Mennyit ér (meg) a nyári diákmunka?

— Nagyon élvezem ezt a munkát, szívesen csinálnám akár egyész nyáron! — ezek egy lelkes, 21 éves lány szavai, arra a kérdésre, elégedett-e önként vállalt feladatával. Heti két-három alkalommal zöldségeket árul lakóhelyén, amibe néha édesanyja is besegít. De milyen feltételek szükségesek ilyen pozitív vélemény kialakulásához?

— Örülök, hogy helyben találtam munkát és nem kell naponta ingáznom. Emellett a munkaadóm nagyon rendes.  Mindig figyel az munkaidő betartására. Ha mégis késik, zöldséggel vagy pénzzel ''''egyenlíti a számlát''! Egy nap csak 2 órát kell dolgoznom, ezért 1000ft-ot kapok." — mondta. Ez a napos oldala az elhelyezkedésnek.

Ennél ugyanis mostohább körülményekről számolt be B. Eszter. Egy hűtőházban dolgozott, gyümölcsök csomagolása volt a feladata. — Reggeltől estig folyamatosan dolgoztunk. Még pihenni sem tudtunk. A nap végére a kezünk teljesen elgémberedett. És persze tűrtük a vezető folyamatos egrecíroztatását is, persze csak egy ideig. Én egy hét után eljöttem.

Azt, hogy a diákok többségének nem a hozzáállásával van a probléma, azt a 18 éves V. esete is mintázza. Sokszor nagyobb feladatot jelent ugyanis a fiatalok számára önbecsülésük megőrzése. V. először kukoricák címerezésével foglalkozott, mindezt napi 350 Ft-os órabérért. Bár nem volt leterhelve, a munka mégis kimerítő volt. Egyebek mellett márcsak a szigorú légkör miatt is más munkát keresett. Így lett egy egyéni vállalkozóként dolgozó kőművesnek a társa, aki mellett jóval többet kellett dolgoznia. Csak épp más körülmények között. Mint mondja a főnöke szinte partnerként kezelte. Rendszeres időközönként biztosította számára a pihenőt és mindvégig segítőkész emberek vették körül.

Miért éri meg diákokat foglalkoztatni egy vállalatnak?

Információink szerint ez összefüggésben áll a dolgozók saját gyermekeinek alkalmazásával. Ahol ugyanis lehetőség van erre, oda más, kiközvetített fiatalok is könnyedén beépülhetnek. Az így kialakult közösségben pedig az összekovácsolódás által nő a bizalom és a teljesítmény. Ám annak a ténynek is itt a helye, hogy nyilván kevesebb fizetéssel, a szakértelmet nem igénylő munkát egy diák is el tudja látni. Kérdés, hogy ő milyen árat fizet ezért?

Varga Magdolna, a Meló-Diák Iskolai Szövetkezet gazdasági igazgatója elismeri: a fiatalok nincsenek könnyű helyzetben. A legfőbb problémát még mindig a korlátozott számú lehetőség jelenti. Az utóbbi években a helyzet mondhatni tendenciaszerűvé rögzült. Sőt, még ezekből sem válogathatnak kedvükre. Hiszen gyárakban, gépek mellett csak 18 év felettiek helyezkedhetnek el. Ezeket a feltételeket figyelembe véve szinte elképzelhetetlen, hogy valaki még saját önbecsülésére is tekintettel legyen. Aki mindenképp dolgozni akar, annak vállalnia kell azt, ami van. Ha ezzel a sértés, a megalázás is együtt jár, akkor azt is. De nem vagyunk egyformák. És mint mindenhol, az éremnek itt is van másik oldala. Bár az igazgató szerint a vállalkozók többsége megértő, előfordulhat, hogy a fiatal munkavállalók keserű szájíze nem a munkakörülmények eredménye. Hanem annak előzménye.Nagyban befolyásolja ugyanis a diákok hozzállását, hogy azt a munkát kapják-e meg, amit szerettek volna. Őszintén szólva, ezek a ritkább esetek. Tehát a fiatalok közül sokan hiába szeretnének inkább egy barátságos létszámú üzletben árufeltöltőként dolgozni, mintsem valamely nagyvállalatnál.

Vagyis mindenhol van egy korlát, amibe beleütközhetünk. Az igazgató elmondása szerint nehéz feladat a változó időbeosztású tanulókat a mindenkori elvárásokkal szinkronba hozni. És akkor egyéb, például morális kérdésekről még szó sem esett. A Meló-Diák saját bevallása szerint midezidáig nem találkozott kirívó, eldurvult esettel; igyekeznek a jól összehangolható párokat megtalálni. Felelősségük elsősorban a minimálbér biztosítása a fiatalok számára. Ez lehet 377 vag 434 Ft-os órabér attól függően, milyen munkafolyamatról van szó.