Tragédia: édesanyja azonosította fiát

Ha valaki meghallotta a Gubancsik István nevet Szolnokon, egyből tudta, kiről van szó. A fiatalembert akkor ismerte meg a város, amikor egyik éjszaka nyomtalanul eltűnt a belvárosból, amikor éppen hazafelé tartott. Egész mozgalom indult annak érdekében, hogy minél előbb, épségben megtalálják. A család, a barátok, az ismerősök a legutolsó pillanatig bíztak abban, hogy előkerül István, egészen hétfő estig.

– Hétfőn este, hét után csörrent meg a telefonom, a rendőrség volt az – emlékszik vissza arra az estére Gubancsik István édesanyja, aki az utolsó pillanatig hitt abban, hogy fia egészségben, élve fog hazatérni családjához. – Akkor nekem már biztosra mondták, hogy a fiamat találták meg, hiszen az ismertető jegyek alapján azonosították. Máig nem lehet tudni, mi történt. Annyit biztos, hogy rendkívüli haláleset ügyében folyik a nyomozás – ekkor az édesanya hangja elakad egy pillanatra.

Egy lélegzetvételnyi szünet után az asszony elmondja, élete legnehezebb heteit élte át, amíg fia után kutattak. Ahogyan ő fogalmazott, ellenségeinek sem kívánná azt az érzést, amivel szembe kellett néznie, amit el kellett viselnie. Mindezt nehezítették a szárnyra kapott szóbeszédek, hogy Istvánt éppen hol, merre láthatták. De akadtak olyanok is, akik rémtörténetet faragtak a szerencsétlen sorsú fiatalember eltűnéséből és azzal sokkolták őt és a közvéleményt.

– Amikor hallottuk, hogy Egerben látták, egyből tudtuk, hogy nem igaz – folytatja az asszony. – A fiam soha nem volt olyan, hogy napokra eltűnt volna. Gyakran eljárt szórakozni, de általában csak a barátaival. Volt egy szűk társaság, akikkel sok időt töltött együtt, nagyon szerették, hiszen közvetlen, jószívű, jó humorú emberkét ismerhették meg. Döbbenve fogadták a szomorú hírt, el sem hitték, fel sem fogták. Hiszen ők is mindent megtettek a felkutatása érdekében Csak most szembesültem azzal, mennyien keresték, olyanok is, akik nem ismerték, de mindent megtettek annak érdekében, hogy megtalálják – mondta.

A beszélgetés zárszavaként István édesanyja még annyit mondott, hogy aki véletlenül hasonló helyzetbe kerülne, soha ne adja fel a reményt, annak az utolsó pillanatig élnie kell. Ő hétfő estig kereste a fiát és hitt benne, hogy minden jóra fordulhat.
A fiatalember legjobb barátját is letaglózta Gubancsik István, vagy ahogy ő nevezte „Gubi” halálának a híre.

– Együtt szórakoztunk egy házibuliban Szolnokon azon az estén, amikor eltűnt. Éjfél körül indultunk el, ő haza, mi többiek a város felé – meséli Horváth Zsolt, aki keserűen hozzáteszi, csak egy tíz perces utat kellett volna megtennie, azonban soha nem érkezett haza. –  Ekkor beszéltünk vele utoljára. Sajnos azóta sem tudjuk, mi történt azon az éjszakán. Két információnk is van, egyik szerint a rendőrség a Várkonyi tér közelében mérte be a telefonját, a másik szerint ekkor nem a belvárosban, hanem a Zagyva felett átívelő vasúti hídon volt. Nem tudjuk, mi lehet az igazság – mondja szomorúan.

Amikor kiderült, hogy nem ért haza, azonnal a keresésére indultak. Az egyik ismert közösségi portálon külön oldalt hoztak létre István felkutatása érdekében. Szolnokot többször is átfésülték, miután hallották az egri sztorit, oda is elmentek és plakátolni, kérdezősködni kezdtek. Eredménytelenül. Nagyon sok téves hír is szárnyra kapott, nem lehetett tudni, minek lehet hinni és minek nem.

A rendőrség cáfolja a szóbeszédeket

A rendőrség hivatalos közleményt adott ki a hétfő este megtalált holttesttel kapcsolatban, amelyben egyértelműen cáfolják azt a hírt, hogy idegenkezűség játszott volna közre a megtalált személy halálában, ezért közigazgatási eljárás keretében, szakértők bevonásával vizsgálják az eset körülményeit. Azonban megerősítik azt, hogy a családtagok azonosították a holttestet, akiben felismerték a februárban eltűnt 23 éves, Gubancsik Istvánt. További részleteket nem közölt a hatóság.