Ellesett pillanatok embere

Édesapja nyomdokain járva, még kisgyermek korában vett először gépet a kezébe. Az akkor még furcsának tűnő szerkezet keresőjében azután felfedezett egy másik világot. Egy új dimenziót, amely rabul ejtette. Olyannyira, hogy hűtlen lett eredetileg választott szakmájához. Építésznek tanult ugyanis, de érettségi után pályát módosított. Jelentkezett a Práter utcai fotós iskolába. Nem bánta meg, hiszen Budapesten témák kavalkádja várta. Azóta is gyakran rója a fővárost. Idén, kora tavasszal a Váci utcában például még első kis digitális gépével készített egy sorozatot. Néhány ellesett pillanat volt az egész. A képek egy tolószékben ülő koldusra rácsodálkozó kislányt ábrázolnak. A gyermeket gyermekkocsiban tolják szülei. Tekintetéből az emberi sorsok minden kérdőjele kiolvasható.

Éles helyzetben avatta fel új gépét

Attila az országos siker óta még nagyobb lendülettel vetette magát a fotózásba. Már csak azért is, mert az új masináját használni állítása szerint olyan érzés, mint egy Trabantból átülni egy Mercedesbe. Ettől függetlenül a minap nem kímélte, „mély vízben” is próbára tette kincsét. Október 23-án ugyanis abonyi fotóriporter cimborájával: Járdány Bencével a pesti zavargások sűrűjében kattogtatott. Éppen akkor pásztázták a kiállított tank tetejéről az eseményeket, amikor azt beindították alattuk. Szerencsére a könnygázfelhő és a gumilövedékek elől időben elszeleltek. Így épp bőrrel úszták meg a kalandot.

— A fotók persze technikailag távol álltak a tökéletestől — mesélte Attila. — A szikra azonban megvolt bennük. Hosszú időt töltöttem a számítógép monitora előtt, míg a digitális nyersanyagból művészi alkotást fabrikáltam. Végül azonban elfogadható eredmény született. A fekete-fehérre átalakított felvételek közül így kettőt beküldtem az V. Lumix Digitális Fotópályázatra. Nem reméltem komoly sikert, bár korábban díjazták már munkámat az interneten. Ez viszont mégiscsak egy országos megmérettetés volt. Már-már el is feledkezett róla, amikor néhány hét múlva telefonon hívta őt az egyik zsűritag, mondván: a Koldus és a kislány túljutott az első rostán. Attila csak ezt követően nézte meg a kiírásban, egyáltalán mi is a nyeremény. Egy reggel aztán megint csörgött a mobilja. Álmából ébresztették a hírrel, hogy megnyerte a négy kategória egyikét. A meglepő információ ellenére visszafeküdt. Később azt hitte, álmodta az egészet. Még édesanyjának sem szólt. Csak miután az értesítés e-mailben és levélben is megérkezett. A díjat — egyebek mellett egy komoly digitális fényképezőgépet — nemrégiben a Néprajzi Múzeumban vehette át. Tizenhatezer alkotás egyikének szerzőjeként. Olyan emberektől, akik e különleges művészeti ág legnagyobb magyar művelői. Néha még máig sem hiszi el, hogy mindez tényleg megtörtént vele.