Szolnoki borosgazda Villány új sikerembere

Bánfalvi Géza néhány évvel ezelőtt aligha gondolta, hogy nevét együtt emlegetik bármilyen szinten Gere Tamáséval, vagy éppen Bock Józsefével, Tiffán Imréével. Amikor megvett egy kisebb szőlőföldet hazánk egyik legjobb bortermelő vidékén, csak a kikapcsolódás érdekelte. Aztán annyira megkedvelte a borkészítést, hogy versenyre is benevezte saját nedűit. Az elért sikeren pedig alighanem mindenki meglepődött, még ő maga is.
— Négy bort neveztem be. A 2004-es kékfrankos és pinot noir aranyérmet, a 2003-as pinot noir és a 2004-es kékfrankos barrique nagyaranyat szerzett — mesélte az érthetően boldog gazda.
Eredménye annak fényében hatalmas dolog, hogy a vert mezőnyben hazánk legjobb borászai végeztek, köztük Gere Tamás, Bock József, Tiffán Imre, vagy éppen a Vylyan pincészet.
— A borászat csodálatos dolog, még én is csak tanulom. Van egy villányi segítségem, aki rengeteg dolgot megmutat nekem. Az én szerepem abban volt, hogy kiválasszuk, az ismert módszerek közül melyiket alkalmazzuk a borkészítésben.
Bánfalvi Géza a több évszázados múltra visszatekintő, úgynevezett sarazás mellett tett hitet. Ennek lényege az, hogy a bort még akkor, amikor a szőlőszemek az érlelőkádban vannak, légmentesen letakarják (régen sárral tapasztották le, innen a neve — a szerk.). Így az almasav-tartalom teljes egészében lebomlik, s ízletesebb lesz tőle a bor.
— Nem akarok én sohasem versenyezni a nagy pincészetekkel. Még az összesen hatezer négyzetméternyi szőlőültetvényen is a barátokkal közösen szüretelünk. Évente 3000-3500 palacknyi nedűt hozunk haza, aminek jelentős részét szétosztogatom az ismerősök között. Igazi hobbi ez a javából, kikapcsolódás és aktív pihenés egyben.
Az pedig külön örömmel töltheti el a mindössze harmadik éve borászkodó szolnoki gazdát, hogy hobbija máris nagy szakmai sikerre lelt hazánk egyik legkiválóbb borvidékén.