Az igazoltató jogosítványa

— Egy fiatal rendőr igazoltatott, mert nem vettem észre, hogy rossz helyen parkoltam — panaszol el egy hatósági intézkedést Cs. Mátyás. — Természetesen elismertem a szabálysértést, és a helyszíni bírságot is rendeztem. Azonban az igazoltatás módja vérig sértő volt. Az egyenruhás suhanc egyértelműen úgy lépett fel, hogy majd most megmutatom neked öreg! Tulajdonképpen visszaélt a hatalmával. Nekem rossz véleményem van a rendőrökről — szögezte le. S.né Z. Katalin szerint megértőek rendőreink: — Engem bármikor megállítanak, udvariasan, tisztelettudóan végzik munkájukat. Én még nem tapasztaltam, hogy megbántottak volna egy „mezítlábas” igazoltatás során — mondja a hölgy. B. Róbert fiatalkora ellenére egy minőségi autóval közlekedik. Az egyik este — elmondása szerint — majdnem megverték egy igazoltatás alatt. — Ketten voltak. Végigmérték a kocsit, és megjegyzéseket tettek arra vonatkozóan, hogy miből tellik rá. Ez nyilvánvalóan az én családi magánügyem, semmi közük hozzá! Amikor pedig megkérdeztem a nevüket, válasz helyett a kocsira fektettek, s kőkeményen megmotoztak. Persze semmit nem találtak, de azért a lejárt szavatosságú elsősegélycsomag miatt megbüntettek — állítja a fiatalember.

Magyarországon becslések szerint kétmillió igazoltatást végeznek a rendőrök, vagyis minden ötödik állampolgárt évente megállítanak, s önmaga igazolására kötelezik. — Ez a szám európai összehasonlításban is szükségtelenül magas. Ennek az az oka, hogy a rendőrségi törvény igazoltatásra vonatkozó paragrafusai rendkívül tág keretet adnak a törvény értelmezőinek, magyarán szinte bárkit bárhol megállíthat a hatóság igazoltatásra — sommázza a helyzetet Földes Ádám a Társaság a Szabadságjogokért adatvédelmi programvezetője. Álláspontjuk szerint az igazoltatás olyan alapjogainkat korlátozó intézkedés, mely jogsegély szolgálatuk tapasztalatai és ismert felméréseik tanúsága szerint is feleslegesen korlátozza személyes jogainkat. — A rendőri munka hatékonyabbá tételéhez szükséges alapok megteremtéséhez fel kell hagyni a milliós tételben lefolytatott igazoltatások honi gyakorlatával, mely méltatlan egy jogállami rendőrséghez. Csak valóban indokolt esetben, gyanú esetén szabadna az állampolgárt mozgásszabadságában korlátozni és névtelenségének feladására kötelezni — foglalja össze a helyzetet Földes Ádám.

A jogszabály egyébként egyértelműen meghatározza az igazoltatás módját. A rendőr feladata során igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát meg kell állapítania — áll a rendőrségi törvény huszonkilencedik paragrafusában. A rendőr tehát utcán, szórakozóhelyen, nyilvános intézményekben bárkit kötelezhet személyazonosságának felfedésére. Ez azonban csak addig tarthat, amíg megállapítják személyazonosságát, vagy ki nem derül, hogy esetleg nem körözik-e. Önmagunk igazolása kötelező, ellenkező esetben bekísérhet a rendőr az őrsre. Személyazonosságunk bizonyításra elfogadható az útlevél, a személyi igazolvány vagy akár egy új (plasztikkártya) jogosítvány is. Az intézkedés után az állampolgárnak joga van megtudni az igazoltatás okát, kivéve, ha az veszélyezteti a közbiztonságot. Amennyiben az eljárás során bármilyen panasz merül fel, a feltartóztatott jogában áll megtudni a rendőr nevét és szolgálati helyét, aki azt köteles közölni a polgárral. Panasszal nyolc napon belül lehet élni az intézkedő járőr ellen.

A témáról bővebben a keddi Új Néplapban olvashatnak.