Eltörte a kezét, lábát, hogy ne kelljen visszaadni a könyvet?

— Az utóbbi időkben jóformán nem is történt lopás — kezdte Takáts Béla, a szolnoki Verseghy Ferenc Megyi Könyvtár szakmai igazgatóhelyettese. — A könyvekben mágneses védelem van, amit kölcsönzéskor kikapcsolunk. Ha az olvasót mégis lopáson kapnánk az minden esetben rendőrségi feljelentést vonna maga után, de ilyesmire az utóbbi években csak egy példa volt. Arra viszont mindenkinek érdemes figyelni, hogy vastagabb könyveknél megesik, hogy nem sikerül tökéletesen a mágneses jel kiiktatása és más boltokban becsipoghat tőle a biztonsági rendszer, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel az olvasót. A fénymásolási lehetőség bevezetése óta csonkítások is ritkábban történnek. Ha mégis ilyesmi történne, akkor miharabb pótoljuk a hiányzó oldalt. Ilyenkor felvesszük a kapcsolatot egy másik könyvtárral és megkérjük őket, hogy küldjék el az adott oldal másolatát, amit beragasztunk az eredeti helyére.

előfordul, hogy valaki inkább megtartja és kifizeti a büntetést egy-egy jobb könyvért. Előfordult, hogy valaki azért nem hozta vissza a dokumentumokat, mert útközben a szatyrában ráborult a tejföl. Magyarázatát a könyvtárosok kétkedve fogadták, de amikor bemutatta az átázott könyvet, elhitték. Nem jellemző, de előfordul, hogy valaki a pólója alá teszi és úgy viszi ki a

könyvet. A helyben olvasható, tudományos, szakirodalmi könyveknek, lexikonoknak pedig csak bizonyos lapja, vagy fejezetei tűnnek el, egyszerűen kitépik az olvasók.

Olyan előfordul, hogy nem találtunk egy könyvet, de már tudjuk, hogy ilyenkor nem kell mindenképp lopásra gondolni. Amikor még csak meghatározott számú könyvet lehetett kikölcsönözni, akkor előfordult, hogy valaki elrejtett egy könyvet saját magának, persze jó távol az eredeti helyétől. Gyakori eset az is, amikor valaki rossz helyre teszi vissza a könyvet, persze nem rossz szándékkal. Ezek általában a következő polcrendezés alkalmával, vagy a nagy nyári leltárnál kerülnek elő.

— Megesett, hogy valakinek nagy tartozása gyűlt össze a késedelmi díjakból — folytatta Takáts Béla. — Egy főiskolás például olvasótermi könyvet kölcsönzött ki, amit több mint egy hét késéssel hozott vissza, de kifizette a tartozását. Egy fiatalember viszont komoly gondba került amikor több hét és felszólítás után állított be a kikölcsönzött CD-kkel, ugyanis nem tudta kifizetni az összeget. Végül abban állapodtunk meg, hogy egy-két hétig raktári és polcrendezői munkát végez a könyvtárban, ám ebből nem csináltunk rendszert, ez egy kivételes eset volt.

De vajon mi a helyzet más intézményekben?

— A Jászberényi Városi Könyvtárban eddig senkit nem kaptak lopáson — mondta el Purda Annamária könyvtáros. — A ruhatár használata kötelező, így a táskákat, kabátokat le kell rakni. Ezzel a módszerrel igyekszünk a lopásokat megakadályozni. A gyermek részlegen sajnos sokszor megrongálják a könyveket. Gyakori, a késedelem, néhányan pedig csak felszólítás után, vagy egyáltalán nem hozzák vissza a könyveket. Az utóbbiakkal sajnos nem tudunk mit csinálni. Ha késve hoznak vissza egy könyvet, akkor először ki kell fizetni a késedelmi díjat és csak utána lehet kölcsönözni, de van

lehetőség részletfizetésre is. Ha valaki nem találja, vagy használhatatlan állapotban hozza vissza a könyvet, annak vagy be kell szereznie, vagy meg kell térítenie a kárt. Ha valakit lopáson kapnának, az a könyvtárból való kizárást vonná maga után.

— Vannak tipikus kifogások, hogy miért késtek a könyvek visszahozatalával, ezek a „szétrágta a kutya" típusúak — folytatta a könyvtáros. — Egyszer egy olvasó azt mondta, hogy azért nem tudta visszahozni időben, mert eltörött mindkét karja és lába. Miután a könyvtáros meghökkenve nézett rá, csak annyit tett hozzá: nem egyszerre. Az is meglepő volt a könyvtárban

dolgozók számára, hogy egy olvasó azt hitte elveszett az egyik könyv, majd az évek múlva költözködéskor előkerült.

előfordul, hogy valaki inkább megtartja és kifizeti a büntetést egy-egy jobb könyvért. Előfordult, hogy valaki azért nem hozta vissza a dokumentumokat, mert útközben a szatyrában ráborult a tejföl. Magyarázatát a könyvtárosok kétkedve fogadták, de amikor bemutatta az átázott könyvet, elhitték. Nem jellemző, de előfordul, hogy valaki a pólója alá teszi és úgy viszi ki a

könyvet. A helyben olvasható, tudományos, szakirodalmi könyveknek, lexikonoknak pedig csak bizonyos lapja, vagy fejezetei tűnnek el, egyszerűen kitépik az olvasók.

-->