Világklasszisok a kiskapuk előtt

Lionel Messi, a futball történetének egyetlen ötszörös aranylabdás labdarúgója 4,1 millió euró miatt kapott májusban 21 hónap börtönbüntetést. Igaz, nem kerül rácsok mögé, mert a spanyol törvények szerint a két évnél rövidebb időre szóló ítéletet a büntetlen előéletűek esetében felfüggesztik, ám maga a tett teljesen érthetetlen.

A hatóságok szerint ezt az összeget az argentin csillag 2007 és 2009 között nem fizette be az adóhivatalnak, azaz átlagosan évente 1,36 millió euróról van szó, ami kevesebb, mint egyhavi jövedelme.

A napokban egyébként a legfelsőbb bíróság törölte a börtönbüntetést, helyette 252 ezer eurós pénzbírságot rótt ki rá, amit alighanem a mellényzsebéből boldogan kifizet.

Nagyobb összegű csalás a vád Cristiano Ronaldo ellen, ő állítólag 2011 és 2014 között 14,76 millió eurót tüntetett el egy üzleti vállalkozás segítségével. Nehéz megérteni, hogy a világ legjobban kereső sportolója miért kockáztatná meg a meghurcoltatást és a büntetést. Ugyancsak érthetetlen ez José Mourinho esetében, aki a spanyol ügyészség szerint a Real Madrid edzőjeként „spórolt” meg csalárd módon 2010 és 2013 között mindössze 3,3 milliót, és folytatnánk a sort Javier Mascheranóval, Neymarral – bár az ő esete kicsit más –, Diego Costával, Ángel Di Maríával, James Rodríguezzel, Filipe Luíssal és Jackson Martínezzel.

Az egyik neves magyar játékosügynök szerint nehéz belelátni az ilyen anyagi magasságokban lévő futballisták és edzők kártyáiba, ám az szinte elképzelhetetlen, hogy ők maguk körmölnék az adóbevallásukat, keresnék a paragrafusok között a kiskapukat, ők legfeljebb aláírják, amit eléjük tesznek a segítőik. (Ő egyébként az egyik válogatott labdarúgó könyvelőjeként döbbent rá, hogy nálunk a játékosok mennyire magukra hagyatottak az ilyen ügyekben, és ezért váltott át az ügynöki szakmára.)

Fontos tudni, hogy a vádak nem a kluboktól kapott fizetésekkel és prémiumokkal kapcsolatosak, azokból az adót a munkáltató levonja és átutalja az adóhatóságnak, a személyükhöz fűződő kereskedelmi jogok értékesítéséből származó jövedelemmel viszont már nekik kell elszámolniuk, és a bajok minden esetben ezekből adódtak.

Javier Mascherano a közösségi oldalán szögezte le, hogy ő profi futballista, aki az ilyen bonyolult ügyekben másra van utalva, és Messi is ezzel összecsengően nyilatkozott, mondván, ő csak focizik, nem tud semmiről, vakon megbízott az apjában – ő az ügynöke – és az ügyvédeiben. Ez ad jelentőséget annak a ténynek, hogy az eddig említett megvádoltak közül Ronaldónak, José Mourinhónak, Diego Costának, James Rodrígueznek, Filipe Luísnak, Ricardo Carvalhónak, Falcaónak, Ángel di Maríának és Jackson Martíneznek egyaránt Jorge Mendes az ügynöke, és felvetődött, hogy ő, illetve az ő ügyeskedése állhat a botrányok mögött. Kedden azonban a bíróság előtt ezt tagadta. Eskü alatt állította, hogy sem ő, sem pedig Gestifute nevű cégének egyetlen munkatársa sem intézett az érintett sportembereknek futballon kívüli ügyeket.

Nem véletlen, hogy az adócsalások éppen Spanyolországot fertőzték meg a vádemelések nagy számából ítélve. Itt ugyanis kissé ellentmondásosak a törvények, jóhiszeműen is támadhatóvá válnak a sportolók, amikor a személyükhöz fűződő kereskedelmi jogokból származó pénzüket kezelik. Ezért is nehéz megmondani, hogy kikről is van szó: piti csalókról, becsapott futballistákról vagy a zavaros törvénykezés áldozatairól.