy a csíksomlyói búcsút nem vették fel a világörökségi listára. Önt meglepte ez?

– Nem. Ezeknek az előterjesztéseknek rendszerint hosszú az útja, ritka az a pályázat, ami akadályok nélkül átfut. Évekig is eltarthat, amire egy ország meg tudja értetni, hogy a számára jelentős kulturális érték valóban szellemi örökség. A most elfogadott Kodály-módszerről szóló beadványunkat is többször kellett javítani ennek érdekében az évek során. Az egy történelmi pillanat volt, amikor a csíksomlyói búcsút felterjesztették erre a listára, amihez az kellett, hogy egy magyar kulturális miniszter képviselje ezt az ügyet Romániában. Abban bízom, hogy eljön majd a következő történelmi pillanat is, amikor a javításra visszaküldött tervezet át is megy a bizottságon, és sikerrel jár.

– A választás miatt kiélezett romániai közhangulat miatt nehéz a lényeget kihallani arról, ami valójában történt. Mit jelent ez a döntés?

– A Csíksomlyó esetében nem elutasító döntés született, sem az Értékelő Testületnél, sem a Kormányközi Bizottságban. A felterjesztést benyújtó állam jelen lévő képviselőinek döntése volt, hogy az Értékelő Testület eredeti döntési tervezetét elfogadták. Ez pedig arról szólt, hogy módosításokkal, kiegészítésekkel, újra be lehet majd nyújtani ezt a kérelmet.

– Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága bármilyen módon beavatkozhat ebbe a folyamatba?

– A kultúra ugyan nem respektálja az országhatárokat, de az adott országok ügyeit a nemzeti bizottságoknak kell képviselniük. Ebbe, főleg erőszakosan beavatkozni nem lenne illendő. Ugyanakkor az egy érdekes helyzet, hogy Magyarország 2018-ig még tagja annak a Kormányközi Bizottságnak, amelyik a közgyűlés számára értékeli a pályázatokat. Ez a tény, úgy gondolom, mindenképpen segíthet abban, hogy Csíksomlyó jelentősége ne sikkadjon el.

– Mi az, amit kiemelten fontosnak tartanak, hogy a következő években Magyarországról a világörökségi listára kerüljön?

– A kékfestés hagyományának felterjesztésén dolgozunk, öt ország közreműködésével. A többi felterjesztés még csak a terv és gondolkodás szintjén áll.

– Mi a tapasztalat, azoknak a magyar szellemi értékeknek, amik a nemzetközi listára kerülnek, itthon is növekszik a megbecsültségük?

– Egyértelműen igen. A Kodály-módszer sikere is a legjobb pillanatban született. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága a jövő évet Kodály-emlékévvé nyilvánította, ennek pedig nem is lehetett volna méltóbb beharangozása, mint ez a siker, amiről 197 országban értesültek, és a hírértéke folytán, itthon is. Azt is fontosnak tartom, hogy a szellemi kulturális örökségek nemzeti jegyzékében szereplő értékekre is mind jobban felhívjuk a figyelmet, a mindennapjaink gazdagítása érdekében. Ezek úgy korban, mint témában és térben teljesen átszövik Magyarországot, és egy-egy kirándulás előtt nagyon hasznos megnézni, hogy mi az a rangos érték a környéken, amit érdemes felkeresni.