Szalay: mindenkit próbálunk bevonni a közös gondolkodásba

— A napokban született meg a döntés: a város 1,4 milliárd forint uniós támogatást kap a „Szolnok, a Tisza fővárosa” elnevezésű városrehabilitációs pályázatra. Ez az összeg magában foglalja a belvárosi gyaloghíd megépítését, a Verseghy-gimnázium felújítását is. Tudvalévő, hogy a színfalak mögött hosszan tartó lobbizás, „birkózás” folyt, melynek eredményeképpen újra sikerült ellenzéki városként komoly eredményt elérni. Minek tulajdonítja a sikert?
— Nehéz másfél esztendő áll mögöttünk, hiszen a kiemelt projektek elfogadásához vezető utat elég sok bürokratikus akadály tarkítja. Többször kellett átalakítani, kiegészíteni, vagy éppen lecsökkenteni a pályázatunkat, éppen milyen szempontokat tartottak fontosnak a döntéshozók. Azonban eljutottunk végre a sikerig, s ezért köszönet illet mindenkit, aki dolgozott érte a hivatali dolgozótól alpolgármesterig, országgyűlési képviselőig bezáróan.

— Milyen részleteket lehet tudni a pályázatról? Mire jut belőle pénz?
— A saját erővel együtt összesen kétmilliárd forintot fordíthatunk a belvárosi rehabilitációra, azaz Európa leghosszabb gyaloghídjának megépítésére, a Verseghy gimnázium felújítására, a tiszaligeti műfüves focipálya építésére és a kiszolgáló épületek fejlesztésére. A gyaloghíd terveinek engedélyezési folyamata már elindult, hamarosan ez az akadály is elhárul az építkezés elől. A Tiszaliget hamarosan a város egyik leglátogatottabb helye lehet, s ez nem csupán az új főiskolai campus megépülése miatt igaz. A belvárostól csak pár percre lesz Szolnok tüdeje, a strand és az új sportuszoda. A hídfőknél lévő terek rendezvényeknek adhatnak helyet, kávézókat lehet kialakítani.

— Mozgalmas két év áll a városvezetés mögött, sok mindent sikerült megvalósítani, sok minden elindult, és akad, amivel még nem jutottak egyről a kettőre. Menjünk sorba a választási ígéreteken. Az első az volt, hogy: „Megvédjük a szolnokiakat a Gyurcsány-csomag megszorító hatásaitól!” Mennyiben sikerült ezt megvalósítani?
— Annak idején annyiféle megszorítás kezdte fojtogatni az embereket, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Ráadásul éppen a legnehezebb körülmények közt élő rétegeket sújtották leginkább ezek az intézkedések. Akkoriban kezdték bezárni sorban a vidéki kisiskolákat, óvodákat, bölcsődéket. Elmondhatom, hogy Szolnokon nem szűntek meg iskolák, enélkül tudtuk átszervezni az oktatási rendszerünket. A korábbi négy óvodaigazgatóság helyett egy jött létre. Szakképző-rendszerünk két nagy csomópont köré erősödött. Hozzávetőleg háromszáz pedagógusnak kellett az óraszámemelés miatt elhagynia munkahelyét, de igyekeztünk mindenkinek segíteni abban, hogy máshol elhelyezkedhessenek. Óvodát nemhogy nem zártunk be, de még új óvodát is építettünk. És még egyszer hangsúlyozom: iskolát sem kellett bezárnunk!

— Az egészségügyben komoly viharok söpörtek végig. Tudták segíteni a szolnokiak helyzetét ebben a két évben?
— A vizitdíj eltörlése kapcsán komoly munkát fejtettünk ki Szolnokon is, hogy a népszavazás jól sikerüljön. A háziorvosoknak praxisonként százezer forintos nagyságrenddel segítettünk a vizitdíj problémáik kezelésében. Mindenképpen említenem kell az új szűrőprogramunkat, melynek keretében tavasszal és ősszel ingyenes szűréseket végzünk, zöld hályogtól a vastagbél-problémákig különböző kardiológiai és keringési problémák kiszűrésén át. Jánosiné Bene Ildikó doktornő vezetésével folyik ez a szűrőprogram, mellyel minden korosztályt megcéloztunk. Több ezren vettek már ebben részt. Ez a szolgáltatás térítésmentes, de ha forintosítanánk, itt is több milliós lenne a nagyságrend, amivel segítettünk városunk lakóinak. A napokban fejeződött be a méhnyakrákot okozó HPV elleni védőoltás ingyenes beadása a 13 éves lánygyermekeknek. Ez azért jelentős, mert a TB által nem támogatott oltóanyag amúgy közel százezer forintba kerülne. Önkormányzatunk ezt is térítésmentesen biztosítja.
Személy szerint is nagyon fontosnak tartom, hogy elindítottuk a Szolnok hazavár-programot. Épp a napokban írtuk alá az első diákokkal az erről szóló megállapodásokat. A program első lépése a megemelkedett tandíj kiváltására, illetve enyhítésére szolgált. Olyan ösztöndíjrendszerben gondolkodtunk, amiben a helyi cégek és a város lehetőségeit együtt kezelvén, a cégek által még munkahelyeket is biztosítva megpróbáljuk hazacsábítani a gyerekeinket az egyetemekről, főiskolákról.
Ugyancsak kiemelt választási ígéretünk volt a térítésmentes kismamabérlet. Ezt bevezettük: körülbelül ötszáz család váltotta ki. Sőt, most már nem csak kismama-, hanem kispapabérletről is beszélhetünk. A közgyógyellátás jövedelemhatárának felemelése volt egy másik sürgető lépés, itt 54 ezerről 68 ezer forintra emeltük a hozzáférés lehetőségét. Több száz idős embernek adtuk meg a lehetőséget arra, hogy részesei lehessenek a közgyógyellátási körnek. Erre azért volt szükség, mert az egy-két százalékos nyugdíjemelések éppen a határt tolták ki pár száz forinttal, hogy éppen csak ne férjenek be sokan a közgyógyellátási körébe. Szociális bérlakásnál ugyanígy megemeltük a jogosultság jövedelmi határát. A Mester úti fiatalok házában az egyedülálló fiataloknak is lehetővé tettük, hogy beköltözzenek, mivel korábban csak a házaspároknak, vagy élettársi kapcsolatban élőknek volt ez adott. Komoly ígéretünk volt még a hulladékkezelési díj támogatása. A 65 év felettiek szociális helyzetétől függően, a 75 év felettieknek pedig alanyi jogon jár, most 750 Ft/hó, a következő évtől pedig 1000 Ft/hó lesz ez a hozzájárulás.

— Nézzük a következő választási ígéretet: „Száműzzük a pártpolitikát a városházi munkából” Ez eleve lehetetlennek tűnt…
— Pedig erre törekszünk, és próbáljuk a közgyűlés minden frakcióját, minden képviselőjét bevonni ebbe a közös gondolkodásba. Azonban az látszik, hogy mindenkit nem lehet, nem tudunk meggyőzni. Itt volt például a kötvénykibocsátás kérdése. Szerintem minden képviselőnek be kellett volna látnia, hogy a fejlesztésekhez, a jelenlegi problémák túléléséhez nem kevés forrásra volt, van szükségünk. Az első kötvénykibocsátásnál az MSZP-frakció kivonult a teremből, illetve ellene szavazott. A másodiknál szintén kivonultak, nehogy véletlenül pénze legyen Szolnoknak a különböző programjai megvalósítására: fürdőfejlesztésre, útépítésre, panelprogramra, s minden egyébre. Amikor persze a pénz felhasználásáról kellett dönteni, már ők is ott voltak. Ez utóbbival nincs is gond, ám vállalni kell ennek a felelősségét is, nem csupán a jó oldalait! Számomra nem létezik jobb- vagy baloldali szolnoki, számomra csak és kizárólag szolnoki ember létezik. Lehet persze aggódni a város költségvetéséért, lehet aggódni a jövőért, lehet aggódni mindenért. De azért elsősorban azért kellene aggódni, hogy a város képes legyen a fejlődésre. Az előremenekülés stratégiája mindig jobb, mint a bezárkózás, a megszorítás, a visszahúzódás stratégiája. Az igaz, hogy országos szinten a szocialista kormány csak megszorításokban tud gondolkodni. Nem látja, hogy csak előre van út, csak a gazdaság erősítése jelentheti a jövőt. Szolnokon a szocialista frakció is abban látja a megoldást, hogy „visszavenni, visszafogni, megszorítani”… Nem gondolom, hogy ez így jó lenne. De hozzá kell tennem, hogy természetesen sok mindenben képesek vagyunk a vitáink ellenére is együttműködni. Nincs vita például abban, hogy utat kell építeni Szolnokon, járdát kell építeni Szolnokon, campust épüljön, hogy kell a fürdőfejlesztés, kell a fürdőberuházás. Azonban néha az ember azt érzi, hogy a szocialista frakció szemtől-szembe támogatja az elképzeléseket, de a színfalak mögött, amikor a lehetőségeket lobbi szinten kellene támogatni, akkor hirtelen elfogy a lelkesedése. Ezt méltatlannak érzem. Ugyanakkor azért az örömteli, hogy a város civil szervezeteivel komoly együttműködést tudtunk kialakítani. A civil kerekasztal, a Rotary Klub, vagy a Szolnokért Egyesület, a Széchenyi-lakótelepért Egyesület, a nyugdíjasklubok, az idősügyi tanács, egytől-egyig komoly ötletekkel, gondolatokkal segítik a városvezetést. Azt gondolom, hogy jómagam nem vagyok megosztó személyiség, és mindenkivel meg tudom találni azt a hangot, ami szükséges a közös gondolkodáshoz. Iváncsik Imre képviselő úrral, Varga Mihállyal, Balla Sándorral, Szekeres Imrével, Jauernik Istvánnal, Botka Lajosnéval több konkrét kérdésben nagyon eredményesen kooperáltunk az elmúlt években. Köszönet érte.

— A következő választási ígéret az, amiben talán a legtöbb hiányosságot tapasztalhatják az olvasóink. Ez pedig a korrupció-gyanús ügyek feltárása…
— Két konkrét ügyről beszélhetünk. Az egyik a kétpói hulladéklerakó, a másik pedig a jégcsarnok esete. A jégcsarnokkal kapcsolatban roppant előnytelen szerződést szándékozott kötni az előző városvezetés. Eszerint amennyiben a működtető cég üzleti tervében megfogalmazott nyeresége nem jött volna össze, úgy a szolnoki adófizetők ötven százalék erejéig kellett volna, hogy ezt kipótolják. Sikerült ezt az előnytelen szerződést még a váltás előtt megakadályoznunk. A kétpói kérdésben ügyészségi vizsgálat indult, ennek eredménye még várat magára. Tény, hogy egy évig azért állt a hulladéklerakó, mert a szakértők szerint nem megfelelő mennyiségű és minőségű anyag került a szűrőrétegbe. Ezt a megállapítást egyébként el is fogadta a kivitelező cég, és pótolta, megfelelő vastagságra emelte a szűrőréteget. De ezzel nincs vége még ennek az ügynek.

— Munkahelyteremtés… A választás óta szűntek meg munkahelyek, jött létre új munkahely is. Az ígéret háromezer új álláshelyről szólt. Lesz annyi?
— Háromezer munkahelyet ígértünk, valóban. Már a választás előtt is komoly vita folyt a Fideszen belül, hogy mondhatunk-e ilyen magas számot. Én azt tartom ma is, hogy nem kunszt háromezer új munkahelyet teremteni, csak dolgozni kell rajta. Hiszen az ipari park éppen ezért épült meg. A közelmúltban nyertük el a vállalkozóbarát ipari park címet. A tárgyalásaink, a befektetett munkánk eredménye a Stadler szolnoki fejlesztése. Itt azonban meg kell említenem a társadalmi együttműködést, összefogást. Már többször elmondtam, hogy jelen esetben felhívott engem egy fiatalember a járműjavítóból, azzal, hogy „Polgármester úr, a Stadler még nem mondott le arról, hogy Szolnokra jöjjön, ne adjuk fel! Keresse már meg a Stadler magyarországi igazgatóját!”. Azt gondolom, ha létezik együtt gondolkodó város, közösen gondolkodó közélet, akkor sok mindent meg tudunk oldani. A Stadler úgy jött vissza Szolnokra, hogy az előző városvezetés szóba sem állt velük. És most mégis itt van a Stadler, négyszáz munkahelyet nemcsak ígért, hanem négyszáz munkahelyet teremt. A négyszáz munkahelyhez mintegy ezerötszáz-kétezer beszállító jön még. A Segura spanyol autóalkatrész-gyártó cég kétszáz munkahelyet ígért, plusz a beszállítókat. Ez is ezres létszám körülbelül. A Pelikán üzletközpont szintén négyszáz új munkahelyet hozott Szolnokra. A Cora-területeken, a bevásárlóközpontok területein új bevásárlóközpontok épülnek. A Family Center szintén két-háromszáz új munkahelyet hoz, de említhetem az Eagle Ottawa új fejlesztéseit, melyek révén plusz kétszáz új munkahely jön létre. Az indiai Apolló Tyres beruházásáért még versenyben vagyunk. Itt térségi együttműködésben gondolkodván Zagyvarékassal szeretnénk közösen nyerni. Mindent egybevéve a háromezer munkahely a négy év végére szerintem teljesíthető. Csakhogy az sem mindegy, hogy milyen munkahelyeket hozunk létre. Hiszen ha nem jól fizető munkahelyekről van szó, akkor a város fizetőképes rétege nem fog gyarapodni. Még mindig alacsonyabb Szolnokon az átlagbér az országos átlaghoz viszonyítva.

— Sajnos meg is szűntek munkahelyek. Összesítették már, hogy mennyi?
— Szolnokon bezárt a cukorgyár és a papírgyár. A cukorgyár körülbelül kilencven munkahelyet jelentett, a papírgyár száztizet. Az újak viszont fel tudják venni azokat, akik kikerültek a korábbi munkahelyeikről. Természetesen nem egykönnyen, hisz speciális szakmákról beszélünk, és akkor még a beszállítói körről még nem is ejtettünk szót. Plusz itt a nyakunkon a gazdasági válság. Nem tudni még, hogy ránk hogyan és miképpen fog hatni. Az autógyárak termelési kapacitásának visszafogásán látszik, hogy érzékenyen érinti akár az Igle Ottawát, akár a Segurát, és persze más cégeket is.
Szolnokon körülbelül nyolcezer cég működik, ennek kétharmada kis- és középvállalkozás. Ezért nagyon fontos, hogy a kormány minél hamarabb döntse el, hogyan kíván rajtuk segíteni. A Fidesz javaslata nem véletlenül szólt arról, hogy radikálisan emeljék az uniós pénzekből a kis- és középvállalkozások támogatására szánt összeget. Jelenleg ez az uniós támogatások alig három és fél százalékát teszi ez ki. Mi azt szeretnénk, hogy ez harminc százalékra emelkedjen, és kizárólag vissza nem térítendő támogatás legyen. Mert ha ez nincs, akkor az ország legnagyobb munkaadói, a kis- és középvállalkozások, melyek két és fél millió embernek adnak munkát, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek, sokan tönkre is mennek majd. Van egy saját elképzelésünk az építményadó csökkentésére, hiszen ezt most 900 Ft/m2. Egy néhány száz forintos csökkentés igen komoly tételt jelenthet a cégek életében.

— Az újonnan nyert 1,4 milliárdos uniós pénzből a fürdőfejlesztésre nem jut, arra nem kap Szolnok támogtást. Mi lesz ezekkel a tervekkel?
— Önerőből kell őket megvalósítani. Egészen biztos, hogy meg fogjuk építeni a fedett uszodát is, és a fürdőt is. Nemcsak azért, hogy legyen új fedett uszoda, és legyen fürdő Szolnokon, hanem azért is, hogy új munkahelyek jöhessenek ezáltal létre. Nézzük meg Ausztriát! A síeléstől a túrázásig, a lovaglásig sok vonzó programot képesek kínálni. Magyarországnak is kitörési pontja lehet a turizmus és idegenforgalom. Szolnok folyói, a termálvize, a vadászat, a horgászat, a természeti környezet hihetetlen vonzerő lehet. Ide kell szobalány, közgazdász, rendezvényszervező, orvos…

— Mi lesz a Dami helyén épülő, új beruházással? Úgy tűnik, késedelmet szenved...
— Az elmúlt ciklusban mindenféle lehetőség: pénz, paripa, fegyver, kormány és város együttműködése, minden adott volt ahhoz, hogy a Damjanich uszodát átépítsék, vagy felújítsák. Nem történt meg egyik sem: „sikerült” kivárni a 2006. január 1-jét, ami után vízforgató nélkül nem működhet uszoda az országban. Immár mi tartottuk ezért a hátunkat egészen 2006 júniusáig. Előfordult, hogy heti hatvanezer forintos büntetést kellett fizetni, mert nyitva tartottuk még mindig az uszodát. Az ÁNTSZ a végén azt mondta, hogy ne haragudjunk, de most már nem működhet tovább így a Dami. Meghirdettük a területet, vevő is jelentkezett rá. Október végéig kellett volna kifizetni a terület vételárát. Mint ismeretes, új szálloda, fürdő, illetve irodaépületek, lakások épülnének ide. Ötven millió forint előleget befizetett a cég, és nyert egy 440 millió forintos irodaház-fejlesztésre, inkubátorház-fejlesztésre vonatkozó pályázatot. A bontásiengedély-kérelmet beadták, ennek elbírálása most folyik. Nagyon bízom benne, hogy 2009-ben elindulhat a beruházás. Ha ne adj Isten, mégsem, akkor nyilván el kell gondolkodni, hogy mi a következő teendő.

— Menjünk tovább. Tisztább város, otthonosabb város…
— Mi ebben  kérdéskörben egyértelműen a közmunkát preferáljuk. Szerte az országban a Segély helyett közmunkát! című program zajlik, mi ’98 óta visszük ezt. Éves szinten ezer-ezerötszáz embernek biztosítunk segély helyett munkát. Ezek az emberek szerte a városban, sárga mellényben seprűvel és kiskocsival dolgoznak, rendet tesznek napról napra. Azt gondolom, hogy látszik a városon. Természetesen hiába takarítunk, ha az emberek nem figyelnek saját környezetükre. A Széchenyi-lakótelepen indult a Virágos erkély és előkert-akció, ez ’99 óta működik szép eredményekkel. A programhoz kapcsolódik a zöld hulladék térítésmentes elszállítása, amit a Remondis végez. Az új körforgalmi csomópontok kialakításánál szempont volt, hogy azok a lehető legszebben nézzenek ki. Nem mondom, hogy ez tökéletesen sikerült mindenütt, de be tudtunk vonni mintegy 18 millió forintot cégeken keresztül. A Coop, a vízügy, a Remondis, a Szollak, az Alfa Nova, a Cora, mind-mind költöttek azért, hogy ezek az új zöld területek a lehető legszebbek legyenek.

— Kényes kérdés a város közlekedési helyzete. Tisza-híd, új Tisza-híd, hiányzó utak, kamionforgalom kitiltása… A belváros forgalma – többek között a Kossuth tér átalakításával – nem lett éppen egyszerűbb…
— Való igaz, közlekedési helyzetünkre büszkék nem nagyon lehetünk. Pedig amit lehetett, azt megtettük az ügyben. Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy amikor körforgalom volt, bonyolultabb és nehezebb volt közlekedni Szolnokon, de amikor lámpás kereszteződés volt, akkor is. A jelenlegi vegyes megoldásnál a forgalom folyamatosan halad. Lehet, hogy nem gyorsan, de halad. Az is igaz, hogy az Ady Endre út terhelése megnőtt, hiszen a Baross útról oda került át a forgalom. A buszpályaudvar megépült, és újra négysávossá válik az Ispán körút, mindezekkel pedig előbb-utóbb rá kell szoknunk arra, hogy nem az Ady felé, hanem az Ispán körút és a Szántó körút felé kerüljük meg a várost. A Szandaszőlős felöl érkezők egyre többen használják a Szent István hidat.
A fő probléma az, hogy háromezer-ötszázzal nőtt a gépjárművek száma az utóbbi nyolc év alatt Szolnokon. Ez iszonyatos mennyiség. A szandaszőlősi térségből, Törökszentmiklós, Szajol felől naponta közel tízezer jármű érkezik Szolnokra, vagy megy át a városon. Ezért nagyon fontos, hogy legyen még egy közúti hidunk, ha lehet négysávos, és épüljön meg az M4, M8 autópálya. A probléma az, hogy mintha mi se történt volna még ebben az ügyben, évek óta csak ígérgetést hallunk. A legutóbbi hír az, hogy a környezetvédők, természetvédők véleménye alapján a Tiszapüspökinél épülő híd nem fog megépülni, újra kell kezdeni az egészet. Ráadásul egyetlen kapavágás sem történt a 4-es út négysávosításában. A 4-es út 360 kilométeres szakaszából most 52 kilométeren létezik kétszer két sáv, holott a Szolnok-Karcag közötti 160 kilométer a legveszélyesebb része ennek az útnak, nem beszélve az abonyi elkerülőről. A kamionforgalom egész egyszerűen kezelhetetlen mértékűvé vált. Ha a 4-es utat nézzük, hátrányban vagyunk mindenkivel szemben, ahová autópálya megy. Az M1-es működik, az M2-es Parasapusztáig működik, az M3-as működik, M4-es nincs, az M5-ös működik Röszkéig, az M6-ost építik, az M7-es működik. Az M8-asnak van egy néhány kilométeres szakasza a Dunántúlon. Csak a 4-es út nem épül meg. Valószínű, hogy ezt is ki kellett érdemelnünk valamiért. Évtizedek óta nincs előrelépés. És amíg ebben nem lesz előrelépés, addig a város belső forgalma is marad ilyen, amilyen.
Készült egy tanulmány, miszerint a Csáklya út térségében – ez a régi lengyel piac – legyen egy belvárosi hídja Szolnoknak. Nehéz kérdés, hogy nagy közúti híd épüljön az autópályához, vagy egy belvárosi híd? Aki egy picit józanul gondolkodik, az beláthatja, hogy a kettőből jó esetben egy híd fog megépülni. A nagy közúti híd huszon-milliárd forintos fejlesztést igényelne, a városi híd tizen-milliárdos fejlesztést. A város költségvetése nem elég erre.

— Térjünk vissza kicsit a gazdasági válságra. Elképzelhető, hogy Szolnok is olyan helyzetbe kerül, hogy a nem kötelező feladatokat félre kell tennie?
— Azt nem merem mondani, hogy ez a kérdés nem merülhet fel idővel. Senki nem látja még, hogy hová fajul a válság. Azt viszont igen, hogy van egy városházi reform, amelyet mi már évek óta viszünk, és amelyben próbáljuk a lehető legszűkebben finanszírozni a nem kötelező feladatainkat, és próbáljuk a nagy elosztó rendszereket a lehető legésszerűbben működtetni. Létrehoztuk a kiskincstárat, ami az intézmények energiaszükségletét egy kézbe vette. Létrehoztuk az intézményszolgálatot, mely az intézmények gazdálkodását vette egy kézbe, létszámot és költséget takarítva meg ezzel. A nem kötelező feladatainkat amennyire lehet, természetesen mi is visszafogjuk, de azt látni kell, hogy válság ide, válság oda, a kormány eddig sem finanszírozta a kötelező feladatokat normálisan. Ötven-hatvan százalékban finanszírozza a kötelező feladataink, és hozzá kell tenni a saját erőből, saját bevételből, az adóbevételekből származó forrásokból, amennyit szükséges. A megoldás kizárólag az újipar-telepítés lehet. Elsősorban erre összpontosítunk.
Végigtekintve a választási ígéreteinket, úgy vélem, nincs okunk szégyenkezésre. A lehető legtöbbet megtettük az adott körülmények között, és nem állunk rosszul félidőben. Amennyiben az együttműködés megmarad, vagy akár javul, nyugodt lelkiismerettel, sőt, büszkén állhatunk a választók elé a következő megmérettetésnél.