Nem buta, csak flegma állat a macska

A „kutyások” szerint egyértelmű, hogy a kutyák, hiszen számos vezényszó ismeretére megtaníthatóak, és értelmesebbek, míg a „cicások” szerint a macskák nem buták, és nem azért nem tesznek eleget bizonyos utasításoknak, mert nem értik a követelést, hanem mert nem érdekli őket. Egy japán kutatás ez erősíti meg.
Szaho Takagi kutatócsoportja 49 házimacskával végzett kísérletének eredménye szerint, akárcsak a kutyáknak, a macskáknak is van az emberhez hasonló epizodikus emlékezetük, és a macskáknak legalább olyan jó a hosszú távú memóriájuk, mint a kutyáknak. Vissza tudnak emlékezni történetszerű, formatív élményekre és asszociációkra, például arra, melyik tálba kapják kedvenc eledelüket. Ennek az emlékezetnek komoly szerepe van az aktuális viselkedésükben, és abban is, hogy épp milyen terveket forralnak. A kutatók szerint még az is elképzelhető, hogy amikor látszólag a semmibe meredve fekszenek a kanapén, akkor a kedvenc emlékképeiket idézgetik vissza.

A tapasztalati tény tehát, hogy a macskát akárhányszor is szidjuk, vagy büntetjük meg egy-egy cselekedetért, újra és újra megteszi: felugrik az asztalra, a bútoron élesíti a körmeit vagy harcol a szobanövényekkel. A japán kutatás szerint nem azért, mert nem emlékszik rá, hogy tilos, hanem egyszerűen csak nem érdekli, mit akarunk.

Nos, akkor a kutyák vagy a macskák a jobb házi kedvencek? Ezt a versenyt a New Scientist magazin szerkesztői játszották le az eddig publikált tudományos megfigyeléseket figyelembe véve, tizenegy tulajdonság alapján. Szerepelt közte az értelmi képesség, a problémamegoldás, az állatok együttműködési hajlandósága, a relatív agyméret, a háziasítás feltételezett időpontja, a kötődés, a népszerűség, a használhatóság, de még a hangadás, az érzékszervek élessége, sőt az ökológiai lábnyom is. Összesítésben a kutyák nyertek, de épp csak egy orrhosszal, ami akár fordítva is történhetett volna, ha a macskák is hajlandóak lennének elvégezni a viselkedéskutatók tesztjeit. Agyméretben a macskák kapták a pontot, ahogy az információfeldolgozó képességben is. Utóbbi az agykéregben található idegsejtek számán múlik, márpedig egy macskának 300 millió kérgi idegsejtje van, egy kutyának csak 160 millió.

A kísérletek alapján úgy tűnik, hogy bár a két állat hasonló tanulási és problémamegoldó képességekkel jellemezhető, a kutyák sokkal inkább képesek a gazdáikkal való kooperációra, mint a macskák. Az érzékszervek élességében szintén a macskák kerültek ki nyertesként, problémamegoldásban, kezelhetőségben és használhatóságban viszont ismét csak a kutyák voltak a jobbak.

Létezik-e a kutya-macska barátság?
A kutya alapvetően állandó territóriumi állat, nem tűri jól, ha bárki bejárkál a területére. A kutya–macska barátság feltétele, hogy mindkét állatnak legyen megfelelő, biztonságos menedékhelye. A kutyáknak a szaglásuk nagyon jó, de a látásuk nem annyira, inkább a mozgó dolgokra figyelnek. Ez az oka annak, hogy ha a macska menekülni kezd előlük, utánamennek.

A cica – egy szőrös „gyerek”
A macskák kevésbé szociális állatok, mint a kutyák, sokkal önállóbbak, és egyedül is jól érzik magukat. A macska-ember viszony mégis inkább anya-gyerek, mintsem társas viszonyhoz hasonlítható. Az állat ugyanis ellátást vár, és ezért hálás. Míg egy átlagos kutya csaknem 50 szót megért, a macska sokkal kevesebbet, és csak a rövidebbeket. De ennek ellenére az ember által tartott kedvenc állatok közül a macska a kutya után a legértelmesebb társ: például „köszön”, ha aznap először látja gazdáját.

MW Központi Szerkesztőség -->