Alacsony bérek miatt panaszkodnak a mentősök

— Akinek olyan szerencséje van, hogy tud másodállásban dolgozni, az megteszi, mert másként nem lehet megélni ebből a fizetésből — panaszkodott megyénkben több, hasonló beosztásban dolgozó mentős. — A bérünkből majdnem mindannyian máról holnapra élünk, félrerakni szinte lehetetlen, van, hogy a hónap végén kölcsönhöz is folyamodunk.
Azonban nem csak a megyénkben panaszkodnak a mentősök. A somogyi pályakezdő mentősök például havi nettó 75-85 ezer forintot visznek haza, mellékállás nélkül már a hó közepén bedőlne a házi kassza, állt a Somogyi Hírlapban.

Az ellátás megfelelő a szolnoki mentőállomáson

— Az eszközellátás megtartott, a betegellátást nem veszélyezteti — tájékoztatott dr. Vígh György, a szolnoki mentőállomás vezetője. — A felszerelés és gyógyszerellátás megfelelő, ésszerű takarékoskodás mellett az egészségügyi ellátás nem akadályozott. Ugyanez vonatkozik a mentéstechnikai eszközellátásra is. Ezzel ellentétben viszont a munka-védőruha minősége és ellátása nem tekinthető megfelelőnek. Ruházat tekintetében tender kiírása várható, ám hogy mit hoz majd a jövő azt nem tudjuk.

A legsérelmesebbnek azt tartjuk, hogy elvették a 24 órás szolgálatot az uniósítás óta, most már csak  tizenkét órázhatunk — folytatták megyénk mentősei. — Bár másodállásban sokan dolgozunk, elvárás, hogy első legyen a mentőszolgálat. Ám mivel a másik helyen is megpróbál megfelelni az ember, sokszor kell emiatt cserélgetnünk egymás között. Persze elvárják, hogy csak a mentésnek éljünk és mindig kipihenten álljunk szolgálatba, csak sajnos ezt anyagilag nem kompenzálják.
A mentősök elmondták, hogy nincsenek megelégedve a ruháikkal sem. Bár korszerűbbnek hat a jelenlegi kék-fehér öltözékük, hiszen az még fényvisszaverő-csíkokkal is felszerelt, mégis különbnek tartják a régi fekete mentőruhákat.

— A jelenlegi ruhánk nem szellőzik, nincs külön téli és nyári viselet, mint volt korábban, a nagy melegben majd elájulunk. Állítólag dolgoznak azon, hogy legyen a különböző évszakoknak megfelelő munkaruhánk. Volt piros színű ruházatunk is, az meg azért volt problémás, mert volt, hogy alig akartak beengedni, mert azt hitték, hogy tűzoltók vagyunk. Bár két évenként járna ruha, van aki már négy éve nem kapott.
Mindezek ellenére abban azért egyetértett minden mentős, hogy életet menteni olyan élmény, amelyet nem cserélnének semmire.
— Ha annyira dicsérik a munkánkat, jó lenne, ha ez a fizetésünkben is tükröződne. A hivatásunknak érezzük az életmentést, értünk is hozzá, mégsem szólhatunk semmit, hiszen emberekkel van dolgunk.

— Szinte kivétel nélkül másodállást vállalnak a szolnoki mentősök, hiszen a bérek katasztrofálisak nálunk is ugyanúgy, mint az egészségügy más területein — válaszolt dr. Vigh György, a szolnoki mentőállomás vezetője, amikor a mentősök jelenlegi helyzetéről kérdeztük. — Vannak, akik orvosi ügyeletben dolgoznak, illetve előfordul, hogy teljesen más jellegű kereső foglalkozást folytatnak másodállásban. Az ápolók, gépkocsivezetők fizetése a jelenlegi minimálbértől nem áll túl messze, a mentőtisztek, a mentőorvosok is alulfizetettek. Főállású mentőorvosból alig van. A kivonuló mentőállomány tekintetében létezik egy törzsmag, amely létszámban és összetételében standard, az e körüli kivonuló állomány pedig minden tekintetben fluktuál, cserélődik — tette hozzá.