Gyurcsány: addig küzdök a gárda ellen, amíg az megszűnik

— Miniszterelnök Úr! Úgy tűnik, az ország túljutott a nemzetközi pénzügyi válság első szakaszán. Ön hogyan érzi, sikerült-e kielégítően kezelni az eddig felmerült problémákat? Milyen lépések szükségesek még?

— A sokkszerű, rövid ideig tartó pénzügyi válságon minden bizonnyal túlvagyunk. A gyáriparosoktól a kamaráig mindenki azt mondja, hogy a kormány példaszerűen kezelte a problémákat. Ami előttünk van, az viszont sok tekintetben nehezebb lesz. A pénzügyi válság nyilván megijesztette az embereket, de a többség nem érezte a hatásait. A következő szakasz azonban már sokakat érinthet és várhatóan el is nyúlik majd. A gazdasági válság egyszerre jelenti a növekedés lassulását, sok tízezernyi munkahely veszélybe kerülését, a mindezekkel együtt járó bizonytalanságot, a piacok beszűkülését. Igaz ez a külső piacokra, (legfontosabb partnerünk Németország recesszióban van), és természetesen a belső piacokra is. Gazdasági válság idején nem emelkednek a jövedelmek. Ebben a keserves átrendeződési folyamatban pénzt kell biztosítani a vállalatoknak, hogy működjenek. Munkahelymegtartó programokat kell indítani és az államnak kell vállalni a főszerepet a beruházásokban, mert magánberuházás várhatóan kevesebb lesz.

— A nehezebb szakasz megszorításokat is jelent. Milyen forgatókönyvvel számol a kormány? Létezik-e egy optimista, és pesszimista verzió?

— Ma senki sem tudja megjósolni, hogy pontosan meddig tart, és milyen mély lesz a válság. Igazodunk a legvalószínűbbnek tartott lehetőségekhez. Ezt tettük akkor is, amikor háromszor módosítottunk költségvetést, mert erre volt szükség. Hozzáteszem, sokan mások is ugyanezt tették. Most úgy tűnik, hogy annál rosszabb forgatókönyvre, mint amire Magyarország számít, egyelőre a komolyan vehető kutatók, elemzők sem számítanak. Persze nem zárható ki, de nem is valószínű. Mi azt mondtuk, hogy inkább a pesszimista forgatókönyvre építsünk: ezt egy százalékos növekedés jellemzi. Azt szeretném, ha nem kellene ennél brutálisabb lehetőséggel számolni. Ha mégis rosszul alakulnak a dolgok, s kiderül, hogy például Németország gazdasága három százalékkal csökkenne, és még rosszabb helyzetbe kerülne ezáltal az exportunk, akkor Magyarországnak is meg kell találnia a válaszokat erre.

— Több elemző úgy véli, hogy a pénzügyi válságra adott válaszlépések erősítették az Ön és  kormánya pozícióit. Várható-e, hogy ezt kihasználva ismét erőteljesebben visszajönnek azok a keményebb reformlépések, melyek a kormányzásának korábbi időszakát jellemezték?

— A költségvetési szavazással lezárul egy átmeneti szakasz a kormányzás történetében. Világossá vált, hogy a parlamentben erős, stabil többsége van a kormánynak és politikai értelemben cselekvőképes. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanságnak vége. Amire ezt ki lehet használni, az elsősorban a gazdasági válság kezelése, a válságkezelő programok folyamatos menedzselése. Az egyik legfontosabb a térségi foglalkoztatási válságok kezelése: éppen ezért neveztünk ki egy ezzel foglalkozó kormánybiztost. Mélyreható, szerkezeti átalakításokat is el kell indítanunk. Újra napirendre kell venni az önkormányzatok és a helyi igazgatás kérdéseit. Nem kevesebb demokráciát akarunk, hanem kevesebb bürokráciát, kevesebb hivatalt! Ezen felül néhány éves adó-, járulék átrendezés reformban is gondolkodunk. A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságához szükséges lépésekről is el kell kezdeni a konzultációkat. Nem biztos, hogy döntésig eljutunk az utóbbi kérdésben. De a döntés-előkészítést el kell kezdeni. Ugyanakkor látni kell, hogy ezek már nem ugyanazok a reformok, melyek mélyen avatkoztak be sokak hétköznapi életébe, mint amilyen az egészségügyi átalakítás volt, ami nagyon sok feszültséget teremtett, kétségtelenül. Az előttünk álló reformok azt hiszem, sokak által támogatható, elfogadható reformok lehetnek.

— Szolnok sok sikeres projektje révbe ért, illetve jó úton halad a megvalósulás felé: említhetjük a Stadler idetelepítését, a belváros-rekontrukciót, a tervezett gyaloghidat. Mennyiben köszönhető mindez annak, hogy legalább helyben sikerül néha a pártérdekeknek felülemelkedni?

— Az én fejemben ha beruházási ügyekről, fejlesztésekről van szó, egyáltalán nincs ott szempontként, hogy hol milyen színű a polgármester. Egy útnak van jobb és bal oldala, de nincs pártszínezete. Soha eszembe nem jutna, hogy megpróbáljak lebeszélni egy befektetőt, hogy ide ne menjen, oda meg menjen, mert ilyen vagy olyan a város vezetése. Az emberek döntését tiszteletben kell tartani. Rossz példát persze ismerünk, olyan települést, ahol a két párt egymásnak esett - például Gyöngyöst. Csak azért, hogy ne legyen igaza a kormánypártiaknak, a helyi ellenzék, amely az országos ellenzékkel azonos, egy nagyon fontos beruházást ellehetetlenített. Mindig kettőn áll a vásár. Nekünk, akik kormányzunk, ebben az ügyben nem szabad senkit sem preferálni, másokat meg hátrányos helyzetbe hozni. A mi kormányunkat ilyen vád nem is nagyon érte, érheti. Helyben normálisnak kell maradni, nem szabad a pártcsatározásokat odáig elvinni, mint azt Gyöngyösön tették.

— Legutóbb is feltettem a kérdést: négyes út, útfejlesztés. Jász-Nagykun-Szolnok megye továbbra is mostohagyermeknek érezheti magát ebből a szempontból. Meddig még?

— Az ország utolsó igazi nagy adóssága a közlekedésben a 4-es, M4-es; mindazok az utak, melyek Békés felé visznek. Minden mással készen vagyunk, vagy folyamatban van az építése. Még csak azt sem mondom a helyieknek, hogy legyenek türelmesek, mert a türelmetlenség időnként jó. Minden utat megépítettünk, kétszeresére növeltük az autópályák hosszát. Ez az utolsó nagy projektünk. Fegyvernektől válik el a program, Abonytól Szolnokig autópályát akarunk építeni, Szolnoktól Fegyvernekig 2x2 sávos utat. Fegyvernektől Püspökladányig felmenően gyorsforgalmi úttá fejleszthető szakasz szerepel a tervekben. Az első szakasz örökségvédelmi elemzésén már túlvagyunk, és csak ezt követően indulhat a részletes tervezés, és a beruházás. De ez a következő évtized beruházása lesz, ennél többet felelőtlenség lenne ígérni.

— El tudják kezdeni legalább az építkezést még ebben a választási ciklusban?

— Szerintem ebben a ciklusban teljesen kész, elfogadott tervek állnak majd rendelkezésünkre. Az Abony-Fegyvernek szakasz részletes környezeti hatástanulmányait két nyomvonalra készítik el. Ezután lehet eldönteni a két alternatív nyomvonalból, melyik mellett döntünk. Ezt követheti a környezetvédelmi engedély megszerzése, engedélyezési terv, építési engedély megszerzése, kiviteli engedélyezési terv. A teljes engedélyezési folyamat jó ha 2010-ig lezárul. Az építkezés nem tud elkezdődni a következő két évben.

— Egyre több feszültséget kelt az országban a romló közbiztonság. Az elszaporodott bűncselekmények, azok elkövetésének sokszor brutális módja megkeserítik az emberek életét. Ezzel szemben a kormány sokszor azt kommunikálja, hogy az együttélés a kisebbséggel, és a rossz szociális körülmények között élőkkel a többségi társadalom hibájából nem működik jól. Csak azt hallani, hogy rettegnek a romák, stb. Az olvasók jelentős része viszont nem csak ezt tapasztalja. Tervezik-e, hogy a kisebbség képviselőivel kicsit más szemszögből is megvizsgálják a kialakult helyzetet, mivel úgy tűnik, jelenleg egyoldalú az ügy megközelítése az önök részéről.

— A bűnnek nincs bőrszíne. Mi a probléma, mitől válik elfogadhatatlanná mindez? Attól, ha egy csoportból képzünk bűnbakot. Persze igaza van az embereknek, azzal nem is vitatkozom, hogy valóban elfogadhatatlanul sok személyes vagyon elleni, a biztonságot fenyegető bűncselekmény marad felderítetlenül, válasz nélkül. Ezen nincsen vita közöttünk. Ma ez több konfliktust hoz, mint ami elfogadható lenne. Azt érzik az emberek, hogy nagyon nehezen tudja őket megvédeni a település vagy az ország. De erre a válasz szerintem nem az, hogy általában egy csoport ellen, akár a cigánysággal szembe fordulunk. Mert nem történhet meg, hogy akár csak egyetlen embert méltánytalanul ér vád. Az a helyzet, hogy több rendőr kell vidékre, polgárőrség kell, önszerveződni kell, nagyobb beleszólást kell engedni a helyi önkormányzatnak a rendőrség dolgaiba, hogy közösen határozzák meg a bűnmegelőzési elveket. Arra kértük Draskovics Tibor miniszter urat, hogy mondja meg, mely területekre kell több rendőr, mert a kistelepülésekre vissza kell hozni a körzeti megbízotti hálózatot. A történet másik fele, hogy nem azzal van a baj, hogy ha valaki nevén nevezi a tolvajt, hogy ha pl. azt mondja: Jóska lop, Jóskát tessék megfogni. Azzal van a baj, ha csoportokkal szemben megfélemlítő módon lép fel valaki. Szerintem a kistelepülések közbiztonságának romlására nem tisztességes válasz az, hogy a Magyar Gárda felvonul. Megoldja az a problémát? Nem, az csak súlyosbítja, fokozza a problémát. Nem gárdával, hanem jobban működő rendőrséggel, polgárőrséggel, jobb helyi összefogással, és nagyon világos politikával lehet erélyes választ adni.

— Hát éppen ez az, hogy ezt a kommunikációt kifogásolják sokan. A valódi fenyegetést a Magyar Gárda jelentené? Nincs túlhangsúlyozva, túlértékelve a gárda szerepe? Nem fokozza ez még tovább a feszültséget?
— A két dolgot muszáj szétválasztanom. Nincs az az ok, mely megmagyarázhatja, hogy félfasiszta szervezet grasszál Magyarországon. Európában a Magyar Gárdát félfasisztának tartják, fellépését én is ilyennek tekintem. Az embernek erről a harmincas évek Németországa jut eszébe. Ott, akkor is azt gondolták, hogy nem kell félni, nem kell felemelni a szavunkat, majd túl leszünk ezen. Én nem így gondolom. Muszáj meghallani és megérteni: a települések közbiztonsága ma nagyon sokak számára elfogadhatatlan, és ezért megoldást keresnek. Egy házasság rendbetételének sem az a megoldása, hogy az egyik fél elkezdi a másikat megcsalni. Nem lehet felmenteni a Magyar Gárdát csak azért, mert amire hivatkozik, annak a problémának van valamekkora igazságtartalma. Az ugyanis nem kétséges.

— De mintha erről a valóságtartalomról kevés szó esne...

— Ha úgy érzik az emberek, hogy erről kevés szó esik, hogy úgy tesz a kormány vagy a politikai vezetés, hogy ezt nem érti, akkor mi ebben hibázunk. Nem akarom védeni a mundér becsületét. Mégsem látok lehetőséget olyanféle választásra, hogy egyikről több szó esik, másikról meg nem eshet túl sok. A két dolgot külön kell nézni. Akkor fogom abbahagyni a Magyar Gárda elleni küzdelmet, amikor megszűnik. Addig küzdök ellene. De ez nem ment fel az alól, hogy miniszterelnökként, politikusként észrevegyem, sok dolgot kell tenni a közbiztonságért.

— Ha jól értem, készülnek konkrét tervek arra, hogy a közbiztonságot akár a rendőrség létszámának emelésével, a körzeti megbízotti hálózat újra felfejlesztésével erősítsék...

— A magyar rendőrség legfontosabb feladata kétségkívül a közrendvédelem erősítése. Ahogyan végül kitaláltunk egy eszközt a közlekedés biztonságának jelentős javítására, sok-sok vita után, úgy ezen is változtatnunk kell. Azt most nem vitatja senki, hogy a fontos lépés volt a zéró tolerancia bevezetése. Sokan nem szerették, de bebizonyosodott, hogy szükséges, jó lépés volt. Hasonló választ kell most találni a közrendvédelemi kérdésekre is. A főkapitány tudja, hogy ma a kormánynak ez az egyik legfőbb elvárása.