Kamu pofonok miatt citálták a bíróságra

Egy középkorú férfi kereste fel szerkesztőségünket, hogy megossza velünk élményét.

— Fiatalkorúról lévén szó, a gyerek törvényes képviselője tehet feljelentést. Könnyű testi sértés esetén — túlságosan is megszorította a karját, megütötte, stb — az orvosi látlelet már megalapozott gyanúnak számít, s ezért a rendőrség eljárást indít. A gyanúsított viszont nem feltétlenül bűnös, erre a nyomozásnak kell fényt deríteni.

— Kálváriám még május közepén kezdődött. Napos, meleg idő volt, kora délután, két és fél éves unokámmal és a lányommal az egyik szolnoki általános iskola előtt sétáltam — elevenítette fel a történteket B. I. — Arra lettünk figyelmesek, hogy egy nagyobb, 13 éves forma fiú két kisebbet ütlegel az iskola kapujában. Kijött egy tanárnő, aki igyekezett leállítani a verekedést, ám távozta után a nagyobb ott folytatta, ahol néhány pillanattal korábban abbahagyta. Több szülő mellett én is rászóltam, hogy hasonló korúak előtt fitogtassa erejét, ne a kicsiket bántsa.

Meglehetősen durva stílusban válaszolt. Nem voltam rest, megragadtam a karját és odavittem az épület kapujánál álló igazgatónőhöz. Ott kirántotta magát a kezemből, leverte a szemüvegemet, s miközben elszaladt, még megfenyegetett: ezért lecsukatom magát. Több pedagógus, diák és szülő is szemtanúja volt az esetnek, s mint megtudtam tőlük, csak alig néhány hete járt a fiú ebbe az iskolába, mert az előzőből kirúgták. Visszatértem az unokámhoz, sétáltunk, játszottunk még a környéken, mikor nem sokkal később egy rendőrautó kanyarodott be az utcába, hátsó ülésén a gyerekkel. Azonnal odamentem az egyenruhásokhoz, hogy tán engem keresnek. Valóban velem akartak beszélni, felvették az adataimat és rajtam kívül néhány tanút is meghallgattak. Már-már el is felejtettem a történteket, mikor a napokban levelet kaptam a rendőrségtől, hogy csütörtökön jelenjek meg gyanúsítottkénti meghallgatáson a kapitányságon. Állítólag ugyanis a fiú édesanyja bement az iskolába, hogy megvertem a fiát, majd feljelentett a rendőrségen. Ezek után megéri bárkinek is a segítségére sietni? A jó szándék vezérelt, s most én lettem a rossz, aki ellen eljárást indít a rendőrség. Az unokám egyébként azóta sem akar azon a környéken sétálni, míg a megvédett gyerekek mind a mai napig odaszaladnak hozzám, ha találkozunk az utcán.

Egy ilyen eset általában nem számít mindennaposnak egyetlen általános iskolában sem, így megkerestük az ominózus oktatási intézmény vezetőjét, vajon ők emlékeznek-e a történtekre?
— Sajnos valóban megtörtént a dolog — ismerte el az igazgató-helyettes nő. — Kollégáim elmondása szerint a bácsi talán túl határozottan lépett fel, s ez is közrejátszhatott abban, hogy eldurvult az eset. A gyerek egyébként már nem az iskolánk tanulója, júniusban elballagott tőlünk.
Most akkor segítsünk vagy sem? Ha már egy gyereket sem tudunk megfékezni attól való félelmünkben, hogy mi húzzuk a rövidebbet, akkor igazából nincs is miről beszélni. A rendőrségen ugyanis egy állítás áll egy tagadással szemben. A nagypapa most egyedül abban bízhat, hogy a szemtanúk kiállnak mellette, s nem húzódnak az ismeretlenség jótékony homályába.
De hova vezet ez az út...?

— Fiatalkorúról lévén szó, a gyerek törvényes képviselője tehet feljelentést. Könnyű testi sértés esetén — túlságosan is megszorította a karját, megütötte, stb — az orvosi látlelet már megalapozott gyanúnak számít, s ezért a rendőrség eljárást indít. A gyanúsított viszont nem feltétlenül bűnös, erre a nyomozásnak kell fényt deríteni.

-->